Verhovayak Lapja, 1937. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1937-06-12 / 24. szám
10-ik oldal --= VerhovayakJgpjQ — Nézze már, édes apám, mit találtunk! Úgy ástuk most ki a leégett istálló hátsó végéből a földből. Jánosnak majd leesett az álla. Az a rozsdás fazék tele volt ra-Verhovay 12.— F.N. gyogónál ragyogóbb kincsekkel, drágaságokkal. —Hála a Teremtőnek, — tette össze kezét az asszonya; majd János a fohászkodáshoz hozzátette : — Számitásból tettem jót a kis törpével, de igaz is, hogy a háromszori megjuta'mazás mellett háromszorosan meg is leckéztetett érte a kis furfangos! . . . MEGNYÍLT A CLEVELANDI NAGY KIÁLLÍTÁS Kende Gézáné vezeti a magyar vendéglőt, Brenkács vajda muzsikál. A clevelandi kiállítás ismét megnyílt és ebben az évben az ipar, a tudomány és a művészet uj és érdekes attrakciókkal szolgálnak. Akik elég közel laknak és tehetik, azok menjenek el a kiállítást megnézni és serdülő gyermekeiket feltétlenül vigyék magukkal, mert ott sokat látnak és tanulnak. Természetesen a hatalmas kiállítás csodálatosan változatos szórakozásokról is gondoskodik és mert Cleveland igazán “nemzetközi” város, külön meg van minden nemzetiségnek a maga képviselete, szórakozása és kiállítani valója. Magyarok, akik a kiállítást megnézik, ne mulasziszák el a magyar vendéglőbe benézni, amely Kende Géza özvegyének a vezetése alatt nyílt meg az idén is. A zenét megint Brenkács vajda és hattagú zenekara szolgáltatja. Tavaly a magyar és amerikai látogatók tízezrei fordultak meg a HUNGÁRIÁBAN, dicsérettel emlékezve meg a kitűnő konyháról és a cigányzenéről. Azok, akik Clevelandba mennek a nyár folyamán feltétlenül látogassanak el a Hungáriába. Nem lesz csalódásban részük. MASSILON, O. 360-ik fiók Ez utón is szépen kérem a 360-ik fiókhoz tartozó tagtársaimat, hogy havidijaikat, minden hónap 20-ik napjáig szíveskedjenek befizetni. Elszeretném kerülni ugyanis fiókunknak a rendetlenek közé való sorozását. Végül ne feledjék el, hogy egy havi dijat mindig könnyebb kifizetni, mind kettő havit. Tagtársi tisztelettel MÁTÉFFY DÉNES a 360-ik fiók ügyk. titkára — Darwinizmus? Marhaság. — Mért volna marhaság? — Mert igazán marhaság, hogy az a majom, akitől leszármazom, nem volt milliomos ! BRENKÁCS vajda és FELESÉGE a clevelandi kiállítás magyar vendéglőjében. A MAI TEMESVÁRI ÉLET Verhovay tagtársaink és lapunk olvasói között sokan vannak, akik a Bánságból, vagy annak legszebb városából Temesvárról vándoroltak ki s igy bizonyára érdekelni fogja őket a mai megváltozott bánsági és temesvári élet. Ma Temesvárott, élesen elkülönülnek egymástól a nemzetiségek, a magyar, román, sváb. A régi időkben ismeretlen fogalom volt arrafelé a nemzetiségi öntudat. Bármilyen nyelven beszélt légyen is valaki, elsősorban is temesvári magyar polgár volt és maradt. így elmosódtak a határvonalak, igyekeztek egymást megérteni az emberek, békésen, barátságosan és némi polgári kedélyességgel. Ma mindennek már nyoma sem látható. Egymással már alig, vagy éppenséggel sehogyan sem érintkeznek, alig ismerik egymást önmaguk körein túl, itt él egymás szomszédságában egymástól idegenül, olykor ellenségesen elzárkózva a magyar, a sváb, a román. Semmi közük egymáshoz, vagy ha van is valami, az inkább ellenségeskedésben nyilvánul meg. — Temesvár a bánáti sváboknak központja, őrsége. Mindenfelé német szó, rengeteg német könyvkereskedés, — nemzeti szocialista müvekkel teli a kirakatok. Az egész Bánát németsége e körül a gócpont körül kristályosodik ki. A magyar uralom idején a svábság valóban erősen asszimilálódott. Szinte azt lehetne mondani, kivétel nélkül mind magyarnak érezték magukat, még ha odahaza németül beszéltek is, mert hiányzott belőlük a szászoknál annyira meglévő nemzetiségi öntudat. Ezt a sváb csak az összeomlás után fedezte fel magában, amikor egyszerre vezető nélkül, kiszolgáltatottan került uj életformák közé. — Rövidesen azonban ők is kezdtek beletörődni a helyzetbe és miután épp a bánáti svábság igen jó anyagi körülmények közé került, sok siratni valót a múlt fölött nem találtak. A földbirtokreform őket nem érintette, hiszen nagybirtokos aligha akadt közöttünk; mindez igen megfelelt számitó és anyagias természetüknek. Az idősebb nemzedék, főleg a papság, községi jegyzők, jobb birtokosok, kereskedők, de maga a parasztság is, megőrizték még mindég némi érzelmi rokonszenvet a régi magyar világ iránt, a fiatalság azonban egészen máskép gondolkozik. — Az újabb nemzedékek, ahol csak tehetik, szidják, ócsárolják a magyarságot, egyrészt, hogy — akárcsak a szászok — ebből érdemeket kovácsoljanak a németség számára, másrészt azonban őszinte meggyőződésből. — Ezek azok a fiatalok, akik szóba nem állanak magyarokkal ; társadalmilag is kerülik őket, talán inkább megvetéssel, mintsem gy iiílölettel. — Arra tanították őket, hogy a német mellett a magyar alacsonyabb rendű fajta. Ennek a hangulatnak eredménye, hogy a most felnövekvő újabb sváb nemcsak, hogy nem érzi már többé azt a hiába, ma is még visszacsengő rokonszenvet a régi világ felé, amelyről az idősebbek pár pohár bor után csak el-elmerengenek, de éppen ellenkezően — ellenszenvvel, sőt gyűlölettel fordulnak a “hajdani elnyomók felé.” Érdekes, hogy vannak még svábok akik magyaroknak tudják magukat, Németül beszélő, németül gondolkodó magyar svábok, ahogy ők mondják: ungarische Schwaben. De kik ezek? Pár utolsó mohikán, akik már kihalófélben vannak és nyomukban már ott csörtet a türelmetlen fiatalság, amely egész életében egyébről sem hallott beszélni, mint a magyarok zsarnoki elnyomásáról, meg arról, hogy mennyivel jobb dolga van a román uralom alatt a svábnak, a parasztnak is, meg a tanult embernek is, mint volt a magyar időkben. ‘A£ ÖRÖK, BUSTÖRVÉNYÜ MÚLANDÓSÁG KÖLTŐJE” Verona, N. J.-ből a napokban egy kedves levelet kaptunk Mrs. V. Gaaltól, aki Lapunknak hűséges olvasója. Arra figyelmeztet minket Mrs. Gaal, hogyha Szabadkáról írunk, mint azt a múltban is megtettük, — meg ne feletkezzünk a nemrég elhunyt KOSZTOLÁNYI DEZSŐR*L, aki Szabadkán született 1885 március 29-én. Köszönjük szives figyelmeztetését! — Amerikai életkörülményeink és gyorsiramu, sokirányú ténykedéseink közepette nem csoda, ha néha a nagy íróink és költőink nevei is pillanatnyilag elmosódnak emlékezetünk ben. “Kosztolányi Dezső valóban kitűnő tollú s “egy Nyugatra vetett perzsa költő volt”, — amint Ady Endre irta rója, — “s Kosztolányi költészete még annyiban is keleties, emberi a legmesszebb határokig, mert zarándoklás az a sírok körül.” Ideiktatjuk a beküldött egyik legszebb költeményét. — Életének nyarán irta ezt mielőtt itthagyott minket. Gyújtson mécset sírján az alábbi: HALOTTI BESZÉD Látjátok feleim, egyszerre meghalt és itthagyott minket magunkra. Junius 12, 1! Megcsalt. Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló, csak szív, a mi szivünkhöz köz álló. De nincs már. Akár a föld. Jaj, összedőlt a kincstár. Okuljatok mindannyian e péld Ilyen az ember. Egyedüli példá; Nem élt belőle több és most sem s mint fán se nő egyforma két levél, a nagy időn se lesz hozzá hason Nézzétek e főt, ez összeomló, kedves szemet. Nézzétek, itt e k mely a kimondhatatlan ködbe v< kővé meredve, mint egy ereklye s rá ékirással van karcolva ritk egyetlen életének ősi titka. Akárki is volt ő, de fény, de he volt. Mindenki tudta és hirdette; ő v< Ahogy szerette ezt vagy azt as ételt és szólt az ajka, mit most lepec telt a csönd s ahogy zengett fülül be hangja, mint vízbe süllyedt templomok harangja a mélybe lenn s ahogy azt moi ta nemrég: “Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék” vagy bort ivott és boldogan r redt a # kezében égő, olcsó cigaretta füstjére és futott, telefonált és szőtte álmát, mint színes főné a homlokán feltündökölt a jég? hogy milliók közt az egyetlené) Keresheted őt, nem leled, hiába se itt, se Fokföldön, se Ázsiába, a múltba sem és a gazdag jövőb akárki megszülethet már, csak nem. Többé soha nem gyűl ki halvány-furcsa n solya. Szegény a forgandó, tündér s: szenese, hogy e csodát újólag megteremt Édes barátaim, olyan ez éppel mint az ember ottan a mesében Az élet egyszer csak őrája g< dőlt, mi meg mesélni kezdünk ró “Hol volt. . .” majd rázuhant a mázsás, szörn mennybolt s mi ezt meséljük róla sirs “Nem volt...” Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra, mint önmagának dermedt, ném szobra. Nem kelti föl se könny, se szó, vegyszer. Hol volt, hol nem volt a világi egyszer. MASONTOWN, PA. 150-IK FIÓK A Verhovay Segély Eg let 150-ik fiókja, Maso town, Pa., 1937. julius 5-i Nagyszabású Táncmulats got rendez Nagy Ferenc Halijában, melyre úgy helybeli, mint a vidéki m gyarságot ezúton is tiszt lettel meghívja és szeretett elvárja a RENDEZŐSÉG Kezdete délután 2 órako vége éjfélkor. Belépti di nőknek 25c—férfiaknak 50 I .A.Sr-.-V
