Verhovayak Lapja, 1945 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1945-06-13 / 24. szám

8-ik oldal 1945 junius 13 Verhovayak Lapja VERHOYAY KATONÁK (Folytatás) Richard igazán' mérges akart lenni. — Azonnal menjen kend vissza és hozza vissza tőle azt a képet. — Orditott haraggal Pál urra. Hm! De nem volt ám Pál ur olyan könnyen meg­ijeszthető legény. A vén huszár nagy lelki nyugalommal készité oda az ágyhoz gazdája kapcáit és elpusztíthatatlan flegmával fe­lelt neki. — Nem adja ám azt már vissza a Salamon! — De ha én akarom! Pál ur oda állt az ágy elé s Richard rajhuzliját félig kifelé forditva s felvételre alkalmatossá idomitva, mondá: — Azt izente a Salamon, hogy beszéljen vele amiatt a kép miatt a kapitány ur. Richard mérges volt: — Pál ur, maga nagy barom! — Kiált szolgájára. — Tudom, kérem alássan — felelt az öreg, — ez az egy érdemem van a nagy világon. Richard azt az ajánlatot tette Pál urnák, hogy menjen a pokolba, annak is pedig a fenekére. Pál ur nem volt annyira pogány, nem küldte gazdáját olyan messze, csak annyit mondott neki, hogy a Salamon boltja a Porcellán utca 3. szám alatt van. Richard bosszúsan öltözött s azzal sietett felkeresni a( a Salamont a Porcellán utcában, mielőtt a zsibárus meg­teszi azt a tréfát, hogy kiakasztja a tárlatában közszemlére azt a képet, amit az arcáról sokan meg fognak ismerni. Ráakadt a zsibárus-boltra. Kis alacsony spelunka volt az, melybe az utcaemelés miatt még egy lépcsővel lefelé kellett lépni; világosságát csak a boltajtóról nyerte, amin­­nek ennélfogva mindig nyitva kellett állni. A boltbejárás két oldalát pedig el volt állva rozzant bútorokkal: ócska karszékek, bicegő szekrények, megrakva felül került láb­zsámolyokkal, a szögletekben kínai tornyok, csorba tányé­rokból rakva, a földön tudományos vastagságú könyvek, amiknek ott a legjobb helye; hanem ahelyett egy aranyos csillárra zsíros lószerszámok körül felmagasztalva; a pol­cokon. egy csoport kitömött papagály, mókus és öleb bá­mul egymás üvegszemeibe, csendéletet képezve a fölöttük meredező csonka szobrokhoz: egy Herkules, kinek félkeze nincs, egy Minerva, kinek be van törve az orra s egy Vé­nusz, ki már nagyon össze-vissza van ragasztva; a falakon fakó rámás képek, többnyire üveg nélkül; az ismeretes Európa, Ázsia, Afrika, Amerika és József, kinek zálogban marad a köpenyege Potifárnénál. A nyitott szekrények­ben minden elképzelhető eszköz, amit emberi nyomorúság üvegből, vasból, rézből, cinből előállított. S az egész üz­letben az ódonság illata lengedez. Ami pedig a legócskább az egész boltban, az a boltos maga, ki ott ül az ajtóban nagy prémes kaftánba burkolva; lábai elrejtve bélelt • botosokban s prémes sipkájának er­nyője egész orra hegyéig lehúzva. Salamon ur arca borot­válva szokott lenni minden harmadnap; természetesen nem késsel, hanem valami mással: azt tudják, akik tudják. — Most éppen a harmadik napja van. Ott ül ő egész nap s csak olyankor kel föl, mikor vásáros érkezik, a nagy ka­rosszékből, melynek itatós papírból van már a feneke, mert a bőr nagyon kikopott belőle a sok rajta üléstől. Már korán reggel kinyitja a boltját s kiül az ajtóba, mert nem tudhatja, mikor hoz valakit a jószerencse. íme még alig nyolc óra, mikor egy szép huszártiszt lép be nagy méltóságosan az alacsony boltocskába s erős hangon kezd tudakozódni: — Ez a Salamon zsibárus boltja? Az öreg ur a bő kaftánban leveszi lábait a nagy bo­tosokkal a zsámolyról és felemelkedik a kérdező előtt, s nagy prémes sipkáját hátrafelé tolva, hogy mosolygó ar­cát megmutathassa a kérdezőnek, siet megfelelni. — Legalázatosabb szolgája a nagyságos kapitány ur­nák, ez a Salamon zsibárusnak a boltja, s én vagyok az a Salamon zsibárus, akinek ez a boltja. Szolgálatára Barad­­lay Richard kapitány urnjtk. Richard megütödve kérdező: — Honnan ismer ön engem? (Folytatjuk) HIMLER MARTON a Detroit, Mich.-i 356-ik fiók tagja, aki 1943 decembere óta az Egyesült Államok hadsere­gének kötelékében teljesít szolgálatot és 1944 február óta van tengerentúl. Jelenleg valahol Európában tartózko­dik hivatalos küldetésben.---------------V--------------­HIVATALOS KÖZLEMÉNY FELSZÓLÍTÁS Californiai tagtársaink áthelyezése ügyében Köszönetét mondok azok­nak az ügykezelő tagtársak­nak, akik hivatalos lapunk­ban megjelent felhívásomnak eleget téve már elküldötték fiókjuk Californiában élő tag­jainak áthelyezési iveit Gyu­­lay Sándor kerületi szerve­zőnek. Felkérem mindazon ügykezelő tagtársakat, akinek fiókjához Californiába költö­zött tagtársak tartoznak s akik e felhívásomnak még nem tettek eleget az ily tagok áthelyezési iveit haladéktala­nul küldjék meg a következő címre: Mr. Alexander Gyu­­lay, District Manager, 14204 Haynes Street, Van Nuys, California. A kerületi szer­vező az illető tagokat azonnal be fogja osztani a lakhelyük­höz legközelebb eső fiókhoz. Kérem az ügykezelő tagtár­sakat, hgoy ne várják azt, hogy californiai tagtársaink kérjék áthelyezésüket. Kitű­nik ugyanis, hogy igen sok californiai tagtársunk nem kapja a Verhovayak Lapját, melyet csak akkor tudunk újra megindítani részükre, ha címüket megkapjuk. En­nek következtében az ottani tagtársak legnagyobb része nem tudja, hogy neki kérnie kellene az áthelyezést. A lé­nyeg az, hogy mindenkinek a lakhelyéhez legközelebb eső fiókhoz kell tartoznia s mivel most már vannak californiai foókjaink, ügykezelő tagtár­saim nem tarthatják meg to­vább fiókjuk tagsága között a Californiában élőket. Az alapszabályok idevonatkozó rendelkezései értelmében te­hát az áthelyezési iveknek haladéktalan kiadására kérem fel az ügykezelő tagtársakat. BENCZE JÁNOS, központi elnök. KACSÓ ISTVÁN 220. Conneaut, O. KISH FERENC 37. Chicago, 111. VARGO C. JÓZSEF 10. Barton, O. S. 2/C. HOFFMAN JÓZSEF, 54. Cleveland, O. IFJ. TOBAKOS JÁNOS 37. Chicago, 111. PVT. HAYDU GYÖRGY 54. Cleveland, O. ANTAL KÁROLY S 2/C 209. St. Louis, Mo. KISH FERENC ÉS NEJE 37. Chicago, 111. JÓKAI MÓR REGÉNYE: á kőszívű EMBER FIAI

Next

/
Oldalképek
Tartalom