Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1880 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1880-08-22 / 34. szám
dekeinkkel azonosíthassuk, s mellőzésnek kitéve j ne legyünk, részint, hogy borainknak állandó piaczot teremthessünk, mely magában véve is oly fontos, hogy ha más körülmény nem nógatna is bennünket a társulásra, ez egy elegendő arra nézve, bogy alakuljunk. Hiszen mai nap a bornak piacza egyáltalán nincsen, ! a mi van, az csak minden embernek a saját s pinczéjében keresendő. — E bajokon van hivatva segíteni a pincze-egylet. De a mily fontosnak tartja a borászati j egyletek alakítását, — ép oly óvatosságot s higgadt megfontolást ajánl azok létesítésében, — mert egy netán hibás alapon szervezendett társulat, ha balul ütne ki, — a borászati ; egylet eszméjét e vidéken mindörökre tönkre ; tenné, mig a helyes alaponi szervezkedés örökre biztosíthatja is — Ajánlja ennélfogva, hogy a t. értekezlet a borászati-egylet és pincze- egylet eszméjét egyelőre csak elvileg elfogadottnak jelentse ki s válaszszon a saját kebeléből a vidék képviseletére 24 tagú alakító j bizottságot s ebből ismét egy 7 tagú bizottságot, melynek feladata lenne egyrészről a J borászati ügyet tüzetesen tanulmányozni, s a borászati tekintélyekkel s erős szervezetű bo- I rászati-egyletekkel tanulmányi érintkezésbe j lépni s az igy szerzett tapasztalatokból a javunkra szolgáló pontozatokat kivonni s azok ; alapján helyi viszonyainknak megfelelő alapszabályokat készíteni s azta24-es bizottságban tüzetesen megvitatni és csak is, már mint tényeken alapuló s érdekeinknek teljesen megfelelő alapszabályt a majdan összehívandó nagy gyűlés elé terjeszteni; más részről pedig a vörös- berényi uradalmi pinczéknek az alakítandó egylet részére a magas kormánytól leendő megszerzése szintén a bizottság feladata lenne. Az egylet sorsát attól teszi függővé, hogy az uradalmi pinczéket a magas kormány hajlandó j leend-e ezen üdvös czélra átengedni. Ha igen, akkor a további siker csak magunktól függ, de ha nem, akkor az egylet megalakítását nem hiszi kivehetőnek. Kéri az értekezletet ezen indítványa értelmében határozni. Neszmélyi Antal, Kovács Imre, Perlaky József s mások hozzászólása után az értekezlet a fentebbi elnöki indítványt általános j lelkesedéssel magáévá tette s a különféle helységekből a 24 tagú alakító bizottságot megválasztotta s ezek közül az alapszabályok j elkészítésére és a pinczék megszerzésére Brenner Lőrincz elnöklete alatt Perlaky József, j Neszmélyi Antal, Kovács Imre, Szalay Fe- . rencz, Német József, Molnár Pál, Kurcz Hu- \ dolf tagokból s Hetessy Dániel jegyzőből álló bizottságot kinevezte. Ezek után indítványozza elnök, hogy addig is, mig megalakulhatunk, egy közvetítő borelárusító állomás szerveztessék törzskönyv vezetése mellett Veszprémben, mely szintén egyhangúlag elfogadtatván, létesítésével fentebbi bizottság megbizatott. S ennek tervezetét az állomás létre jöttekor fogják különben is közhírré tenni. Mint látjuk tehát a vörősberényi borászati egylet ügye egygyel ma már előbbre van. Jó akaratot most már csak a kormányban a vidék iránt, csak annyi kitartást az egylet szervezése körül, mint a mily lelkesülés nyilvánult az eszme elfogadásában, az egylet már előre megalakuljak tekinthető. — Adja Isten, hogy meg is alakuljon; a borászat ügye mai uapság úgy áll, hogyha előre nem lendül, — már csak hátra mehet. Hetessy ‘Dániel. A VIDÉK. Pápa, 1880. aug 19-én. A múlt szombaton tartott városi közgyűlésen olvastattak a megyei főispán és adófelügyelő által, a polgármesterhez intézett levelek az adóbehajtás szorgalmazása tárgyában. Polgármester ezért egy harmadik végrehajtó alkalmazását követelte. A közgyűlési tagok zúgolódtak, nem akartak uj terhet magukra vállalni. Polgármester ur kijelenti, hogy egy harmadik végrehajtó alkalmazása nélkül nem vállal felelősséget. A tanács megbizatott, hogy a szükséghez képest intézkedjék. Király ő felségéhez 50-ik születésnapjának évfordulója alkalmából egy üdvözlő irat intéztetik. A pápa-keszthelyi vasút végrehajtó bizottságának megkeresésére a közgyűlés nagy töbséggel elhatározza 20 ezer forintnyi részvényt aláírni; a kisebbség tízezer forintot akart megszavazni. Az összes városi lakosság örömmel üdvözli ezen határozatot. Tény az, hogy városunk roha mos hanyatlását csak úgy gátolhatjuk meg, ha a nevezett vasút kiépül. Ezen vasút kiépítése ezért nemcsak helyi s megyei, de országos érdek. Számos szónok ecsetelte városunk hajdani jelentőségét és jelenlegi siralmas helyzetét, hajdani gazdagságát és jelenlegi elszegényedését. A m. nyugoti vasút helytelen iránya egy helységet sem sújtott annyira, mint Pápa városát. A kölcsön felveendő 20.000 forint tiz év alatt fog törlesztetni egyenlő részletekben. A város alig áldoz valamit ezen látszólagos bőkezűsége, által, mert vagyona ugyanannyi értékkel gyarapodik. Következett volna a tíízrendőri szabályzat részletes tárgyalása, de e helyett volt hosszú átalános vita, számtalan panasz; a városi ügyész, ki a tervezetet aláírta, ezen aláírását visszavonta, mert meggyőződött arról, hogy a tervezet népszerűtlen. Végre a tervezet módosítása czéljából uj bizottság lett kiküldve. A .polgári kör* Szt-István napján saját könyvtára javára tombolajátékkal összekötött tánezvigalmat rendez. Időjárásunk igen rósz. Folyton esik az eső; a sok zápor sok kárt tett az utakban és termésben. Csépelni nem lehet, a pénz igen kellene, az adófelügyelő és hitelező egyaránt követelik a fizetést, azonkívül a számos szükséglet. Mivel csépelni nem lehet, kereskedőink és iparosaink nélkülözik a vevőket, gabna- kereskedőink nem tudnak munkát adni a sok szegény embernek, enni csak mégis kell, a szükség és Ínség bűnös útra tereli az egyiket is másikat is A napokban Mautner hosszú utczai boltját feltörték és 300 forintot meghaladó értéket és pénzt vittek el. Nagyban elősegíti az ily tolvajlásokat az egyptomi setét- ség, mely városunkban uralkodik. A folytonos esőzés folytán este utczáink oly setétek, hogy a mellette elhaladót sem látja az ember. Májustól augusztus végéig nincs utczavilágí- tásunk, mert nagy szegénységünk. Ennek következtében nincs sem személy-, sem vagyonbiztonság. Polgár. I p a r ü g y. Tekintetes szerkesztő úr! Becses lapjának folyó évi aug. 15-iki számában a nagy- raéltóságú m. kir. honvédelmi minisztérium által kiirt 30000 pár bakancs és 5000 pár lovassági csizmáról irt hirecskében, a veszprémi csizmadia-testületről is tesz említést. Erre vonatkozólag az azóta történteket legyen szabad itt alább elősorolnom. Nagys. Ráth Károly az országos-iparegyesület elnökétől a veszprémi csizmadia-ipartestület elöljáróságához intézett felhívásra, kötelességemnek ismertem azonnal az országos-iparegyesület igazgató-tanácsához kérelemmel járulni bővebb felvilágosításért, mi meg is érkezett hozzám f. hó 14-én. 15-én délután 5 órakor közgyűlést hivattam egybe, melyre a tagok szép számmal megjelentek s a nagym. m. k. honvédelmi minisztérium és Brenufeld Mór mint fővállalkozóval kötött munkabéri feltételek felolvastattak, mely igy hangzik, amint az már becses lapjában is meg volt említve, a bakkancsokért 1 írt, a lovassági csizmákért 1 frt 35 kr., állapíttatott meg, ezen munkabérben tartoznak az illető vállalkozó testületek a kiszabott anyagot helyiségükbe szállítani, a kész munkát pedig a m. kir. honvédelmi ruhatárba szállítani és még a fentirt munkabérből a fővállalkozó által le- vonatik minden párnál 5 kr. a vanyolásért (valk) úgyszintén minden pár után a kaptala is 10 kr., ámbár ez utóbbit megszerezhetik a munkások. Ez nem volna nehézség, de az ide- odavaló szállítás tetemes költséget vonna maga után, úgy, hogy a mankabérnek nagyobb részét felemésztené, tehát ez okból nem vállálkoz- hatunk. A helybeli suszter-ipartestületnél is megindult a mozgalom a vállalatra nézve, de midőn ők is megértették a feltételeket, gyűlésünk végeztével egy 5 tagból álló küldöttség kijelentette, hogy ezen feltételek mellett ők sem vállalkoznak. Ha pedig Brennfeld Mór ur, mint fő- vállalkozó hajlandó lenne a szállítási költségeket magára vállalni, akkor a legszívesebben vállalkozunk suszter- és csizmadia-ipartestü- letek, s iparkodunk vállalatunknak a legpontosabban megfelelni. Veszprém, 1880. augusztus 20-áu. Maradok a tekintetes szerkesztő urnák alázatos tisztelője Katona Sándor, csizmadia-testületi elnök. A fenti sorok megérdemlik, hogy a magas minisztérium által is figyelembe vétessenek. Midőn a honi iparosokon akarunk segíteni, nem szabad a készítési árakat annyira leverni, hogy arra ne merjen a szegényebb iparos vállalkozni, különben majdnem az a szine lesz a dolognak, hogy pro forma megkináltassauak a honi mesteremberek, de az elfogadhatatlan feltételek miatt mégis csak a külföldiek ölébe hulljon a készítési összeg. Szerk. Bécs, 1880. augusztus 18. QÁ bécsi kiállítás dijóhéjba szorítva. Az impozáns Rotunda helyiségében elhelyezett ipartárgyak meglepő festői rendben vannak elhelyezve, mi igen kedves benyomást gyakorol a belépőre. Ezen kiállításról jelenleg csakis átalánosságban szólhatunk, mert ennek szabatosabb ismertetése több időt és helyet igényelne, mint amely felettjjelenleg rendelkezhetünk. A kiállítási czégekről ítélve ez csakugyan jobban mondható bécsi kiállításnak, mint alsó-ausztriai kiállításnak, mivel a tárgyak nagy része Bécsből került ki. A tárgyak közt felismerhető némelyiken ugyan a franczia szellem is, de mindamellett az osztrák ipar óriási léptekkel halad előre, mintha csak el akarná érni a nyugoti államok nagy nemzeteit. A kiállítás minden tekintetben igen sikerültnek nevezhető, látni ebből az osztrák ipar, jelen és jövő erőteljes létét, amit az összes nemzet öntudatos érzülete, szorgalma és vasakarata teremtett meg, és igy bár mennyire essék is nehezünkre az osztrák ipar által való tulszárnyaltatás, amely ugyan li- dércznyomásként nehezül hazai ipar-fejlődésünkre, mégis a fentebbiek miatt elismeréssel hajiunk meg előtte azon kivánalmaink mellett, hogy erre nekünk is minél előbb törekednünk kell. Legfőbb feladatunknak kell tekinteni azt, hogy a gyáripart kell fejleszteni minden téren, ahol ezt csak lehet, mert ez azon erő, azon organizmus, amely nélkül hazai iparunk soha ki nem fejlődhetik és versenyképessé nem lehet. A jelen bécsi kiállítás nagy nemzeti vagyonra és gyári haladásra mutat, roppant érték van itt felhalmozva és kitárva, melynek hiát az egyes gyárak alig érzik meg. Különösen nagyban van itt képviselve a bútoripar, melyben az ausztriaiak nagy műizlést és elegáncziát tüntetnek fel, továbbá a mfíasz- talosok és ércz-munkások gyönyörű darabokat és nagy minőségben állítottak ki, a selyem- szövetek bámulatos szépek mind finomságra, mind a festésre nézve. Üveg- és porczelán- ipar is nagyban és igen szép tárgyak által van képviselve, és vászony kötött és fonott tárgyak mind elismerést érdemelnek. A gép-gyárosok is szép, és nevezetes darabokat állítottak ki a kisebb kézi, és gázgépek nagy mennyiségben állíttattak ki. A kocsigyártás szintén nagyban van képviselve, csontművek és papirgyártás, ez utóbbinál felemlítjük az ujság-papirt, melynek hossza 13000 méter, l.l/2 széles. Továbbá, hogy a német a zenét szereti, az meglátszik a hangszerek kiállításán, valamint a lukszust és fényűzést is, az meg e tárgyakon látszik meg, Összehasonlítva mindezt a hazai iparunk jelen állásával, el kell ismernünk, hogy még nagyon hátra vagyunk, de azért mi azon nyugodt öntudattal távozunk innét, hogy mi bízunk nemzetünk életrevalóságában arra nézve, hogy a mi hazai iparunk is nem sokára fel fog virágozni és versenyképessé lesz, ha ehez mi is és a magasabb személyek is hozzá fognak járulni. * Röviden megemlítjük még a császári város azon ünnepélyes színezetét, melyet ez jelenleg visel, a császár félszázados születése ünnepén, a város már 17-én este nagy részt fel volt lobogózva s különféle czimerekkel feldíszítve. A zászlók között itt-ott a mi örömeinkre is íel-fel tűnt egy nemzeti zászló, mintha csak szégyenelni akarná a császári város a Seemann-féle ügyet s talán ezzel akar bennünket kárpótolni. 18-án reggeli 6 órakor a városból a Smelcz-térre kivonult valami 15 vagy 20 ezer katona, s vagy 100000 néptömeg, Itt tábori mise volt, melyet a főtábori püspök végzett, roppant tért elfogva körülbelül mint Kádárta Veszprémhez négyszegbe, közepén az oltár sátor alatt állt, mise alatt többszőr lőtt csa- patonkint az összes katonaság, ezt követte az ágyulövés, ezt pedig a több felállított zenekar. 9 órakor vége volt az egésznek. Az István templomban 11-től 12-ig tartott a mise, hol ügy tetszik, hogy ,,igent“ feleltem. 1 Meglehet, gondoltam csak. — Ezt a beszédet nem regényekből tanultam. Voltak, akik ezt nekem szemembe mondották. Azoknak megköszöntem s megjegyeztem magamnak jól. Ön is épen igy gondolkodik. Azonkívül hiszem, hogy beszéltek is rólam önnek eleget. Nemde? Azóta az ön érdeklése irántam még nagyobb. Ha tagadná, se hinném az ellenkezőt. Lássa, én már elég idős s tapasztalt vagyok arra, hogy tudjak olvasni a férfiak arczában. Aztán ha nem tudnék is, elárulta ön magát. Rajtam függött a szeme mindig, ha elment előttem. Mindezt nem azért tette, hogy jól megnézzen, mint egy képet szokás, hanem hogy bele lásson lelkembe s kitanulja belőle, hogy hát vajon csakugyan olyan nő vagyok-e én, mint a milyennek emlegetnek.... Megvallom, az ön érdeke fokozta az enyimet is ön iránt. Odább iramodtam egy lépéssel. — Elhatároztam, hogy beieengedeín önt nézni lelkembe. Tudja ki belőle, hogy hát csakugyan olyan-e az, miut a minőnek mondják az emberek. — De asszonyom... — Kérem ne ellenkezők. Adja ide a kezét. Azt mondák sokau, hogy az enyimek- nek csendesítő, békítő hatása van, mint a delejezőének. Ez jót fog tenni az ön remegő kezének. Mert érzem, hogy nagyon remeg. Tudja ön már nevemet? — Igen. — De csak keresztnevemet. Amazon nem akarom, hogy még most ismerjen. Az sok mendemondával van összekötve. Csak i hadd legyek ön előtt Julia. Csupán ez és semmi más. így fog ön engem ezentúl szólítani. Igen? — Legyen úgy, mint akarja. — S az öné ? — Dezső. — Jól van, most hát a dologra. Az est gyönyörű s az idő még nem késő. Ha nem akar ön rám nézni, nézzen a holdra, az jobban eltűri, hogy rábámuljanak, mint mi emberek. Én is odanézek, s meglehet, hogy tekintetünk találkozni fog egy pontban. Ha akar, rám is nézhet, de ne csodálkozzék, ha arczomról ezt a gúnyos mosolygást eltűnni látja. Megbüvölve ültem e nő mellett s a helyzet rendkivülisége káprázatos álomba látszott ringatni. Hiába láttam magam előtt a tó ezüst fodru hullámait, nem akartam elhinni, hogy nem álmodom. Kezem az övében feküdt; az övé nyugodt volt s jótékonyan meleg, az enyim reszketett és égett. — »Nagyonlefesthettek engem ön előtt, kedves barátom. Elmondtak mindennek, ami csak rósz, sőt több a rosznál, — gonos\. Elmondottak szívtelennek, kivel sem férfi, sem nő nem beszél, mert nincs bang lelkemben. Elmondottak gonosznak, hiúnak, bűvös csábítónak, ki aztán a felforrott szivet, mit magamhoz vonék, az éjszak pólus fagyasztó jegével tettem tönkre. Kaczér, ledér, a világgal bábként játszó ördög vagyok. Márványhölgy, Delila, Herodiás!.... Ördög, szép alakba öltözve. A hölgy nagyot sóhajtott az utóbbi szavakra. Nem néztem rá, hanem a holdsugár azt súgta le, hogy ennek a nőnek arcza most elborult. — »Nem felelek a vádakra. Épen semmit. Akár igazuk van, akár nem. A világ mondjon, amit akar, de ön előtt igazolni akarom magamat. Mert ön érdekel engem. Elmondok egy rövid történetet önnek; azt, melyért szívtelennek, márványhölgynek mondtak el. Ha ön bűnösnek talál, elismerem hogy az vagyok s vezekleni fogok; ha ön feloldoz, holnap megnyugodva fogok távozni innen őrökre ........ .............Azt tartják nemde, hogy a színésznők szoktak a legcsábítóbbak, de egyszersmind a legszivtelenebbek is lenni. Ezért fogták rám is, hogy az vagyok, szivteion. Nem vagyok ugyan színésznő, de közel állok hozzá. Szeretem a művészetet, égek a zenéért, tudok kontárkodva kissé festeni, de leginkább rajongok a dalért. Hallja ön azt a sajkadalt, mit épen most dalolnak oda at a halászok? Szép érczes, erőteljes férfihang. Épen mint Károlyé volt. Majd megtudja ön később, ki volt az a Károly... Képes volnék egy dalért feláldozni életet, vagyont, szerelmet. Nem is tudja Ön, hogy mért érdeklődöm én oly nagyon ön, iránt, kedves barátom. Emlékszik ön arra a kis romáaczra, melyet ön amott a szirtfokon énekelt a minapábau. Ez tett engem figyelmessé ön iránt s nem állhattam ellen, hogy meg ne szólítsam. Ez a dal az én kedvencz dalom. Látja barátom, hogy azon a hideg ponton kívül a holdban, hova most mind a ketten bámulunk, van egy más közös is köztünk. Egy dal. Az a dal önnek leikéből, szivéből fakadt. Nekem is abból. Most már hát [ sziveinkben is van egy közös pont i vigyázzon! két szív s egy érzelem igen könnyen hidat épít... Hirtelen rápillantottam a nőre. Arcza hideg volt s mintha nem hozzám, de a sápadt arczu holdhoz szólana,oda meresztő égő szemeit. — »Ezelőtt négy évvel, művészi szenvedélyeim kielégítése végett elhatároztam, hogy egy nagy utat teszek Európában. Bejárni Frankhont, Spanyol- és Olaszországot volt fő vágyam. Különösen ez utóbbit. Ez ország a művészetek hazája. Hallani a lagúnák dalát, a velenczei evezős énekeit. Szívni a levegőt, hol egykor Raphael és Coreggio éltek, elbüvöl- tetni Verdi áriáin, látni a Vaticánt, hol egy egész világ van ősszehalmozva kincsben, művészetben — ez volt vágyam— Egyesegye- dül utaztam. Ezen a pádon ültem akkor is, midőn ezelőtt négy évvel itt átutaztam. Akkor is ilyen szép este volt s akkor is igy daloltak a halászok a vizen. Nem messze innen, látja azt a duczot ott egy magános ember halászott. Károlynak hívták! Hogy miként tudtam meg nevét, az nem fogja önt érdekelni. Nem igen figyeltem rá, mert lelkem a távol elhaló dalhoz volt lekötve; egyszerre csak az én magános emberem kicsinyke guszliczát penget meg. S elkezdett egy lágy dalu románczot énekelni. Oh mily isteni volt e dal 1... Az a kis ro- máucz volt, amit ön énekelt a minap. Az én kedves dalocskám. A hang elbájolóan szép volt. Erős, mély s mégis lágy, bús és fölemelő. Mint a sóhaj szállt odább a csendes vizen, hol búgva, mint a gerleszó, hol riadva, mint a csatazaj, hol elhalva, mint a haldokló hattyúé! II >- "‘.'a;,.... __ _________ ___=___- __-
