Verhovayak Lapja, 1940. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1940-02-22 / 8. szám
16-ik Oldal Verhovayak Lapja 1940 Február 22. 100?o MAGYAR BESZÉLŐ FILMEK 1 t MOZI VILÁG t 1 HANGOS HETI HÍRADÓ A “SZEGÉNY GAZDAGOK” CIMÜ FILM LESZ MÉG EGYSZER BEMUTATVA A “VÉN GAZEMBERREL EGY MŰSORON A HAZELWOODI GRAND SZÍNHÁZBAN A magyar Kultúra igaz diadala és büszkesége lesz Jókai Mór, a világhírű magyar regényíró sgyik legszebb meséjének filmváltozata, a SZEGÉNY GAZDAGOK. Pittsburgh és vidékének magyar filmbarátai büszkén és boldogan adják majd tovább a jó hirt, hogy mindenki, akit érdekel a magyar film, megnézze az izgalmas szépségű. legszebb Jókai filmet, a SZEGÉNY GAZAGOK-at. A Jókai filmbemutató iránt már eddig is megnyilvánult különös érdeklődés 26 érthető, mivel a SZEGÉNY GAZDAGOK cimü csodálatos, érdekfe szitően izgalmas munkát mindenki olvasta, vagy legalább is hallott erről a könyvről, amely annak idején lázba hozta egész Magyarországot. A SZEGÉNY GAZDAGOK film az első pillanattól az utolsóig leköti mindenkinek a figyelmét és ezúttal éppen úgy, mint az előző Jókai regényekből készült filmeknél, úgy most is bebizonyosodott, hogy Jókai Mór színes fantáziája nemcsak a regényirodalomban jelent kivételes értéket, hanem a film vásznán is. Az eddig elkészült Jókai filmek: Az Uj Eöldesur, az Aranyember, a Fekete Gyémántok kétségkívül kimagasló mértföldkövei voltak a magyar filmgyártásnak. Minda három mestermü volt a javából. A közönség véleménye azonban minden bizonnyal az lesz itt is, mint volt az óhazában, hogy művészi játék, rendezés, nagyvonalúság, cselekmény terén a SZEGÉNY GAZDAGOK messze felette áll az öszszes eddig elkészült Jókai filmeknek. A főszereplők között Uray Tivadar, Hátszegi báró alakitója régi ismerősünk. Alakítása olyan grandiózus, hogy a közönség megfeledkezik arról, hogy csak filmet- lát — az élet illúziója árad Uray Tivadar minden egyes szavából. Szeleczky Zita végtelenül szimpatikus szerencsétlen sorsú bárónő szerepében, kitűnő Mály Gerő intrikus, besúgó figurája. Az előadás nagy meglepetése egy fiatal színésznő, Lukács Margit, akiről még sokat fogunk hallani.---------:o:--------BÁRSONY RÓZSI, A “VIKI’ FŐSZEREPLŐJE ÉS HAL MAY TIBOR A ’’VÉN GAZEMBER” FŐSZEREPLŐI KÖZÖTT A “VÉN GAZEMBER’’ Mikszáth !>SA ’“VEA GAZEMBER Martins Ferry-i Magyar Házban Vasárnap, Február 25-én este 8-kor Coraopolis-i Magyar Házban ------ Pénteken, Március 1-én este 8-kor Johnstown-i R. K. Temp. Hallban Szomb., Március 2-án este fél 9-kor Nanty Glo-i Family Theaterben Vasárnap, Március 3-án d.u. fél 3-kor Windber-i R.K. Templom Hallban Vasárnap, Március 3-án este 7-kor Donora-i Ref. Templom Halijában Hétfőn, Március 4-én este 8-kor Sharon-i Magyar Házban ------------ Kedden, Március 5-én este 8-kor Jelenet a Jókai Mór regényéből készült “Szegény Gazdagok” cimü legújabb magyar filmremekből Kálmán halhatatlan regényének filmváltozata. Boldog békeidők vi dám hangulata elevenedik meg a filmen egy édesbus, feledhetetlen románc keretében. A legkiválóbb magyar filmszínészek kitűnő alkotása ez a film, melyben közreműködik a budapesti első honvédgyalogezred zenekara és az egyetemi énekkar. 26 MAGYAROK CSILLAGA MAGYAROK CSILLAGA 27 Merhiszen ma még csak csörgés-csattogás van egymás felé, hogy lássa a másik s kushadjon. Amúgy békesség vagyon, jól mondom?... — Nagy a te eszed, hallod-é? — Nyilt el Győr szeme. — Azér, —bólintott Beő. — Hát ahogy én kifőztem a kobakomba, abból, amit szedegettem belé,, a Nagyur lábához akar ez térgyelni egyenesen. Már ha odaérhet_ így csakis a hadiut mentén próbálkozhatik, az erdőszélben. — S te ismered arra a helyet? — Mint a tenyerem ráncait, uram. — Mondom, szólok felőled Kopány urnák... De vezesd rá a legényeket s fogd meg. — Erős az, uram, akár a vezérkan. Nem lesz könnyű megkötni. S vélem, nem akarod, hogy... izé... kisirja a szép szömit a süldőcske ... — Fogd meg a szád! ... Ha lehet, hozzátok elém élve... Ezt akarom... Érted, ezt s örökkön csak erről tudj majd... Én nem akartam, hogy nyilat kapjon a bordái közé: Beő szeme értően villant meg: — Már hogyis akartad volna, uram?... Nem tehetsz te arról, ha netán... Arról csak őmaga tehetett' vóna, a bolond... Két lovasijjászt adott Győr Beő mellé s lovat alája is. Dereglyén keltek áta túlpartra, a tó északkeleti csücskének, távol a halászteleptől, fedve a nádasoktól. Még jól fennjárt a nap, mikor Böszpörém alatt elnyargalva, az erdőszélbe értek. Beő azt remélte, hogy bevágták a szökevény útját máris. Bones apó délig ügyelte a halászok munkáját a parton. Kémlelte őket, mit szólnak Dőli eltűnéséhez. Sok minden járt a fejében. Azt már kitalálta, hogy összefügg ez a dolog a Győr ur legyeskedésével. Mert c^k annak tartotta. Utólag végre nem ette meg vele Bogárkát s az az ostoba Dőli minek vette úgy a szivére? ... De furcsa legény volt ez kölyökkora óta. Más, mint ő s a többiek. Mindent nagyba vett s nem lehetett vele tréfálni. Aztán eleget figyelte, észrevette rég, hogy Dölinek csak a keze van itt a munkán, a lelke örökkön messze jár, unja ezt a cselédi sort. Nem érti ő, mi rágta a szivét mindétig. Olyan, mintha tátos lenne. Azt igen, azt látni lehetett, hogy a katonaember láttán meglobbant a szeme. Egy-egy tört szócska, különösen amig siheder volt, ki is szakadt belőle, hogy: hej, ha én is vitéz lehetnék! .. De az amolyan kölyökvágy... Elfelejti a halászember a sors vasmarka alatt... S megadja magát mind, lassacskán, az örök igának, mit is tehetne egyebet? ... Az ur ur s a szolga szolga ... Bones apó nagyon megszerette Dölit, a maga módján. Árva volt ez is, akár Bogárka. Ő vette maga mellé, mikor még a porban játszott. A két kölyök együtt cseperedett fel aztán. Dőli, mint idősebb s erős, hátán hordta a leánykát, úgy úszott vele bé a tóba is. Kagylóhéjjat, kecskekörmöt gyűjtött neki. Horgászni tanitotta. Később csónakázni. Bolyongtak a nádas közt. Dőli veszedelmes bürük közül hozta ki Bogárkának a legszebb vizivirágokat s koszorúba kötötte a nyakába, fejére. így szerették meg egymást, mint gyermekek. S egymásnak is szánta őket mindenki. Szépséges szűzzé bontakozott Bogárka, igen jó lány is lett belőle, gondozta nagyapót hűségesen. Dőli is bikaerős, délceg legénnyé nőtt, bár mind szótalanabb, komorabb lett. Hogy megnőttek, illendőség szerint kerülték egymást az emberek előtt. Azért senki se mert volna szemet vetni Bogárkára, tudták, hogy Dölié. Kívánkoztak, irigykedtek biztosan, de féltek a Dőli markától. Még tréfálni se mertek. S most ez a tiszt, né, hozzákapott! De mi a fenéér kellett ezért Dölinek elbujdosni? Mit akar? Csakis bosszút állani, ez biztos... De hogy? ... Bones apónak hirtelen világosság gyűlt a fejében: hát katona akar lenni, ez az! Hogy is állhatna szembe másként egy katonával? De micsoda
