Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1878-11-17 / 46. szám

örvénybe, elég az, hogy már abban vannak és kiszabadításra várnak. Itt a kedvező alkalom; tenni kell, mert csakugyan, ha nagyon talál az a se­gély késni, nem lesz többé kin segí­teni. Ki kell a kisbirtokosokat az uzsorások körmei közöl szabadítani, olcsóbb pénzhez kell juttatni, hogy ismét talpra állhassanak és vésztőkkel nehogy a magyar nemzetet is elvesz- szék és bukásukkal az örvénybe ránt­sák. Tegyünk félre most minden tekin­tetet ; hagyjuk a politikát politikának lenni ; befelé fordítsuk figyelmünket, mert itt rágódik a nemzet testében a féreg, mely elöli annak életét. Segít­sük a nemzet zömét ismét vagyonhoz, mert a vagyontalan, koldus-nép a leg­veszedelmesebb elem egy állam testé­ben, mert a szabad és józan cselek­vést úgy befelé, mint kifelé egyaránt akadályoztatja és bénítja. Ha a katonasági díj meg lesz szabva és évről évre kötelezővé téve, óriási összeg fog kamatoztatásra vár­ni. Ezen összegek helyeztessenek el méltányos kamat mellett, a kisbirtoko­soknál, könnyebb kezelés okáért a kisbirtokosok földhitelintézetének köz­bejöttével. Ezen intézkedés évről évre több-több birtokost fog az uzsorásoktól elvonni és többnek-többnek fog alkal­mat nyújtani magát az adósság töm­kelegéből kiszabadítani. A törvény- hozás necsak azon törvényeket szavaz­za meg, amelyeknek czélja az, hogy a polgárok adjanak, hanem azt is már egyszer, hogy azok a szegény pol­gárok kapjanak. A hol a polgárok gazdagok, ott az állam nem lehet szegény; de ahol a polgárok, koldúsok, ott az állam sem lehet több, mint koldúsbiró. A kisbirtokosoknál elhelyezett ezen tőkék kamatjai évi szaporulatukkal unos-untig fordíttathatuak azon nemes és humánus czélra, melyet a védtör- vény 56. §-a megjelöl, vagy Tinti báró javaslata részletez. Czélszeríí és lelki­ismeretes kezelés mellett ki fog jutni úgy a rokkantak ellátására, mint a katonaözvegyek és árvák számára megkívántaié segélyösszeg, sőt még alap teremthető egy esetleges mozgó­sítás által sújtott családok számára is, és így ezen törvény által egyszerre a legnagyobb horderejű segélyzés intézménye alapítható meg örök időkre. Mi újra felemlítettük a már-már elalvó ügyet és úgy hiszszük, ez ál­tal, mint szerény vidéki lap, hazafiúi kötelességünknek eleget tettünk. Az ügy további felkarolása és kívánatos kivitele más, hatalmasabb körök fela­hölgy a kedves, és az emlékhez méltó aján­dékot annak alsó párkányára függeszté, kö­röskörül pedig apró virág-bimbókkal hinté azt be kosárkájából. A szép hölgy ismét az öreg karjába fűzé az övét, kissé, széttekintnek, majd egyenesen felém tartanak. Én ülő helyem­ből fölegyenesedve, eléjök mentem; azt hívém, kétségkívül valamire föl akarnak kérni. Üdvö­zöltem őket, mit igen szívélyesen viszonoztak. — Megbocsát kedves fiatal barátom, hogy zavarjuk munkájában, szól az öreg úr, de én már önt e helyen oly sokszor látva, nem titkolhatom el, hogy kiváncsi voltam tudni okát, mi köti önt e helyhez annyira, hogy oly kegyelettel látogatja azt. Hogy va­lami emlék, az kétségkivülinek tűnik fel előt­tem, mely bizonynyal érdekes lehet azokra, kik önön kívül is hazafiúi érzülettel osztoznak azok bánatában, kiknek szeretteit e hideg kő födi, s porait e téren a természet zöldje szem­födő gyanánt takarja. Baráti kézszorításra nyújtja jobbját. Én meglepetve néztem a nyiltszivíí öreg urra, kinek arczárói a barátság, szeretet és nyíltság tükröződék le; örültem, hogy felszó­lításának eleget tehetek, annál inkább, mert jói vélekedők; engem csakugyan egy szép és hazafias emlék lánczolt e helyhez, melyet bárkinek is igen szívesen elmondtam volna buzdításul a hazaszeretetre, melyet az egész kis elbeszélés híven tüntet föl. .Kétségkívül úgy van, mondám, s ha ke­gyeteknek egy pár élvezetes perczet nyújtha­tok, elbeszélem, miért nem, hisz különben is most a szabadban e helyen akartam tölteni néhány órát.‘ data. Az országgyűlés van első sorban hivatva, hogy, amit tíz évvel ezelőtt ígért, azt most beváltsa és a véderő­ről szóló törvényczikbnek 56 §-át ily értelemben módosítsa és e módosítást törvénynyé szentesíttesse. Az uj vámtarifa életbeléptetése való­színűleg el foghalasztatni egy fél esztendővel, mert a német kormány azon ajánlatot tette, hogy a status quo egy félévre meghosszabbít- tassék s most ez ajánlat komoly megfontolás tárgyát képezi. A pénzügyi vámok azonban már 1879. jan. 1-én életbe lépnek s épen ezen alapon irányzott elő a közös pénzügy- miniszter magasabb vámbevételt. De az osz­trák pénzügyminiszter egy lépéssel tovább ment, s már az aranyban fizetendő és a felemelt magasabb iparvámokra számítva irá­nyozta elő oly magas összegben a vámbevételt, minőt a valóságban aligha fog elérni, mert a a fennálló iparvámok meg fognak hagyatni az 1868-iki tarifa szerint, s csak az osztályozásnál lesz egyes pontokban módosítás. Heti szemle. — nov. 16. A képviselőház 13 án tartott ülésében Irányi Dániel azon határozati javaslatát indo­kolta, melyben a ház elé terjesztését kívánja a portával váltott ama jegyzékeknek, melyek Bosznia és Herczegovina megszállására vonat­koznak. A ház a miniszterelnök úr megjegyzése után, hogy még függőben levő alkudozásokra vonatkozó iratok nem szoktak előterjesztetni, s hogy a felirati vita folyama alatt bővebben fog nyilatkozni a külpolitikáról s az occupátió- ról, mellőzte a fenti indítványt. A felirati vita 14-én vette kezdetét. A 21-es albizottság elő­adója Szontagh Pál (nógrádi) ajánlotta egy­szerűen a bizottsági felirat elfogadását. Utána gr. Apponyi Albert, Polyt Mihály, Verhovay Gyula és Mihajlovics Károly szóltak, mint kik külön felirati javaslatokat nyújtottak be. A vita nagy hévvel foly. * Lord Beaconsfield nevezetes beszédet mondott 10 én a Lord-Mayor lakomáján. A beszéd eszmemenete 3 főpont körül csopor­tosul. E pontok: India, az angol-török con- ventio s a berlini szerződés. Indiát illetőleg Angliának biztosítani kell a premier szavainak értelme szerint annak éjszaknyugati határait a nyugtalanítások ellen s ezzel Afganistánnak, ha nem is meghódítására, de legalább főbb helyeinek katonai megszállására czélzott. A török-angol conventio s Cyprus megszállása határokat vetett Oroszország terjeszkedése elé. A berlini szerződésre vonatkozó szavaiból pedig kiolvasható, hogy annak megszegését nem hagyná Anglia megtorlatlanul. * Suvaloff gróf a lefolyt héten nehány napot Budapesten töltött, hová állítólag nem sokára ismét vissza fog térni. Ez orosz di­plomata missiója abban állt, hogy eloszlassa az aggodalmakat, amelyeket Oroszország maga­tartása a keleten okozott. * Ő Felsége az occupált tartományok szá­mára általános amnestiát adni kegyeskedett, az erre vonatkozó proclamatio a múlt napok­Intett kocsisának, hogy hazatérhet fo­gata, mely gyorsan robogott tova, mi pedig egész kényelmesen leültünk a fa hfís árnyé­kába, a természet zöld pamlagára. — Rám nézve, — mondám — kedves szórakozás volt, mióta e vidék lakója vagyok, szabad perczeimet e helyen tölteni. így tör­tént ezelőtt néhány évvel is, a mint egyik vasárnap délután e lombos fának üdítő árnya alá siettem, a hol most mi nyugszunk, egy édesen pihenő alakot találék. A ránczos arcz, ősz szakáll, mezítelen lábak, csonka kar, a feje alatt vándortáska, egy sorsüldözte ván­dort tüntettek elém személyében, kit inkább a viszontagságteljes élet, mint az évek száma tett ily szánandóvá. Erős vágy keletkezett bennem vele be­szélgetni, őt tán vigasztalni, s azután élet­eseményeiről, hazájáról és sorsáról tudako­zódni, ki tudja, tán enyhíthetek valamit majd nyomorán, de máskülönben is, ki tudja, élet­töredékei nem leendenek-e tanulsággal telvék, melyből én magamnak [élet-bölcseséget me­ríthetek. Vágyam teljesítve Ion. Többszörös szóváltás után így szólít meg. — Kérdem, vajon Ön uram időtöltésből jött ide, vagy más okból? Meglepetve néztem. Vakmerő kérdés. — Nem kedves barátom, engem e helyre honfiúi kegyelet vonz. Öröm sugárzott végig redős arczán. ügy Önnek e szép emlékre vo­natkozólag, ide értve Önnek pályáját, egy kö­vetésre érdemes példát mondhatok el. Nemes Antal. (Folyt, köv.) ban tétetett közzé. - A 24 tagból álló herczegovinai hódoló-küldöttséget ld-énfojja^ A közigazgatási bizottságból. Veszprém, 1878. nov. 11. A közigazgatási bizottság október hóra vonatkozó ülésének napirendjét a kir. adófel­ügyelő által előadott nagyobb számú adóügyi tárgyakon kívül csaknem kizárólag a különféle szakjelentések merítették ki. A megyei alispáni jelentés szerint az alispáni iktatóba október hóban beérkezett 1313 ügydarab, melyből elintéztetett 1118, bizottsági ülésre félre lett téve 177, nyilván­tartásban van 9, elintézetlen 9. A közigazgatási bizottság iktatójába be­jött 80 ügydarab közül elnökileg elintéztetett 26, előleges tárgyalás alatt van 3, ezen ülés­ben tárgyalandó volt 51. A hivatal pénzforgalma tett 5516 frt 73 krt, mely összegből 120 frt vadászjegyekre, 1421 frt 26 kr., a mozgósítottak családjainak, 10 frt 93 kr., a viz- és tüzkárosultaknak se- gélyzésére, a többi legnagyobb részben kórházi ápolási díjakra esik. A közbiztonság nem volt egészen kielé­gítő, amennyiben egyes ruhanemüeken kívül 9 db ló és ugyanannyi sertés tolvajoltatott el. Előfordult 9 tüzeset is 14782 frt kárral, melyből biztosítás által 3390 frt van fedezve. A tüzesetek okait tekintve 5 állítólag gyúj­togatásból, 2 gondatlanságból, 2 pedig isme­retlen okból keletkezett. Áldozatul esett pedig ifj Mórocza Mihály, pápai lakóson kívül 15 lakház, 8 gazdasági épület, sok gabona, széna, szalma stb. Az árvaszék tevékenységét előtüntető jelentés szerint a szeptember hóról maradt 4Ö4 hátralékhoz járult 356 ügydarab, eliutéz- tetett pedig ülésben 205, ülésen kívül 160, összesen 365, elintézetlen 395. A kiadó hivatal 118 db hátrálékához járúlt 365, miből elintéztetett 318, elintézetlen 165 db. A tiszti főorvosi jelentés szerint az okt havi közegészségi állapot, tekintve akár a be­tegülések, akár a halálozások számát, kedvezőt­lenebb, mint volt a szeptemberi. Az uralkodó kórnemtő hurutos lobos jelleggel birt, ennél­fogva a légzésszervi báutalmak u. m. tűdőlob, hökhurut, torokbajok stb. mutatkoztak gyak­rabban. Ami a járványos bajokat illeti, meg­jegyzi a jelentés, hogy roncsoló toroklobbos eset Fokszabadiról okt. 10-e, Siómaroson pé­pig okt. 1-től jelentve nem lett. Az előbbi helyen aug. 12-től okt. 10-ig megbetegedett 40 egyén közül meggyógyult 17, meghalt 23, az utóbbin jul. 11-től okt. 1-ig megbetegedett 20, meghalt 8, meggyógyult 12. Szórványosan is előfordult Csernyén és Kardosréten is, hol járványos jelleget kezdett ölteni; részletesebb adatok még hiányzanak; a főorvos ur azonban azon reményének adott kifejezést, hogy a községben létekor tett intézkedésekkel talán sikerülni fog a baj tovább terjedésének útját állani. Az állategészségügy megyeszerte kielé­gítő, a néhány községben uralgott száj- és körömfájás már nagyrészt megszűnt. A kir. adófelügyelő az adóbehajtás fo­lyamára vonatkozólag jelenti, hogy daczára minden törekvésének, az adófizetési eredmé­nyek a múlt éviekhez képest hóról-hóra any- nyira csökkentek, hogy a pénzügyminiszter rosszalását és elégedetlenségét nyilvánította; miért is kénytelen volt különösen a községi elöljárók részéről tapasztalt közönyösség miatt a közigazgatási bizottságtól nyert fölhatalma­zás folytán az 1876. XV t. ez. 63. §-a értelmé­ben a felelősséget a legkiterjedettebb módon alkalmazni. Ennek a kívánt sikere részben ismét azért maradt el, mert nem jelentkeztek kellő számmal végrehajtóknak alkalmas egyének, részben pedig mivel a járási szolgabirák a községi elöljárók végrehajtási szolgálatát nem ellenőrizték mindenütt kellő szorgalommal, de a közvetlen adófizetők ellen sem teljesí­tették a végrehajtást kellő erélylyel. A fel­ügyeleti hiány és eljárási erélytelenség miatt különösen a devecseri járás szolgabirói hiva­talát emeli ki a jelentés, hova ezen teendők teljesítésére az adófelügyelőségtől egy szám­tiszt küldetett ki. Megyei közgyűlés. Veszprém, nov. 5. és következő napjain. Megyénk november havi közgyűlése, mint már múlt számunkban említettük, a kormány keleti politikájára vonatkozólag tett indítvány elfogadása után, a bizottsági tagok feltűnően csekély száma mellett igen lanyhán folyt le. Mi talán nagyrészt azon körülménynek tud­ható be, hogy a tárgyalandók között alig akadt olyas, mi képes lett volna többek érde­keltségét főlkölteni. A következőkben egyes fontosabb ügyek érintésére szorítkozunk. Szebenmegye átirata, melyben alispán­jának a múlt évi deczember hó 28-án történt törvényellenes választása és a belügyministe­riumnak erre vonatkozó eljárása ellen az or­szággyűléshez intézett törvényének támogatását kéri, tárgyaltatott, Csapó József, Csolnoky László és Pap János bizottsági tagok felszó­lalása után, mivel a képviselőházhoz intézett kérvényből az ügy állása minden körülmé­nyeivel tisztán ki nem vehető, tudomásul vé­tetett. Székes Fehérvárott a jövő május hóban megnyitandó országos kiállítást a megye bi­zottsága hazafias készséggel támogatni elhatá­rozta és ehhez képest utasította a járási szol­gabirói és r. t. városi polgármesteri hivatalokat, hogy annak sikeresítésén egész odaadással közreműködjenek. A kassai kereskedelmi és iparkamara megkeresését, melyben vármegyénk közönségét a hazai ipar érdekében arra kéri fel, hogy évi szükségleteit hazai iparosoktól, különösen posztó szükségletét a deibitz- késmárki egye­sült posztógyárosok szövetkezésétől szerezze be,- megbizatott az alispán, hogy a megyei szükségletek szállítására nyitandó nyilvános pályázati hirdetmények kibocsátásakor az em­lített szövetkezetét is szólítsa fel a pályá­zatban való részvételre. Pápa- város módosított szervezeti szabá­lyai némi változtatásokkal helyben hagyattak. Úgy szintén helyben hagyatott Veszprém város bizottságának azon határozata is, melylyel özv. Bartakovichnó háza megvételét és az így felmerülendő költségek beszerzésére való tekin­tetből a város tulajdonát képező ingatlanok jelzálogi lekötése mellett kölcsön összeg felvé­telét kimondotta. Miután Pap Gábor Tóth- Vázsonybau megválasztott megyebizottsági tag lemondott Szentirmay József Rátótou és Keller János Városlődön megválasztott megyebizottsági ta­gok pedig meghaltak;: f évi november 30-ára új választás lett elrendelve és az elnöklésre Tóth- Vázsonyban Kőrössy Antal, Rátóton Kisovics József, Városlődön pedig Rőthy Mi­hály bizottsági tagok kérettek föl. Tolnai Festetich Antal gróf 1838. jun. 17-én a pesti vabokintézetében egy helyre alapítványt tett és a kiuevezési jogot Vesz- prém-vármegyére ruházta. A megye ezen jo­gával egy esetben élt, de később a dolog fele- dékenységbe ment. Nem régiben mint t. ol­vasóink lapunkban is olvashatták, ezen fontos jog felújítására megyénk a szükséges lépéseket megtette. A vallás-és közokt. mmisterium a megye közönségéhez intézett leiratában az alapítvány létezését elismeri, de egyszersmind tudatja azt is, hogy a kinevezési joggal újab­ban az alapító örökösei éltek. — A közgyűlés elhatározta, hogy feliratilag értesíti a vallás- és közokt. minisztériumot, miszerint az ala­pító levélben biztosított kinevezési jogához ragaszkodik és avval élni is fog; egyúttal utasította a járási szolgabiró és r. t. városok polgármesteri hivatalait, hogy a járásaikban levő vakgyermekeket Írják össze és körülmé­nyeik gondos tekintetbe vételével egyet-egyet hozzanak ezen hely elnyerésére javaslatba. Krisztinkovics Aladár következő kérdést intéz a megyei alispánhoz: .Tekintve, mi kép az enying-lepsényi közlekedési út két oldalán gróf Nádasdy Ferencz tulajdonát képező sűrű akáczfa ültetvények nemcsak az úttest jó kar­ban tartását gátolják, annak kivágásait lehe­tetlenné tevén, hanem sürűségöknél fogva a közlekedés biztonságát is veszélyeztetik; te­kintve, továbbá, hogy ezen úttest a két ol­dalán gróf Nádasdy Ferencz által emelt túl- magas árokpartok által a hófúvásoknak is szer­felett ki van téve: szándékozik-e és mit tenni az alispán ezen közrendőri szempontból is kifogás alá eső helyzet megszüntetésére? A m. alispán válaszolta, hogy ezen kérdés már hivatalánál is tárgyalás alatt állott, és gróf Nádasdy Ferencz az ültetvény kihajló ágainak lenyesésére, valamint az út melletti árkokban buján nőtt ákácz-gyökérhajfások kiirtására köteleztetek; Kenessey Miklós szolgabiró pedig a sok helyen elszorított úttest visszafoglalására és felárkoltatására utasíttatott: miután az interpelláló az alispáni válaszban megnyugodott, az tudomásul vétetett. A veszprémi csapóipar. A veszprémi csapóipar érdekében. Vesz- prém-város körülbelül */„ része van arra utalva, hogy csapóipara után éljen meg, mely még csak a közelebb múlt időkben is, ha nem min­dig fényes, de tisztes existentiát biztosított; ma azonban csapóink kevés kivétellel a tönk szélén állanak. Mi okozta ezen szomorú vál­tozást, hosszú lenne elmondani; tény azonban, hogy minden iparág kisebb nagyobb pangására befolyó szomorú időviszonyokon kívül, melyek teljes legyőzése erőnket fölülmúlja, voltak és vannak oly okok is, melyekért első sorban csak magunkat okolhatjuk. Ki tehet ugyanis arról, hogy a világ haladt, mi pedig marad­tunk ott, a hol voltunk, mert a világgal ha­ladni nem akartunk. Avagy őszintén szólva, hányadik csapósegédnek jut eszébe Tata- és Székes-Fehérvárnál tovább menni, hányadik szánja rá a fejét, hogy ellátogasson Stájer-, Cseh-, Morvaország- vagy Austriába, hol a szövőipar fejlettebb mint nálunk és aránylag sokkal több embernek nyújt biztos megélhe­tési módot. Mig nem tanulunk, ne csodáihoz-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom