Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1878-09-01 / 35. szám
V. évfolyam. 1878. 35-ik szám. Veszprém, Szeptember 1. r ==s« és „Hív. Értesítő" msjjelen tahiti »»Űrnap. Előfizetési dij: Egész érre ■ . 6 írt - kr Félévre ... 3 írt - kr. Negyedévre . 1 frt 50 kr. Egyes példány ára IS kr. r ■*1 KÖZGAZDASÁGI, HELYI lOK ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS VESZPRÉM Jé MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. LSzerkesztőség és kiadóhivatal : Vár, 4. sz. Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is, elfogad és nyugtáz KRAUSZ ARMIN kSapUeraiktiéit Vaiipriabei. HIRDETÉSEK egyhasábos petitsor 6 kr. NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr. s külön minden beigtatásért 30 kr. bélyeg. Az elhagyatottak. Nehéz időket élünk. A veszély, mely oly sokszor fenyegette már e jobb sorsra méltó magyar nemzet nemzeti létét, küszöbön van és rövid idő múlva eldől, vajon létezhetünk-e becsülettel mint önálló nemzet vagy csak tengődni fogunk mások a hatalmasabb nemzetek kegyelméből. Sokat hibáztunk mi magunk is minmagunk ellen és ha a hullámok összecsapnak fejeink felett, nem lesz sok mit másra vetnünk ; sokat rövidlátóságunk idézett elő, sokat közönyünk nem tartott fel, még többet elbizakodottságunknak köszönhetünk és most künn is benn is felfordult állapot van, melyben nem tudjuk, kihez forduljunk, nincs férfi, ki bizalmunkat birná és ha bírná is, nincs mód benne, bogy segítsen, nincs mód, hogy segíthessen, annyira kicsiny ma minden baj, ami minket környez. Fiaink kinn messze távol a szülőföldtől vérzenek keblökben a marczangoló tudattal, hogy a nemzet nem vallja azt az ügyet a magáénak, melyért Ők életüket áldozzák. Itthon a kenyérkeresőtől megfosztott családok hullatnak sürü könnyeket előttük a közelgő télnek rémítő alakja, mely dermesztő fagyával, a jó ég tudja, az ínséget mily fokra fogja szöktetni. A hivatalok, magánvállalatok, az üzletek meg vannak a munkaerőben fogyatkozva, folyamatban levő ügyek megrekednek, a megindított vállalatok megakadnak, az üzlet mindenfelé pang. Vegyük még ehhez a magyar természetnek öröklött hibáját, a jövővel való nem törődést, tehát az üres kamrákat és éléstárakat, ott állunk, hogy a leg- kétségbeejtőbb jövővel nézünk farkasszemet. A kétségbeesés rósz tanácsadó. Szükség, hogy abba amin már többé változtatnunk nem lehet, a resignatió- nak bizonyos nemével belenyugodjunk. Nehéz feladat ez, nehéz különösen napjainkban, midőn a jobbra való kilátásnak még csak reményével sem kecsegtethetjük magunkat, de tudva azt, hogy apathia még roszabbá tesz mindent, még sem egészen lehetetlen. Azokhoz fordulunk, akiket koruk és helyzetük megmentett a mozgósítás közvetlen csapásaitól, működtessék a bumanismus sugallta érzeményeket felebaráti keblökben és segítsenek letörölni egy pár könycseppet azok szemeiből, kik önhi- bájokon kívül sujtattak és Bujtatnak folyvást végzetes sorsuk által. Enyhítsék a maró fájdalmakat legalább az által, hogy a sújtottak anyagi helyzetén segítsenek valamit. Oly adakozók, oly bőkezűek, oly szívesek tudtunk lenni a közelmúltban a szerencsétlen török nemzet iránt, vajon most el kell- e zárkóznunk, midőn saját honosaink, saját véreink panaszos és segélyt esdő hangja üti meg füleinket? — Nem, a magyar nem fog, nem tud ily szívtelen lenni önmaga iránt vagy ha igen akkor egy átkos bűne bizonyul be ismét a magyarnak, mely kitudja a tőrt másnak szivéből huzni, de csak azért, hogy önszivébe mártsa azt. Magánosok, társulatok, jótékony egyletek serkenjetek fel és tegyetek, a mit tehettek, adakozzatok, gyűjtsetek, a mozgósítás által sújtott családok nyomorán segítsetek, ahogy segíthettek. Ez által lerójátok kötelességteket a távolban küzdő derék vitéz magyar katonák iránt is, kik elszántabban mennek a haláltusába, ha tudják, hogy szegény öveik otthon nincsenek elhagyatva. Az ellenséges kéz által talált és megtört szemű haldokló vitéznek nyugtot és könnyebb halált ad a vigasztaló érzet, hogy a nemzet nem feledkezik meg az ő családjáról, melynek egyedüli fentartója ő ép azért nem lehetett, mert a kötelesség halálba hívta. Adakozzunk, rendezzünk gyűjtéseket, a gazdag adja forintját, a szegény krajczárját, ne hagyjuk el a szegényelhagyatottakat, kiket a csapásoknak ezen neme porig sújt, porig, mert váratlanul jött és kikerülhetlen. Ne engedjük, bogy a kültöld bármikor is szemeinkre lobbanthassa, hogy jobbak voltunk idegenek, mint saját véreink iránt. Azért ne hagyjuk el az elhagyatottakat. A honvédség mozgósítása ügyében a hivatalos lap a következő rendeletet közli: Rendelet a 83-ik magyar honvéd-gyalogsági dandár egyes csapatainak, a határ melletti vidékeken teljesítendő belbiztonsági szolgálat ellátása közben, a magyar szent korona országai határain kívül ideiglenes alkalmazhatása tárgyában. A belbiztonsági szolgálatnak az állam végvidékein való ellátása érdekében szükségesnek találtam a 83-ik magyar honvédgyalogsági dandárnak a szabályszerű hadi létszámra való emelését elrendelni. Miután ezen biztonsági szolgálatnak a határok mentében ellátása közben elkerülhetlenné válhatik, hogy az ezen szolgálatot teljesítő honvéddandár egyes csapatai esetleg a magyar szent korona országainak határait is átlépjék, magyar minisztériumom meghallgatása után, az 1868. XLI. törvényczikk 3. §-a értelmében ezennel kivételesen megengedem, hogy az említett honvéd-dandár egyes csapatai, a biztonsági szolgálat teljesítése érdekében ha a szükség kívánja, ideiglenesen a magyar szent korona országainak határain kívül is alkalmaztathassanak. Ezen rendelet közzétételének napjával hatályba lép. Végrehajtásával magyar honvédelemügyi miniszteremet bízom meg. Kelt Schönbrunnban, 1878. augusztus hó 23-án. Ferencz József, s. k. Tisza Kálmán, s. k. B. Wenckheim Béla, s. k. Trefort Ágoston, s. k. Szende Béla, s. k. Széli Kálmán, s. k. Péchy Tamás, s. k. Bedekovich Kálmán, s. k. Pauler Tivadar, s. k. Heti szemle. — aug. 31. Szerajevo elfoglalása óta szünetelnek Boszniában a hadi operátiók. A lefolyt héten církálással, közlekedési vonalainak biztosításával volt elfoglalva az osztrák-magyar haderő, azonban már legközelebb folytathatja nagyobbszabású hadműveleteit. * Berlinben kicserélte a porta a berlini szerződés ratifikált példányait. — Az oroszok visszautasították a lázok föltételeit, melyeket Bátum átadásához kötöttek, azért Bátum kiürítése ismét elhalasztatott szept. 12-kéig. — Totleben tábornok felszólította a török kormányt, hogy az összeütközések megakadályozása czéljából szállja meg a rhodopei vonalat. * A berlini congressus által ajánlott bizottságok szorgalmasan alakulnak, mialatt az egész kelet forrong; az apró népek nem nagyon vannak megelégedve a berlini szerződéssel, a porta pedig rendreutasításokra készül. Különösen a görög határok kérdése kisért, állítólag a görögök közt nagy az izgatottság. * Mehemed Ali Prizrendbe ment egyezkedni Nikita fejedelemmel, Muktár pasa pedig Kréta szigetére teljesíteni a krétaiaknak Ígért reformokat. A „VESZPRÉM" TÁRCZÁJA. Csopak. — aug. 25-én. Itt állok, Csopak! hegyednek Ormain bús szótlanul; Szivem bánat- és örömtől Izgatottan elszorul. Messze tájad szép ködébe Vész el itt a képzelem; De ahol az szárnyszegetten Megpihen, ott kéj terem. Képzelem szárnyára bizzuk Sziveinknek titkait. Vidd hát, képzelem, szivemnek Messze vidd el kínjait. Mondd a kékelő vidéknek: Szív dobog itt, tiszta szív, De amelynek párja nincsen, Érző s mindörökre hív. Adatok a gyomor történetéhez. Sch. P. után közli Schön Róza. (Vége.) A rómaiak tobzódásának, mely máig is felülmulhatlanul áll itt, leghatalmasabb képviselője gyanánt, egy bizonzos Apicius tekinthető. Nero és Caligula is sok nagyot tett tönkre Eémában lakmározásuk által, melyeken a legértékesebb görög borok csak úgy folytak, Ázsia illatszerei pazaroltattak el és a vendégek, épúgy, mint a vendégségadók az által szereztek étvágyat maguknak, hogy előbb háuytatót vettek. Az újabb történet is nem egy érdekes nagyevőt tud felmutatni. De Thou Jakab, frauczia történész és államférfiú, szül. 1553. megh. 1617. beszéli, miszerint rokonainak egyike, de Semblancay Beaune Renard bour- gesi érsek folyvást oly jó étvágynak örvendett, hogy ámbár naponként hatszor evett, mégis nagy ritkán lakott jól. Éjnek idején, ha négy óráig aludt olynagy étvágyat kapott, hogy kénytelen volt felkelni és nagyokat kellett ennie. Reggeli 8 órakor másodszor, délben harmadszor, négykor negyedszer, nyolczkor ötödször és éjfél táján hatodszor evett. 1754-ben Vittenbergben Kahle Jakabot temették el, kinek halála általános feltűnést okozott. Ezen ember élete sokban annyira elütő volt más emberek életmódjától, hogy a nép, mely neki örök életet jósolt, rendkívüli lénynek tartotta. E csodálatra méltó egyéniség foglalkozásra nézve kertész volt. Nemcsak négy-öt nagy evő rendes élelmiszerére volt szüksége, hanem egész emésztetlen tárgyakat is lenyelt, így például csekélység volt nála, miről nem is tartotta igen érdemesnek beszélni, hogy egyszer a hetivásáron 480 szilvát magodtól, egy más alkalommal pedig négy mércze cse- resnyét magostól és szárastól logyasztott el. Ha a közönséges élelmiszere elég nem volt, nem restelte az edényt összerágni és lenyelni. Egy búcsú alkalmával a parasztokat az által kergette ki a korcsmából, hogy miután egy hatalmas adag húst és kelkáposztát vett magához, szemeik előtt darabokra harapta a cserép-sörkancs ókat és fogai között morzsolta szét. A javíthatlan hibát, melyet a természet az által követett el, hogy ily csillapíthatlan ótvágygyal és nem emberi gyomorral áldotta meg őt, az által látszott ismét kiegyenlíteni, hogy ez embert egyúttal oly fogakkal látta el, melyeknek párját nem lehetett találni. Ha egy kőbe harapott, fogainak nyoma ép oly tisztán kivehető volt, mintha más ember egy almába harapott volna. Legkedvesebb csemegéit patkányok, egerek, baglyok, sáskák és hernyók képezék. Egy napon reggelire egy egész malaczot nyelt le szőröstől-bőröstől és délben még is oly éhes volt, hogy minden megerőltetés nélkül egy fiatal ürüt evett meg. Szerény jövedelmei nem voltak elégségesek arra, hogy telhetetlen étvágyát közönséges emberi módon csillapítsa ie s így kényszerítve érzé magát csak hogy éhséget ne szenvedjen a legutálatosabb és legrondább tárgyakat lenyelni. Egyszer a vendéglőben ült, hova különben is bejárős volt és hol a csontmaradványokat szokta elfogyasztani, midőn egy lengyel dudás lépett be azon szándékkal, hogy az ebédelő vendégek előtt játszani fog. Midőn Kahla őt meglátta, odacsuszott hozzá és élvévé dudáját, látszólag, hogy egy darabot játszék rajta, a helyett azonban széttépte, szétharapta azt és a jelenlevők borzadalmára mindenestül lenyelte. A dudás halálfélelmében, nehogy a faló őt is megegye, a lehető leggyorsabban megszökött. Kable ez életmódja daczára is a legjobb egészségnek örvendett, bámulatra méltó erő fölött rendelkezett, mindig jókedvű volt és majdnem nyolczvan éves lett. Halála után a hatóság parancsa folytán felbonczoltatott, de falánkságának tulajdonképeni oka nem volt beleiben fellelhető. VIII. Henrik (1520) angol király nejének Katalinnak udvarhölgye Lady Lucy hiteles kutforrások nyomán naponként a következő táplálékot költötte el: 1. Reggeüre: 7 font marhapecsenyét, egy négy fontos buzakenyeret, négy palaczk angol sört és egy jókora nagyságú gyümölcstortát. 2 Ebédre: hat iónt füstölt húst, egy tyuk —, galamb — és borju-fricássét (vágott hús,) egy darab marha pecsenyét (1 — 2 font) egy négy fontos buzakenyeret, négy palaczk alet (komló nélkül készített angol édes sör.) 3. Ozsonnára barmadfél palaczk portért (angol sört) és egy pudingot (tészta nem.,) 4. Vacsorára egy ürííczombot, egy tál gombóczot vajban, egy három fontos búza kenyeret, egy tál koufektet, ötödfél palaczk alet. 5. Éjjel (lefekvés előtt) egy két fontos L. Lapunk mai számához egy félív „Hiv. Ért.“ van csatolva.
