Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-09-20 / 45-48. szám
528 — Édes leányaim! feljegyeztem az egész tényállást, most már nincs reátok szükségünk, elmehettek Isten hírével. — Érd. Elöljáróság! Istennek hála! még van annyi értelmem , hogy ha fürdeni megyek: a viz ellenében nem úszom, vagyis : van annyi felfogásom, hogy annyi tanú ellenében a menyem ártatlanságát nem vitatom; sőt kijelentem irányában neheztelésemet; mert a valódi tényállást elhallgatván, engem tévútra vitt, s en- nekfolytán megbüntetését a templomi botrányért az elöljáróság bölcs belátására bízom. — Érd. elöljáróság! — szólalt fel Tulipán András — elhangzott szavaival megmutatta Halmi János, bogy okos, értelmes ember ; mert saját menyére kimondta a „bűnöst“. Azt hiszem , senki nincs közöttünk a ki másként fogná fel a dolgot; mert érdekünkben áll a templomi rendetlenség megszüntetése. Én tehát azt indítványozom: az okozott botrányért fizessen Cs. Eszter a templom szükségei fedezésére 5 frtot. — Jól van. Belenyugszunk — szólották mindnyájan. — Érd. elöljáróság! — szólott Halmi János — én is belenyugszom a határozatba; mert elismerem, hogy bűnös a menyem. Azonban én azt hiszem, hogy az ilyetén büntetéssel a templomi botrány forrását be nem dugjuk; mert azok időnként megújulnak , és pedig azért fognak ismétlődni; mert három annyi asszony is jár a két első székbe, mint a mennyi belefér. Ennek- folytán ezen kérdés merül fel: kit illet az első szék ? S ha ezt sikeresen megoldjuk, s csak azt ültetjük az első székbe, a kit az megillet: a templomi botrány forrása akkor lesz bedugva. Erről pedig nemcsak tanácskoznunk kell, hanem intézkednünk is okvetlen szükséges; mert tapasztaljuk, hogy mig az első székek felett napi renden van a czivódás, veszekedés , addig és akkor a hátrább eső székek üresen állnak. Én ezennel kinyilatkoztatom , hogy a menyem — miután már négy éves asszony — sohasem fog többé ülni az első székben. Elmegy hátrább; onnan is meghallja Isten szent igéjét. Ha mindenki igy beszélne mint Halmi beszél — szólott a lelkész — ez a kérdés: kit illet az első szék ? könnyen meg lenne oldva; de én attól tartok, hogy ez több évig tartó viszálkodást, egyenetlenséget fog támasztani. Én ezen kérdés megoldásához csak tanácscsal járulhatok, s tanácsom az, hogy a presbyterium — mint illetékes biró — határozza el, hogy ezentúl csak új asz- szonyok üljenek az első székekben , s időnként a hány új asszony belemegy, ugyanannyi öregebb házas üljön a második székbe, onnan ugyan annyi a harmadikba és igy tovább. Meg vagyok
