Verhovayak Lapja, 1946 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1946-10-16 / 42. szám
(Vffewif Journal) VOL. XXIX. ÉVFOLYAM NO. 42. SZÁM A Szabadság vértanúinak Dayísni eniókinnepa — Spivak Lajos, Ifj. Varga István és Seer András Arcképeinek Ünnepélyes Átadása — Lanyha hónap volt de azért haladtunk Október 6-ika a Magyar S z a badságharc tizenhárom aradi vértanújának emlékünnepe volt mindég a magyarság számára. Évről-évre kegyelettel emlékezett meg róluk úgy az óhazának, mint az újvilágnak magyarsága. Pedig 1849 óta sok vért veszített a magyar nemzet. Sorait megritkitotta az első világháború s kétszeresen megtizedelte a második, melyet joggal nevezhetnénk a Világ Szabadságharcának. Ebben a most elmúlt szabadságharcban hősök milliói léptek az aradi vértanuk nyomába, hiszen mind a szabadság ügyének voltak vértanúi. S e milliók között ezrével voltak amerikai magyarok is. A mi táborunkból hat ezren mentek a harcba, ahonnét 190 tagtársunk nem tért vissza többé.... Immár 98-ik éve emlékszik meg a nagyvilág magyarsága az aradi hősökről. Nem él már senkisem, aki személy szerint ismerte volna őket. A történelmi múlt ködszerü alakjaivá homályosultak, de a hálás kegyelet mégsem engedi feledésbe menni emléküket. Úgy érezzük, hogy igy lesz a Világ Szabadságharcának vértanúival is. Emlékük ma még nagyon is eleven fájdalommal él a lelkűnkben. Hiszen együtt éltünk velük és körünkből szakította ki őket a végzet. Kortársaik sohasem fogják elfelejteni őket. De ahogy az utókor ragaízkodik az aradi vértanuk emlékéhez, úgy fognak az utánunk következő nemzedékek is ragaszkodni a mostani nagy szabadságharc vértanúinak emlékéhez. A Dayton, O.-i 249-ik, 362-ik és 447-ik fiók közösen rendezte meg e világháború Verhovay hősi halottainak kegyeletes emlékünnepét október 6-án, az aradi vértanuk emlékének szentelt napon, a Szent Imre teremben, ahol délután 3 órakor nyitotta meg az ünnepélyt Dr. PRINCE JÓZSEF igazgató, az Emlékünnep Bizottság elnöke. “Köszönetét mondok mindannyioknak — mondotta Dr. Prince — akik ez ünnepségre eljöttek, hogy tanúi legyenek annak, amikor egyesületünk Igaz gatóságának határozata értelmében átadjuk a mi hősi halottaink emlékét megörökitendő arcképfestményeket szüleiknek, /szerető hozzátartozóiknak. A j 13 egyletalapitó bányásznak nyomdokában járt Igazgatóságunk, amikor lehetővé tette azt, hogy egyesületünk ezzel az ajándékkal nyújtson vigaszt a gyászolóknak.| Ezek az arcképfestmények bizonyságai annak, hogy hájlásak vagyunk hőseink iránt, mert életüket áldozták azért, hogy diktátorok zsarnokságából felszabadult világban élhessünk. Hálásak vagyunk e hőísök szüleinek azért, hogy ily nagyszerű fiakat nevelitek. Fiaik önfeláldozásáért ! ők fizették a legnagyobb járat és ezért sohasem fogjuk elfelejteni sem őket, sem hősi halált halt fiaikat.” Megnyitó beszéde végeztével Dr. Prince bemutatta KELEMEN PÁLT, az emlékünnep műsorának levezetőjét, az otthonában betegen fekvő Kelemen P. János igazgató, kiadó-szerkesztő, testvérét. H A N KÓCZKY MARISKA mondotta el a zászló-fogadalmat, majd a közönség Mrs. JACOBS IRMA zongorakisérete mellett elénekelte az amerikai himnuszt. Ezután Kelemen Pál ceremónia mester bemutatta SZABÓ JÁNOS központi számvevőt, aki elsősorban Révész Kálmán központi titkár és Szalánczy János központi számvevő üdvözleteit és részvétüzeneteit tolmácsolta. Majd a hősi halottak hervadhatatlan érdemeit méltatva rámutatott arra, hogy a polgárság nagy része ma ugv él, mintha máris kész volna elfelejteni a nemzet hőseit. A nagyobb előnyökért folyó önző küzdelem épen azt az amerikai életformát, veszélyezteti, melynek megtartásáért katonáink mindhalálig harcoltak. Egy jobb világ megteremtéséért áldozták fel életüket, de a háború vége óta mintha úgyszólván mindenki letett volna arról, hogy kivegye részét ennek a jobb világnak a megvalósításáért folyó munkából. A nemzetek közötti egyetértés szétfoszlottt s hazánk polgárságának a háború folyamán megmutatkozó öszszetartása is megsemmisült. Folynak a sztrájkok, terjed az infláció és ennek következtében nincs élelem, nincs termelés. Nem a jobb világ felé haladunk, hanem visszafelé megyünk. A Verhovay Segély Egylet azonban nem akar ezen az utón járni. Mi nem akarjuk elfelejteni a hőseinket. Mi meg akarjuk valósítani azokat a célokat, melyekért életüket áldozták. Ezek az arcképek nem_ csak azt bizonyítják, hogy egyesületünk hálás hősei és azok szülei iránt, hanem azt is, hogy hűségesek maradunk azokhoz az eszmékhez, melyek mellett életük árán is kitartottak. “Hazánk haderejét — folytatta a központi számvevő — testvérsegitő egyesületekhez h a s o nlithatnám. Katonáink azért voltak nagy emberek és azért győztek, mert bajtársi szeretet és összetartás lakott a szivükben. Tudták, hogy ha egy akarattal, egymással összefogva harcolnak, akkor el tudják végezni azt a feladatot, amit rájuk bízott a haza. Nagyszerű, diadalmas haderő volt a mienk, mert fegyelem és hit uralkodott benne, egymás iránti és polgártársaink iránti szeretet élt a szivében, és jó vezetőit Istenbe vetett hittel, odaadással követte. Ily haderőn meg kellett törnie az ellenség hatalmának. Ily testvéri összetartással érték el sikereiket a testvérsegitő egyesületek is. Békében úgy, mint háborúban, csak ily lelkülettel érhetünk el eredményeket. Ha ettől eltérünk, akkor a győzelem ki fog csúszni a kezeink közül. Hősi halottaink emléke kötelez, hogy úgy folytassuk a béke munkáját, ahogy katonáink harcolták végig a háborút. (Folytatása a 3-ik oldalon) A 60 éves jubileumi ünnepségek előtt lefolytatott hét hónapos verseny az első három hónapban igen lanyhán folyt, de a negyedik hónapban annál nagyobb irammal indult meg a munka. Most majdhogynem fordítva áll a dolog. Igaz, hogy a jelenleg folyó Arany Gyűrű Verseny első hónapjában igen gyenge eredményt értünk el, de a második már jobban sikerült és a harmadik hónapban már igazán versenyhez illő teljesítményről tehettünk jelentést. Erős volt hát a reményünk, hogy szeptember, a verseny negyedik hónapja, még nagyobb eredménnyel fog végződni. Sajnos, e reményt égben csalódtunk, mert szeptemberben 67 KÖTVÉNNYEL KEVESEBBET adjtunk ki, mint az előző hónapban. 221 tagot vettünk fel a felnőtt osztályba $201,000 biztosításra és 139 tagot vettünk fel a Gyermekosztályba 88,- 360 biztosításra, összesen tehát 360 kötvényt adtunk ki $289,300 értékben. A verseny első négy hónapjának termelését összegezve pedig azt látjuk, hogy összesen 1382 tagot vettünk fel $1,125,450 biztosításra. Az elmúlt verseny első 4 hónapjában 1331 uj tag és $993,750 biztosítás volt . . . A múlt hónap végére elért előnyből tehát sokat veszítettünk és szeptember hó 30-án mindössze 51 uj taggal többet mutatunk ki, mint a múlt verseny negyedik hónapjának végén. Némileg vigasztaló ugyan, hogy biztosítási összeg dolgában aránylag lényegesen magasabb a mostani eredmény, de ez nem változtat azon a szomorú tényen, hogy a verseny menete indokolatlanul lelanyhult a múlt hónapban s bizony versenyzőinknek minden erejüket meg kell feszíteniük, ha vissza akarják szerezni azt az előnyt, melyet augusztus végére elértek s melyet szeptemberben növelni kellett volna, nem pedig csökkenteni. Van azonban még egy vigasztaló körülmény és ez az, hogy október első 10 napjában 175 felvéteh iv érkezett be $144,100 biztosításra. Ha versenyzőink a hónap hátralévő három hetében is igy folytatják, akkor sokkal külömb eredménnyel fog végződni, mint bármelyik az előző hónapok közül. Tartsuk emlékezetünkben, hogy az első jubileumi verseny folyamán ötszesen 3000 uj kötvényt adtunk ki. Ennek még a felét sem értük el, pedig a verseny hét hónapjából négy már elmúlt. Igaz, hogy az első verseny negyedik hónapjának végén még ennyire sem voltunk s mégis az utolsó hónapok megfeszített munkájával elértük a háromezres erediinényt. De a mostani versenyben nem háromezer uj tagra számítottunk, hanem sokkal többre. Fel kell tehát jól használnunk a még rendelkezésünkre álló 11 hetet. Az eddigi eredményt 257 versenyzőnek köszönhetjük, akik 217 fiókot képviselnek. Ez is valamivel, de csak valamivel, több mint amenynyiről a múlt verseny negyedik hónapjának végén számoltunk be, amikor 206 fiók szerepelt 248 versenyzővel. Még mindég van 140 fiók, ahonnét joggal várhatnánk valami megmozdulást. A múlt hónap vége óta 15 fiók és 24 versenyző csatlakozott a résztvevők fokozatosan növekvő seregéhez. Bár a gyarapodást hálás örömmel fogadjuk, azt kielégítőnek semmiképen sem mondhatjuk. ■ Ismét kérjük azokat a fiókokat, melyek mindezideig megvonták támogatásukat, hogy fogjanak munkához. Tegyék szóvá a legközelebbi havi gyűlésen a versenyt és tegyenek róla, hogy fiókjuk is képviselve legyen e mozgalmunkban. Senkisem fog hiába dolgozni, mert hiszen még annak is megvan minden lehetősége dijak nyerésére, aki csak most lát a munkához! (Folytatás s 2-ik oldalon)
