Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)

1885-08-16 / 41-44. szám

509

S Tóparti bá nagyot sóhajt, Vizet kér s azt iszik.

Mégis több ő a többinél:

A svábok is hiszik.

Bámulják is, nem csak hiszik, Mint a tavaszt a tél:

Midőn omló havára a Kikelet napja kél.

S csodálkoznak Tóparti bán, Hogy még mit nem feled: „Eredj haza“ — kiált az Úr — „És jól teszek veled!“

S ha Ézsau testvére is Boldog lett e nyomon: Hazámban én se kétkedem Boldogulásomon.

Mondá ő és a czimborák,

Egy húrt pengetve mind ,

Hol Hertelendifalva áll:

Ott várnak véreink.

Hazánk szivére lüktet ott S ha Istent tisztelünk:

Magyar zsoltárból énekel Az úri nép velünk.

Tehát édes testvéreink Figyeljetek ide.

És az egész Bukovina Vegye füleibe.

Népünket megkörnyékezék A nyomor árjai.

S ti néktek az fáj , hogy miért Nem nó'nek szárnyai.

Ürgék legyünk-e vagy sasok? A sasnak szárnya nő.

Mind ürge a ki itt reked,

Sas a ki haza jő.