Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1879 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1879-05-04 / 18. szám

nevezetes esemény történt a világon; nem érintem Angliának az afganistánok és kábulok elleni hadjáratait; nem az egyiptomi alkirály nak hitelezői megrövidítésére irányzott fondor­latait; — nem Fraucziaország köztársasági kormányzati alakjának megerősödését; nem a keleti bonyodalmak legombolyitására czélzó, külömböző irányú törekvéseket, — az osztr. magyar állam és Angliának az érdek közös­ségén alapuló frigyét s a helyzet elvi tisztá­zását; nem érintem az olasz „irredentisták* aspirátióit és ábrándjait; nem az orosz nihi­listák gyalázatos üzelraeit; — nevezetes ese­mények mindezek, lelkiismeretesen feljegyzi ezeket a történelem, de az osztr. magyar monarchia érdekeinek körét köz\etlenöl nem érintik; nem taglalom ezeket, mert vannak a legközelebb múltnak sújtó, hogy ne mondjam, megsemmisítő — másrészt lélekemelő, boldo­gító mozzanatai is, melyek közvetlenül érin­tettek bennünket, melyeknek sajgó fájdalmai s boldogító örömei egyformán sajátunk. Az emberi erőt és hősiességet legyőzte a termé­szet vad ereje; — Szeged városát, a magyar­ság szeme fényét, megsemmisítő a bősz ára­dat ! Megdöbbentőig hatott a gyászhir mind­nyájunkra és őssze8zorult a nemzet szive. Ámde még kongott az ádáz vészharang, és az első magyar ember, a nemesszivü király már a vész színhelyén termett, s a minden képzelő tehetséget felülmúló szerencsétlen látvány keserű könyet sajtolt magasztos szi­véből, mely a kétségbeesett ezerekuek kényeibe vegyült! Ez szivemelő történelmi tény! Igaz, és a történelem feljegyezte, hogy I. Napoleon is hallatott — egyes elesett hősök felett — kényeket, de azért hiúsága ezereket küldött a biztos halál torkába, mig a magyar király könye ezereket és ezereket uj reményre, uj életre ébresztett; és ez a roppant kitlömbség a két fejedelmi — történelmi könyei közt. Királyasszonyunk pedig lemondva a szórakozás gyönyöreiről, röpült haza. — Igaz, hogy más koronázott fők is sebesen utaztak; teszem Pétervárról Livádiába, de azért, hogy a gon­doktól meneküljenek a szórakozásban, mig a mi Királynénk a szórakozást hagyta ott és sietett, hogy a nemzet fájdalmában — Felsé­ges férje gondjaiban — illő részt vegyen; és ebben rejlik a két fejedelmi sietség közt az óriási különbség! A gyászhirre siettek világ­részek, államok, nemzetek, testületek, egyesek leróni a nem érdemlett szerencsétlenséget, mindig jogosan megillető kegyelet adóját. Ez nem csak a rokonszenvnek nyilvánítása, ez , elismerése a civilisált népek részéről annak, hogy Magyarország a civilisált államok csa­ládjához tartozik — elismerése a keresztény­ség és polgáriasodás körül a múltban szerzett történelmi érdemeinknek — elismerése jelen és jövő hivatásunknak, mely szerint az általunk megvédett polgáriasodást nyugotról a kelet felé közvetítsük. De nem csak a külföld cse­lekedett, a közös monarchia népei sem marad­tak tétlenül. 1829-ban a navarini csatát egy órával megelőzőleg elsült az első ágyú — a történelem ma sem tudja miért s ki által; J — a meglepett s felriadt Nelson, az akkori angol tengernagy, e rövid napi parancsot tette közzé: „A haza elvárja, hogy mindenki tel­jesíti kötelességét* — a közös monarchia népeinek ily rövid felhívásra sem volt szüksége, sietett önkénytesen mindenki, mennyire tőle telett, a szerencsétlen testvéreknek segédkezet nyújtani — az elsők közt volt Veszprém vár­megye közönsége, teljesítő kötelességét úgy mint jobban senki! ezen öntudat legyen ju­tem. Ha nem becsülném, nem engedném a dolgot ennyire fejlődni. Légy az övé, én őr­ködni fogok fölöttetek és szeretni benneteket. Felelj tehát mégegyszer, szereted-e őt valóban, úgy mint férjet szeretni kötelesség, úgy, hogy lemondva mindenről, ő legyen bálványod, szerelmed, mindened? Ilon még nagyobb áhítattal feleié. — Szeretem. — Akarsz neje lenni ? — Akarok. — ügy hát légy az övé Isten nevében. Vándorné kinyitotta a mellékszoba aj­taját és bevezette Bélát. Nem szólt semmit, hanem odavezette piruló leányához s reszkető kezét az övébe tette. — Szerelmem . . mindenem .. rebegé üdvözülten Béla. — Férjem!.. viszonzá Ilon s ezzel odaborult kedvese szivére, ki egy forró csók­kal jegyezte el magának a gyönyörű gyermeket. Még azon este Ilon ujján ott volt a jegygyűrű s pihenőre menvén, odatérdelt ágya elé s hálákat rebegett teremtőjének, hogy ennyire boldoggá tette őt. Odakünu pedig ablaka alatt egy férfi sóhajtott ugyan a pillanatban. Az is az Istent kérte, hogy adjon szivére enyhítő balzsamot és engedje elviselni boldogtalanságát, mely szivét úgy marczangolja. Szegény Gusztáv !... (Folyt, köv.) V. Sárffy Ignác\. talmunk — s ezen jutalom maradjon büszke­ségünk ! S mit mondjak Urunk, Királyunk és Királynénk ezüstlakodalmáról, 25 éves boldog házasságuk jubilaeumáról, április 24 érői? — mely napon 36 millió szabad polgár egy szív dobbanásban egyesült, — hogy önkénte­sen rója le az elismerés, ragaszkodás, hűség és szeretet kiérdemlett adóját, mintegy ösztön­szerül eg érezve „ősszetartozandóságunk* szűk ségét. mintegy ősztönszerüleg sejtve, hogy egyes országok, nemzetek, nemzetiségek, gyöngék vagyunk, hogy az első szélvész szét­szórna bennünket mint a kötetlen kévét, — mig a trón által összetartva önként egyesülve, erősek vagyunk, s daczolhatunk a világ min­den viharaival! Mit mondjak Felséges Kirá­lyunknak népeihez intézett köszönetéről, mely­ben nyilvánítja: hogyanépei családjához tar­toznak, ő a mienk, s mi az övéi. így nem szólt még soha koronás fejedelem népeihez! — proclamálja ez által a közös fejedelem az érdek közösségét a szabad népek és trón közt, s helyesen; mert nem az a trón áll legbiz­tosabban, melyet legtöbb szurony támogat, inkább az, melyet a szabad nép rokonszenve, szeretete környez, melyet — ha megkondul az ádáz vészharang, a szabad népek áldozat­készsége támogat; — amint nem azon sza­badság a legbiztosabb, melyet legtöbb pa- ragraphussal sánczoltak körül, inkább azon szabadság biztos, melyet megvédeni s fenn­tartani közös érdeke a trónnak, úgy mint a szabad népeknek. — Ezen elvet inaugurálta a közös fejedelem a legmagasb trónról — ily, és ezen trón árnyában megnyugodhatnak a közös monarchia minden országai, nemzeti és nemzetiségei, — biztosan élvezhetik szabad­ságaikat, fejlődhetnek, boldogulhatuak, — s ha nem teszik, vagy nem tennék, a hibát ne a trónban keressék. Engedelmet kérek, hogy a t. m. bizottság figyelmét a mai tanácskozás tárgyaitól eltérve, ennyire igénybe vettem, de „a hol, s a mikor a szív tele van, a száj túlömledezik.“ De elmondottam azért is, hogy az ifjabb nemzedék okulva a múltból, szerezzen vigaszt és erőt, hogy a jelenben hazafiasán, erélye­sen, becsületesen működjék; — hogy bizzék a jövőben, — s a legnehezebb viszonyok közt se csüggedjen — hisz ezer éves történelmünk s a most általam érintett magasztos mozza­natok fenten hirdetik, hogy: — Él a magyarok Istene! — Viharos éljenek követték e szép beszédet, melylyel a közgyűlés megnyittatott. Horváth Lajos, megyebizottsági tag, in­dítványozza, hogy dr. Sárkány Miklós bakouy- béli apátnak a jövő hóban történő hittudorsági 50 éve3 jubilaeuma alkalmából a megye kül- döttségileg képviseltesse magát és ez által ad­jon az ősz tudós érdemei iránt elismerésének kifejezést. Az indítvány egyhangúlag elfogad- tatik és Bezerédy Gyula, az alispán úr el­nöklete alatt ezen tagok választattak be a kül­döttségbe: Pap János,Csapó Kálmán, Huukár Mi­hály, Ányos László, Véghelyi Dezső, Purgli Sándor, Antal Gábor, Horváth Lajos, Forintos István, Stáhly György, Csonka Ferencz, Rot- hauser Mór, Lévay Imre, Pöschl Károly, Vojta József, Szilágy József. Lukácsok János, megyebizottsági tag, felemlítvén hogy az april 7-én tartott megye­bizottsági rendkívüli közgyűlés egyik határo­zatában foglalt azon intézkedés, hogy Ugod község közmunkaerejének egy része a Ba­kony bél pápai útra osztatott be, Ugod község érdekeivel homlokegyenest ellenkezik, inter­pellálja az alispánt, minő indokok vezérelték a megyét ezen határozat hozatalában. Az alispán válaszolja, hogy a törvény- h. tósági bizottság határozatáért ő felelős­ségre nem vonható; ő akkor mint elnök, a többség határozatát mondta ki. E válasz egy­hangúlag tudomásul vétetett. A megyei pénztárnok 1878-iki száma­dásai szerint a bevétel: 76325 frt 8744/100 a kiadás 75635 frt 6261/100 kr, A m. k. belügyminisztérium 1879 febr. 15-én 6885. sz. leiratára, mely a megyét fel- hivja, vajon a kir kincstár képviseletében el­járó t ügyészek díjjazása ügyében az eddigi eljárást akarja-e fenntartani, vagy a kir. biró ságok által megállapítandó munka, napidijak és útiköltségek a m. házi pénztár számára át­engedtessenek és a t. ügyészek onnan díjaz- tassanak határoztatott, hogy a megye az eddigi határozatot továbbrá is fentartja. B. Kemény Gábor, földmivelés-, ipar­és kereskedelmi miniszter 1878. decz. 31-én 1187. ein. sz. leiratára, melyben hivatalba lé­pését tudatja, felirat halároztatott, melyben a megye a miniszter irányelveit helyesli és a maga részéről támogatását ígéri. A m. k. belügyminiszternek Szeged vá­rosát ért árvízveszély folytán szükségessé vált intézkedéseire vonatkozó rendeletét a megye tudomásul veszi. A m. k. belügyminiszternek 1879. márcz. 3-án 717. sz. a kelt leirata, melyben Pöschl Károly megyebizottsági tagnak Veszprémben működő adófelszólamlási bizottság elnökévé, Ányos László megyebizottsági tagnak pedig alelnökévé lett kineveztetése foglaltatik, tudo­másul vétetett. Gr. Festetich Ágoston által Andor fia részére alakított hitbizományt Ő Felsége hely­ben hagyta, mit a megye tudomásul vesz. Hatschek Ignácz által szerkesztett és Rautmann Frigyes által kiadott törvényható­sági térképek közül egy példányt az alispán utasíttatik, hogy megvegyen. A megye 1879. évi költségvetési előirány­zatára a belügyminiszter 1879. febr. 13-án 4078- szám alatt adott válasza megtagadja a megyei csendbiztos úti átalányának 100 ír­tai leendő felemelését, valamint a szegődvé- nyesek ruházata szükséglete czimén levő 813 frt 44 kr. összeget. Ez tudomásul vétetett. A válasz harmadik pontja az irodai szerek czi­mén előirányzott összegből törült 424 frt 24 krt. Ezen összeget, mint ilyent, a megye to­vábbra is fentartatni és a megyét illető a té- rítmények czímen előirányzott 1000 frtot a bevételből a megye indokolt felterjesztésére tö­röltetni kéri. A megyének az 1877. XX. t. ez. IX. czíme alapján hozott gyámhatósági szabály- rendeletére tett miniszteri észrevételek elfo­gadtattak; de az eredeti tervezésnek a gyámi szolgabirói állások rendszeresítésére, a hagya­tékokat leltározó községi jegyzők és elöljárók díjazására vonatkozó intézkedései, továbbá a járási szolgabirák által e hagyatékok tárgya­lása alkalmával felszámítható díjak mekkora- ságát megállapító határozatai továbbra is fen- tartatnak. Ez érdemben feliratik. A jelzálogra törvényes biztosíték mellett ki nem kölcsö­nözhető árvapénzek a kir. adóhivatalban fog­nak elhelyeztetni. A szabályrendeletnek ilyetén átalakításával Kolosváry József aljegyző bíza­tott meg. Bezerédy Gyula alispán úr indítványa, hogy minden negyedévben tartassák megyei rendes közgyűlés, elfogadtatott és igy minden márczius, junius, szeptember és deczember hónapok első hétfőjén lesz közgyűlés. A mi- uiszterium jóváhagyása kikéretik. Szabó Imre, szombathelyi püspök ő mél­tósága, miut a vasmegyei régészeti egylet el­nöke kéri a megyét, hogy a megye birtoká­ban létező bronzkori leleteket és római feli­ratos köveket a vasmegyei régiségtár javára engedje át. — A tervezett veszprémmegyei muzeum számára történik, megyei határozat szerint, minden gyűjtés és igy a megye ezen kérelmet nem teljesítheti. Nográd- és Árva- vármegyéknek a m. képviselőházhoz intézett kérvényeire az 1875. évi III. t. ez. módosítása ügyében feliratilag megkéretni határoztatik a m. képviselőház az idézett t. ez. 1. §-a értelmének megszorítása és a 13. §-a oly értelemben módosítása iránt , hogy az ápolási díjakat, ha az ápolt illetősége iránt másutt történik a tárgyalás, előlegezni ne legyen a törvényhatóság kény- j szerítve. i A magyar nyelv terjesztése körül kiváló I érdemeket szerzett néptanítók közül többen díjaztattak, mint ezt hírrovatunk mutatja. Pápa város által szedett kövezetvámról a számadás 1877. ápril 24-étől 1878. ápril 24-ig bevételben 11566 frt 212/24 krt, kiadás­ban 6089 frt 2518/24 krt tüntet elő. A pénz­tárak a szokásos óvások mellett felmentetik. Pápa városa azon kérvénye, hogy a kö­vezett vámjövedelmet felhasználhassa, azon utasítással adatik ki a királyi mérnök úrnak, hogy a munkálati tervezetet Pápa városával együtt állapítsa meg és Pápa köteles legyen | a kövezetvám fölöslegét ez évben mind e czélra felhasználni. Pápa város kérvénye, hogy a kövezetvám szedésének joga még hat évre neki megadassák, elfogadtatott. Megyénk tanfelügyelője, tek. Stáhly György úr a minapi közigazgatási bizottság ülésén tanügyi állapotainkról ezen fontos jelentést tette: (Folytatás.) Hogy a tekintetes Bizottság még tüze­tesebb tájékozást nyerhessen az iskoláknak anyagi viszonyairól, azok jellege szerint is fogok részletes adatokat felsorolni. A fentebb említett 171370 frt kiadási j összegből. A r. kath. iskolákra esett 93919 fr. ebből a 145 iskola közül egyre 647.71 ft. esett. A ref. iskolákra esett 25032 ft. ebből a 67 iskola közül egyre 337.60 ft. esett. Az ev. iskolákra esett 13191 frt. ebből a 41 iskola közül egyre 321.73 ft. esett Az izr. iskolákra esett 25430 frt. ebből a 21 iskola közül egyre 121095 ft. esett. A közös iskolákra esett 10895 ft. ebből a 16 iskola közül egyre 680.93 frt. esett. A pusztai iskolákra esett 2904 ft. ebből a 9 iskola közül egyre 322.66 ft. esett. A r. kath. iskolába járt 20377 gyer­mek közül egyre 4.60. ft. esett. A ref. iskolába járt 6920 gyermek közül egyre 3.61 ft. esett­Az ev. iskolába járt 3836 gyermek közül egyre 3.44 ft. esett. Az izr. iskolába járt 1789 gyer- meg közül egyre 14.22 ft esett. A közös iskolába járt 877 gyermek kö­zül egyre 12.42 ft. esett. A pusztai iskolába járt 720 gyermek közül egyre 6-91 fr. esett. Az előadottakból kitetszik, hogy az izra­eliták legtöbbet fordítanak iskoláikra, mi an­nál nagyobb áldozatkészséget igényel részük­ről, miután az iskolaépületeken kívül semmi ingatlan birtokkal, s a fentebb megjelelt 150576 frt tökéből is csak 4800 írttal, illetőleg annak 250 frt kamatjával intézkednek, a fennmaradt része ezen 150576 frt összegnek ekként oszol­ván el a többi felekezeti iskolák között: A r. kath. hitfelekezeti iskolákra esik tőkébeu 141598 fr. kamatban 8156 ft. A ref. hitfelekezeti iskolában esik tőké­ben 2859 ft. kamatban 168 ft. Az ev. hitfelekezeti iskolákra esik tő­kébon 1319 ft- kamatban 90 ft. Ezek szerint tehát az izr. iskolák tisz­tán tandíjakból és a hitközségek ségélyéből tartatnak fenn. Az áldozatkészség meg is termi gyümöl­cseit, mert ha elfogulatlanul akarunk ítélni, be kell vallanunk, hogy az izr. iskolában arány­lag a legtöbb eredményt lehet tapasztalni. Nehogy azonban félre értessem, sietek meg­jegyezni, hogy a más jellegű iskolák között is találtatnak hasonlókép jelesek, csakhogy ezek aránya az összes ugyanazon jellegű is­kolák számához képest nem oly kedvező. VIII. Az ovodák: Sajnos, hogy az óvodákról, melyek ki- válólag üdvös rendeltetésüknél fogva oly lel­kes felkarolást érdemelnének, semmi örvende­test nem jelenthetek. Pápán megvolt a lefolyt évben is a városi mondhatom mind felszerelés, mind ve­zetés tekintetében kitűnő Fröbel-féle gyermek­kert, úgy az irgalmas nénék óvó intézete, valamint Vár-Palotán az apáczák zárdájában elhelyezett ovoda. Lajos Komárom községbeu állítatott a lefolyt tanévben egy ovoda, mely­hez a község egy a tulajdonához tartozó épü­letet engedett át. Azonban Veszprémben a Kis Friderika féle magán Frőbel-intézet megszűnt, bár az ily magán intézetek a fizetendő dijak nagy­sága miatt szerény nézetem szerint nem is felelnek meg teljesen a czélnak, a mennyiben a szegény sorsú gyermekek e miatt nem ré­szesülhetnek annak jótéteményében, pedig azoknak lenne reá leginkáb szükségük, mégis tekintve, hogy nevezett intézet a vagyonosabb szülők gyermekeire nézve hasznos szolgálato­kat tett-, sajnálom annak megszűntét, annál is inkább, mert azóta városunk teljesen nél­külözni kénytelen az ilynemű hasznos intéze­teket, ami városunkra nem épen a legjobb fényt veti, mert úgy hiszem, alig fogunk az országban már várost találni, mely legalább egy ily intézettel ne rendelkeznék. (Vége köv.) A VIDÉK. Kemenes-Ságh 1879. május 6-án. T. Szerkesztő úr! Folyó évi máju3 hó 3-áu Szombathely városában voltam telek­könyvi ügyben. A városban több ismerősöm és barátom is lévén néhány napig ott időztem s a dalárdisták által tartott tánczmulatsággal összekötött concertben részt vettem. — Nagy volt meglepetésem, midőn láttam a szép számmal megjelent közönséget s örömmel kallgatám végig az előadást annyival inkább, mert azt jó sikerrel és kitünően adták elő. Előadás után következett a táucz, mely­ben a fiatal ember örömét lelhette a sok szép és bájos hölgy szemlélgetésén. Reggel, úgy 8 óra előtt, hallottuk a városnak utczáin a tűzoltók által adott trom­bitálás vészt jelentő hangjait; azt hittük, hogy tűz van. Azonban a jelentés így hangzott: „Pe­rint vize kiöntött!“ a várost veszély fenye­geti. Amint a helyszínére értünk, láttuk a borzasztó veszélyt s akkor már a hidakat is vitte; — volt rémülés és borzalom; minden ember talpon állt. Hordták a viz mellett lakók ágyneműjét, bútorzatát s élelmi czikkeit a dombosabb helyekre látván, hogy a viz egyre no. Természetesen mint minden veszélynél többnyire, úgy itt is lett emberáldozata a bősz elemnek s két tanulót a viz el is sodort. Az árvíz már déli 12 órakor egy egész utczát vízzel kerített be s a falak mellett a viz fél öl magasságig hatolt fel. Hogy mennyire fej­lődött már ezután, azt leírni képes nem va­gyok, mert a déli vonattal Kis-Czellbe vissza utaztam. Féltem az utazástól, mert a Rába­iadtól tartottam, hogy még szerencsétlenség is következhetik be. Nem volt aggodalmam e tekintetben alaptalan, mert a vasút partjait a viz csak ugyan mind a két felöl és minden irányban mosta." Tengernek látszott az egész vidék s az utasok mindannyian tartottak a bekövet­kezhető veszedelemtől különösen Aszonyfa körül, hol a vonal partja leszakadt. — Azon­ban végre valahára még is csak eljutottunk Kis-CzelJig s a félelem ezzel véget ért. Kis- Czell körül már koránt sem volt annyi viz, mint Szombathely vidéke körül, hol az egész merő tenger gyanánt látszott.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom