Verhovayak Lapja, 1940. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1940-02-15 / 7. szám
16-ik Oldal Verhovayak Lapja. 1940 Február 15. lOOro MAGYAR BESZÉLŐ FILMEK * * MOZI VILÁG 11 HANGOS HETI HÍRADÓ SZEGÉNY GAZDAGOK Johnstowni R. K. Temp. Hallban Szorrrb., Febr. 17-én, este fél 9-kor Nanty Glo-i Family Theaterben Vasárnap, Febr. 18-án d.u. fél 3-kor Windber-i R.K. Templom Hallban Vasárnap, Febr. 18-án este 7-kor Donora-i Ref. Ttemplom Halijában Hétfőn, Február 19-én este 8-kor Sharon-i Magyar Házban------------Kedden, Február 20-án este 8-kor Crescent-i Magyar Házban — Vasárnap, Február 25-én d. u. 3-kor Martins Ferry-i Magyar Házban Vasárnap Febr. 25-én este fél 8-kor Beaver Falls-i R.K. Templom Hallban Hétfőn, Febr. 26-án este 8-kor Ellwood City-i Magyar Házban — Kedden, Február 27-én este 8-kor A MAGYAli FILM ÜNNEPNAPJAI LESZNEK A “SZEGÉNY GAZDAGOK” A magyar kultúra iga« diadala és büszkesége lesz Jókai Mór, a világhírű magyar regényíró egyik legszebb meséjének filmváltozata, a SZEGÉNY GAZDAGOK. Pittsburgh és vidékének magyar filmbarátai büszkén és boldogan adják majd tovább a jó hirt, hogy mindenki, akit érdekel a magyar film, megnézze az izgalmas szépségű, legszebb Jókai filmet, a SZEGÉNY GAZAGOK-at. A Jókai filmbemutató iránt már eddig is megnyilvánult különös érdeklődés érthető, mivel a SZEGÉNY GAZDAGOK cimü csodálatos, érdekfeszítően izgalmas munkát mindenki olvasta, vagy legalább is hallott erről a könyvről, amely annak idején lázba hozta egész Magyarországot. A SZEGÉNY GAZDAGOK film az első pillanattól az utolsóig leköti mindenkinek a figyelmét és ezúttal éppen úgy, mint az előző Jókai regényekből készült filmeknél, úgy most is bebizonyosodott, hogy Jókai Mór színes fantáziája nemcsak a regényirodalomban jelent kivételes értéket, hanem a film vásznán is. Az eddig elkészült Jókai filmek: Az Uj Földesur, az Aranyember, a Fekete Gyémántok kétségkívül kimagasló mértföldkövei voltak a magyar filmgyártásnak. Minda három mestermü volt a javából. A közönség véleménye azonban minden bizonnyal az lesz itt is, mint volt az óhazában, hogy művészi játék, rendezés, nagyvonalúság, cselekmény terén a SZEGÉNY GAZDAGOK messze felette áll az öszszes eddig elkészült Jókai filmeknek. A főszereplők között Uray Tivadar, Hátszegi báró alakitója régi ismerősünk. Alakítása olyan grandiózus, hogy a közönség megfeledkezik arról, hogy csak filmet lát — az élet illúziója árad Uray Tivadar minden egyes szavából. Szeleczky Zita végtelenül szimpatikus szerencsétlen sorsú bárónő szerepében, kitűnő Mály Gerő intrikus, besúgó figurája. Az előadás nagy meglepetése egy fiatal színésznő, Lukács Margit, akiről még sokat fogunk hallani. Mindent összetéve, a SZEGÉNY GAZDAGOK a legszebb, legjobb eddig elkészült Jókai film, amely február 27-ikéig lesz Pittsburgh és vidékén bemutatva. •---------:o:--------EGÉSZSÉGES VIDÉK Egy urnák, aki autó körutat tesz, megtetszik az egyik község fekvése. Megáll autójával a községháza előtt s bemegy a jegyzőhöz: — Szeretnék itt eltölteni egy-két napot, de vájjon A GRAND SZÍNHÁZBAN Február 28-án és 29-én A “VÉN GAZEMBER” és a “NAGYMAMA” cimü filmek lesznek bemutatva Jelenet a Jókai Mór regényéből készült “Szegény Gazdagok’’ cimü legújabb magyar filmremekből egészséges-e ez a vidék? — Hogy egészséges-e? Annyira, hogy ha a múlt heten nem történik egy öngyilkosság, b e z á rhattuk volna a temetőt! 22 MAGYAROK CSILLAGA így elmélkedett az öreg disznópásztor, még akkor is, mikor kevéssel napkelte után megjött a dereglye. Egy főlegény érkezett vele, hogy átvegye a szállítmányt. Amig berakták, Beő ott sunnyogott, morgolódott körülötte. Mind hangosabban elégedetlenkedett. — Nem jól rakjátok — zsörtölődött. — Több lombot kell közibetenni, rétegesen. Ne hányjátok halomra, fene a csontotokba! Nyüves lesz, mire hazaértek! ... S ki vigyáz rá az utón? — fordult hirtelen a főlegénynek. — Kell is azt vigyázni! — legyintett a katona. — A bögük csak nem kapdossák le a dereglyéről! Ahogy kaptam, úgy adom át! —-De ki forgatja, azt kérdeztem? — meresztette rá szemét Beő rejtelmesen. — Értesz te ahoz? — Ért a guta! ... Nem vagyok én disznópásztor, se mészáros! — Akkor meg is eteti veled az udvarbiró a büdösét, de mind, hogy az orrodon jő kifelé!... De mit bánjam? Nem az én dolgom, te viszed s én intettelek. — Hát forgatni kell? — hökkent meg erre a főlegény. — Hogyan? — Amig azt én megtanítom, itt rothad az egész! — gőgölte le Belő. — Hanem, látom, bajba kerülsz, Segítenék szívesen. — S mivel? — Vigy át magaddal. Az utón majd én forgatom... Olyan marad, mint a harmat. — Az jó volna — hümmögött a másik. — De akit nem hívtak, oda nem jöhet az. Kiontja a Győr ur a belemet s a tiedet is. — Attól egyet se félj! Van szavam Győr úrhoz is. Inkább kapsz valamit tőle, ha átviszel. Nem pofon lesz az, elhiheted. A vitéz még tétovázott volna, de a nap csakugyan erősen kezdett már tüzelni a húsra. A lombok mintha szemlátomást zsugorodnának össze rajta. Nagy arany-MAGYAROK CSILLAGA 23 zöld legyek dongtak valahonnan oda s szemtelenül lepték el a gallyakat. — Ezek tojják belé a nyüvet! — csapdosott Beő egy felkapott ággal közéjük. — Ne várj, siessünk! — Gyerünk hát! — szusszantott a főlegény megadással s ellökték a dereglyét a parttól. Győr ur fejéből csak nem akart kimenni Bogárka, vagyis “az a leány”, mert még a nevét se tudta. Ilyen se esett meg vele, mióta férfitermészet mozog benne. Nem is érti, miféle csuda ez?... Csakúgy szokásból is odakapdos az ember néha a jóformáju fehéméphez, ha hozzáférhet. Katonaszokás ez, közönséges tréfa. Se ő nem veszi semmibe, se a leányféle. Sőt a lányoknak rendszerint tetszik az ilyesmi, egyben tudják, hogy szemrevalók. Sikítanak, hogyne. Ez az illendőség. De a szemük kacag. Hanem ez a leány máskép sikoltott. Mintha szivén szúrták volna. Vélhetted, mérges kígyó csípte meg, úgy ugrott el. S a gyönyörű mély szeme tele lett a harag keserű könnyével. Valami történt ekkor. Győr fel nem foghatja, mi? Nyühegy tört az ő szivébe is, olyanforma. Iszonyúan s édesen megvonaglott. Azóta nem bírja kivetni szeméből bűvölő tekintetét, szépséges formáját, tünde mozdulatait. Ha ismét s ismét rádöbben erre a képre, kalimpálni kezd a szive, egyszerre kiszárad a torka, szomjas lesz, mint tikkasztó nyargalások után. Tövisként fúródik bordái közé az a bizonyosság, ami ott mingyárt, ösztönszerüen elöntötte: ha egy szép leány igy védi magát, akkor az csak egyet jelenthet. Azt, hogy már nem a magáé, hogy a más tulajdona, testestül-lelkestül. De mi az ördögért fáj ez Győrnek? Hiszen semmi köze hozzá! S mégis, féltő düh borítja lángba az agyát, ha erre gondol! Nem látta meg akkor Dölit, se a gyilkos tekintetét.
