Verhovayak Lapja, 1941. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1941-10-02 / 40. szám
1941 Október 2. 3-!k Oldal BEKÖSZÖNTŐ Verhovay cik ,Lapja_____________ Az Aradi Vértanuk »jjáliaii Nem hangos kürtharsogással, sem zajos dobpergéssel óhajtok ‘‘beköszöntem,” mert úgy érzem, hogy nálam nem sokat kell elmondanom Beköszöntöm-ben ... Nemcsak én, hanem velem együtt tagtársaim ezrei is bizonyára úgy érzik és tudják, hogy csupán a Nagy Verhovay Családnak egyik törekvő és a Verhovay ügyekért már hosszú, igen hosszú esztendőkön át lelkesen küzdő harcosa felé iránytűt igazgató társaimnck a kitüntető bizalma, amikor engemet központi »pénztárnoknak megválasztottak. Én tudatában Vagyok annak, hogy felelősségteljes állást vállaltam, de meggyőződésem az, 'hogy kötelességteljesítés tekintetében feszült és ernyedetlen szorgalommal biztosan elérem azt, hogy a központi pénztárosi állás által megkívánt kötelességeket emberül végzem. Október elsején, foglaltam el a központi pénztárosi tisztséget s esen naptól kezdve immár gondozója, őrzője és forgatója vagyok annak a pénzgarmadának, — vcgyis a Verhovay vagyonnak, — amely, — mint központi elnökünk oly találóan megmondotta, — sok-sok izzadáscsöppeknek összegyűjtéséből származik! / Tiszttársaim becsületes elgondolásában én mindenkor megosztozni óhajtok s miután úgy érzem, hogy én azelőtt és most is, izig-vérig Verhovay voltam és vagyok, — tehát nem lesz nekem idegen az az uj szféra, amibe belépek, mikor a pénztári teendők végzését elkezdem. Midőn mindezeket önmagámról szerényen megjegyzem, egyúttal ígérem Verhovay testvéreimnek, hogy HŰSÉGES GONDVISELŐJE LESZEK A RÁMBIZOTT AKNÁK S BECSÜLETES SZOLGÁTÓL VÁRHATÓ GONDOSSÁGGAL TEKINTEK MINDEN EGYES GARASA FELÉ AZ EGYESÜLETNEK, AMELY ÚGY AZ ENYÉM, MINT A TIÉD — ÉS AZ ÖVÉ! Mivel nagyon tudom, hogy a Verhovay Segély Egylet alapítói is éppen úgy, mint én, közönséges munkássorban élő emberek voltak, mégis elértek ahoz a nagy és gyönyörű gondolathoz, amely a mi Egyesületünknek kiválóságában Jiyer kifejezést; azért teljes buodalommal indulok el annak a vállakózásnak az utján, amelynek célja nagyon is ősmerős .előttem s- csupán az marad meg főfeltételül részemre, hogy figyelemmel, ésszel és okossággal maradjak tovább rajta. Amikor a konvenció által rámruházott igazgatói tiszf tét most letetteni, nem hagytam azonban faképnél azt a meggyőződésemet, amely megérlelődött bennem az elmúlt évek során s mindenkor benne él a lelkemben az'a kényszer, hogy megtegyek mindent, ami tőlem telhető az ifjú-nemzedéknek körünkbe való bevonására ... Hiszen az egész egyesületi munkálkodásomon, mint vörös fonál húzódik keresztül az a meg nem szakcM szándék, amely lépteimet irányította s amelynek folytán némileg el is értük Chicago és vidékén (ahol igazgatói tisztem a hegemóniát a kezembe adta), hogy az ifjúság nemcsak mint szívesen látott vendég volt a Verhovay Portán, hanem, nagyon is számottevő és cselekvőképes tagjai voltak annak a kolóniának, mely őket ezért nagyon is becsülte... Tudom, hogy az ifjúság bevonása nemcsak az én óhajtásom, hanem benne van az minden előrelátó Verhovay embernek a szivében is s igy biztosra veszem, hogy a Központban levő tiszttársaim is kívánják az ifjusáy helyzetének kellő és alkalmas kiépítését. Végre bátor vagyok annak a reményemnek kifejezést adni, hogy közibük érkezve, az én hozzájárulásommal még jobban megerősödik bennünk az ifjúság iránti meleg érzés s fokozódik részükről is az a munka, amelyet beszervezésükre és megtartásukra vonatkozólag idáig is kifejtettek. SZALÁNCZY JÁNOS.. VÉDELMI XT ' J ' 7 bond K^evdesek Személyes biztonságáért és anyagi függetlenségéért — vegyen Defense Savings Bondot vagy bélyegeket még ma. Fel kell magunkat fegyverezni a gonosz és romboló erők ellen, ön segíthet azzal, hogy rendszeresen vásárol Defense Savings Bondot és bélyeget. Nincs jobb és szebb életfelfogás, mint az amerikai. Vigyázzunk rá, hogy azt megőrizzük. Vegyen Defense Bondokat és bélyegeket. Az amerikai nemzet egy s.oha el nem sülyedő hajó lesz, ha elegendő hadihajót építünk, ön segíthet az építkezésben, ha vesz Defense Bondot és bélyegeket. Ama szörnyű reggelen, 1849 október hatodikén nyirkos komor koraőszi reggel volt az aradi vesztőhelyen. Az eget esőre hajló szürkeség borította, mintha az ég is könnyezni akart volna lent a földön meredező tizenhárom bitófa láttára, melyen nemsokára a magyar szabadságharc tizenhárom tábornoka fog függni. Annak dacára, hogy Lüders, a cár vezére, akinek Görgey megadta magát kegyelmet, a magyar tiszteknek pedig szabad elvonulást kötött ki. A bosszúért lihegő Bécs szerint rebellisekkel szemben nem érvényes semmi kikötés és október 6-án reggel tizenhárom magyar tábornok lelke szállt a bitófáról az égbe, a .megrémült nemzet bosszút kérő imájával együtt oda, ahol “van biró a felhők fölött, áll a villámos ég.” Ennek a kilencvenket esztendeje s mi magyarok lehiggadt elmével és megnyugodott lélekkel gondolunk rá vissza, mert akik most élünk az akkori szomorú kortársaknak unokái, sőt dédunokái" vagyunk, fiai vajmi kevesen. Pár év híján száz esztendő nekünk földi embereknek nagy idő s ami akkor szörnyű esemény volt, az oly emlékezés az unokáknak, mely már nem fáj, sőt nem is sajog. Puszta visszaemlékezés, a megengesztelődés által lenyugtatva s a lefolyt hosszú idő által megszelídítve. Ami közel száz évvel ezelőtt történt, az már bevonult a históriába s főleg mi amerikai magyarok jelenünk és jövőnk által amúgy is nagyon igénybe véve nemsokára úgy fogunk visszaemlékezni a magyar szabadságharcra, mint Rákóczi szabadságharcára, ánfg azt sem tudván róla, hogy mikor is volt. Amerikában a rideg valóság országában megemlékezhetünk ugyan a múltról, de nem lehet sokáig elmerengeni rajta. Nem engedi az életért való kemény harc. Nagy dolog az idő, mely mindent elsimít és a fejlődés, mely mindent kiegyen- i lit, kiengesztel, kiegyenlít és ! elfelejttet. Ama rettenetes ; október 6 után sokáig bosz: szura hívtuk fel a villámos eget, de később céltalan és értelmetlen lett volna s igy az aradi gyásznap ^nélységes átérzésének sincs már sem tárgya, sem oka. Hova lett a cári Oroszország, mely a magyar szabadságot letiporni segített? Hova lett Ausztria, Bécs és császári háza, a szabadságot vérbe fojtó egész akkori rendszer? A szárnyalóbb gondolkozásnak ám gondolják azt ha akarják, hogy viszont ezeket is kivégeztette ‘ egy titokzatos földön túli hatalom. Hogy miért? Most. már minden mindegy, szabadságharcunknak, az aradi vértanuk emléke immár a történelemé. Egy régi latin mondás szerint a história az élet tanítómestere, más szóval, a mult a jelennek oktatója; a költő szprint pedig a múlt csak példa legyen, hogy a jelent mi is úgy csináljuk, vagy ne csináljuk, a múltnak minemüsége szerint. Mindkét mondás előtt tanácstalanul állunk, mert mit tanulunk abból a múltból, amelynek immár sem tárgya, sem oka nincs. És kik tanuljanak? Az óhazaiak (de eszünk ágában sincs azoknak mondani) , vagy mi amerikai magyarok? Azt hogy népeket büntetlenül nem lehet eltiporni? Ebből tanulhatnak az eltiportak, de ez ránk amerikaiakra sohasem fog vonatkozni. Vagy tanuljanak az európai népek? Azok igazán maguk sem tudják, hogy mit csináljanak, mert azokat minden szabadságharc nélkül egyszerűen elnyelték, mint az apró kis halakat a hatalmas fogú nagy hal. S a múltból azt tanulják meg, hogy ennek a gyomrából hogyan szabaduljanak ki, mielőtt meg nem emésztetnek? Ez már nem múlt amiből tanulni kell; ez már a jelen, amit meg kell csinálni, ha lehet. Az aradi vértanuk hónapjában, a magyar szabadság megfojtásának évfordulóján mi amerikai magyarok szomorú érzéssel gondolunk arra, hogy ez az évforduló az — óhazaiknak talán eszükbe se jut, mert személyes érdekekből pártoskodással, a haza elárulásával vannak elfoglalva. Odaát a magyar Timbuktuban most nagy politikai zsibvásár van, egyre változó árfolyamával az idegen bérért fölkinálkozásnak és hazaárulásnak. Jut is eszükbe, hogy a magyar szabadság ismét nagy veszedelemben forog, vagy legalább is nagy válságban van. Ne törődjünk velük. Mi amerikai magyarok az aradi borzalom minden évfordulóján ha nem is szívbe markoló fájós érzéssel, de megilletődöttséggel és mégha* tottsággal emlékezünk meg október hatodikáról. E napon lengjenek minket körül a rég elköltözött vértanuk szent árnyai s ihlessenek meg minket arra, hogy ne a múlton tanuljunk, mert ez már céltalan, hanem a jelennek éljünk. De éljünk nem akárhogyan, hanem minden erőnkkel szent összetartással és együttérzéssel dolgozva az itteni magyarság testi és lelki javára. Még a kicsinyes pártoskodásnak és okvetetlenkedésnek a gon dolata is távol maradjon tőlünk. Nem frázis, hanem sorsdöntő rideg valóság, hogy az itteni magyarságnak csak is összetartásban van az ereje és ettől függ a jövője. YARTIN JÓZSEF.--------------O-------------CENTRAL CITY, PA. 415-ik fiók Értesíti az össztagságot, hogy két uj fiók tisztviselőt kellett választani, akik állásukat már el 'is foglalták és lelkiismeretesen végzik teendőiket. Az uj ' tiszviselők: KÁSZONYI MIHÁLY elnök és LUKÁCS FERENC beteglátogató. Egyben értesítem tagtársaimat, hogy rendes havi gyűlésünket minden hó ELSŐ vasárnapján tartjuk. Ugyanekkor szedem be a tag dijakat is, melyek azonban a lakásomon is befizethetők. Felkérem azon tagtársaimat, akik kötvényeikre kölcsönt vettek fel, hogy azokra a kamatot — és ha tehetik a tőkéből is valamit — fizetni szíveskedjenek a titkárnál. Tagtársi tisztelettel Kászonyi Mihály, elnök. Lukács Ferenc, beteglátogatá Vajda András, titkár. Cime: P. O. Box 173, Cent ral City, Pa. jsUndCity ’•only by Pepsi-Cola Company NAGYOBB JOBB ZAMAT Authorized Bottler: Pepsi-Cola Bottling Co. of Pittsburgh I T
