Veszprém - hetilap, 1865-1866 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1866-08-12 / 7. szám
«vvtflAP 55 JUIAJWjv ismeretlen urak, veritékes fáradságunknak hazánk hatá- I rairól kihordott gyümölcsével? s . . . . minő csalétkekkel szokták némely intézetek horogra keriteni a jó hiszemü közönséget, hogy azután a behuzottakat saját öqzö céljaikra kizsákmányolják? Minden esetre megfogjuk ismertetni olvasóinkat a szomorúan érdekes emlékirattal, hogy vagyonukat biztosítani szándékozván, helyes támpontokkal bírjanak a biztositó intézet megválasztásában. Addig is szolgáljon tudomásul, hogy a trieszti Nuova Societa a bukás szélén áll. — A magyar földhitelintézetről nagy méltány- lattal emlékezik a bécsi nemzetgazdasági szaklap. Látszik, mondja, — hogy a társulat iránt bizalommal vannak, s a körülményekhez képest lehető mérvben bocsájtják a pénzt rendelkezése alá. A magyar földbirtokosok érdekében azonban kívánatos volna, hogy több jutna rendelkezésére , pupilláris és állampénzeknek magyar földhitelintézeti jegyekben elhelyezés által. Valószínűleg tesz is a magyar országgyűlés ez irányban valamit, mihelyt összeülhet. A forgalmi eredményeket kielégítőknek, az üzletterjeszkedés hasznát megfelelőnek, és a leszámításokat olyan jóknak találja, a milyeneket csak kívánni lehet. — A lap végén a földhitelintézet üzletkimutatása van közölve. — A budai takarékpénztári részvény társulat azon kérelmének, — miszerint alapszabálya 16. §-nak mellőzésével megengedtetnék, hogy az intézet oly betétek után is fizethessen kamatot, melyek 15 napnál rövidebb ideig hagyatnak meg nála, — a m. k. udvari kancellária részéről hely adatott. Talán ilyes intézkedés behozatala nem ártana a mi veszprémi s pápai takarékpénztárainknál is. Legalább nem gondoljuk, hogy célszerűtlen volna. — Egy magyar város az ellenség kezében. Hir szerint Szakolcában szörnyű fokra hágott az Ínség a poroszok requisitioi folytán. Ami kávé, cukor, rizs, dara, dohány, liszt, búza, kenyér, és egyéb élelmiszer a városban volt, azt mind el vitték. A malmokat formaliter kifosztották, a pincéket fölverték, a bort elvitték vagy kifolyatták. Mindenütt roppant kárt okoztak, mely növekszik az által is, hogy a lakosság a még el nem rabolt árpát a földekről betakarítani nem meri, tudván, hogy csak a poroszok számára csépelné ki, s ennélfogva inkább az idő viszontagságainak hagyja kitéve, azon hiedelemben, hogy igy is talán megment valamit. Alig hihetjük e borzasztó híreket a müveit és sok tekintetben, mint mondják, elegáns poroszokról. Igaz, hogy a győzelmes ellenség tisztelkedése nem mindig a közönséges staatsvisit jellemével bir, de mind a mellett ily ok nélküli rombolás, mint itt jeleztetik, csak Jellasits hordáitól került ki nálunk a Mezőföldön anno 1848. — A Poroszországnak fizetendő 20 millió tallér vagy 30 millió forint hadi kárpótlás a következő aláírások által fedeztetik: A hitelintézet aláirt 5 milliót. Rotschild 4 milliót, az osztr. Földhitelintézet 2'/2 milliót, az alsó ausztr. leszámítolási társulat, angol-osztrák bank, Sina, Wodianer, mindegyik 1 milliót, Epstein 750,000 fortot, Königswarter, Todesco y2—y2 milliót. A többit Murmann, Boscha fiai, Galesti stb. apróbb ösz- szegekkel fedezték. — „A gárda meghal, de meg nem adja magát“, e szavak jutnak eszünkbe, midőn ismét nemzeti szerencsétlenséget, a 48 előtt élénk politikai küzdelmek bátor, tapintatos, nagy tehetségű és tiszta keblű harcosának, Klauzál Gábornak, a „kevesek“ egyikének fájdalmas érzést keltő halálát kell jelentenünk. Halálai, hó 3-án éjjeli 11 órakor következett be. Utolsó tagja volt amaz idegen származású családnak, mely honunkban való rövid szereplése alatt maradandó nyomokat hagyott maga után. Atyja, mint az Eszterházy huszárezred ezredese nyerte meg a magyar nemességet. Négy fia volt. Az egyik, Imre nevezetes nemzetgazdászati s gazdasági tehetség volt, e szakokban irodalmilag is nagy sikerrel működött, s mint a néhai gr. Károlyi Lajos uradalmainak igazgatója, érdemteljesen fejezte be pályafutását. A második nevezetes orvos, harmadik katona volt s a tábornoki törzskarnál is vala alkalmazva. A negyedik Gábor, ki 1804-ben született, s a politicai közéletben kiváló szerepet játszván 1848-ban magyar kereskedelmi s iparministernek neveztetett ki. 1861-ben s 1865-ben mint Szeged városa részéről megválasztatott országgyűlési képviselő foglalt helyet az alsó-táblán. 62 évet élt. A halál Kalocsán érte utói, hol az ottani apáca-növeidében levő leánykáját s nejének ottani rokonait látogatá meg. Gyászoló özvegyet és családot hagy hátra. Holttetemei Kalocsáról Szegedre szállíttattak s itt takarhatnak el. Megjegyezzük, hogy egyike volt azoknak, kik hivatvák e szegény, nyo- morgatott hazát a politikai megnyugvás, az alkotmányos élet igéretföldére bevezetni. Most már ö sincs! Béke hamvaira! — Veszprémmegyei irók: Ángyán János, született 1768. Veszprémben, — Anyós Pál, szerzetes, 1756. Esztergán, — Bacsáklmre plebánus, 1808. Pápai, — Barna János, jezsuita, 1720. Lázii, — Biró Márton, veszprémi püspök, 1693. — Borzay Pál, korán elhunyt költő, 1832. Veszprémi, — Fábián Gábor, ügyvéd, m. akad. r. tag 1795. Vörös-Berényi, — Fenix Farkas, szerzetes. 1787. Pápai, — Györffy Gyula, költő, 1835. Veszprémi, Hajas István, jezsuita 1733. Veszprémi, — Hrabowszky György ág. ev. vallásu esperes. 1762. Homok-Bödögei, — Ihász Gilbert, tanár, 1803. Vaszari, — Kolossváry Sándor, kath. lelkész, 1775. Homok-Bödögei, — Kopácsy József prímás, 1775. Veszprémi, — Kovács Márk, szerzetes, 1782. Bársonyosi, — Kovács Pál orvos, 1808. Dégi,—Lasz- kallner Antal, kanonok, 1774. Veszprémi, — Ma ár János, szerzetes, 1778. Devecseri, — Maries Imre tanár, 1810. Pápai, — Pap Ignác tanító, 1800. Veszprémi — Pápai Páriz Imre, II. Rákócy György udvari papja 1616. Pápai, —Pelcman Gergely, 1794. Veszprémi,— Perlaky Dávid, 1754. Gergelyi, — Reguly Antal hires utazó, 1819. Zirci, — Ruszék József, kanonok, 1779. Pápai, — Schirkhuber Móric, piárista, 1807. Somlyóvári, Schröck Ferenc, piárista, 1813. Bándi, — Szabó Imre, plebánus, 1808. Békási, — Szakonyi József, lelkész, 1746. Dobronyi, — Szigeti (Trippamer) József, a pesti nemz. színház tagja, 1822. Veszprémi, — Táncsics (Stancsics) Mihály, 1799. Acsteszér, — Tas- ner Antal, 1808. Osküi, — Udvardy Ignác, papnöveldéi tanár, 1810. Pápai, — Vajda Péter, 1808. Va- nyolai, — Veszprémi István, orvos, 1723. Veszprémi, — Vezerle Ignác, tanár, 1803. Pápai, —Zigán János, lelkész, 1772. Ajkai, Zsoldos Ignác, udv. tanácsos, 1803. Pápai. Megjegyezzük, hogy a megyénkben született, vagy itt letelepedett irók, művészek lehetőleg teljes névsorát könyvészeti és életadatokkal szerencsénk lesz nem sokára közölni.
