Prakfalvi Endre: Szocreál. Budapest építészete 1945 és 1959 között - A mi Budapestünk (Budapest, 1999)

A Ganz Vagongyár irodaépülete

fokozatú lakások), a lakosság egyre növekvő anyagi és kulturális igényeit kielégítő épületek ... elhelyezését, illetve létesítését.” S bár a terv lényege továbbra is az, hogy kifejezze a szocialista városnak a kapitalista várostól alapvetően különböző voltát - „biztosítja a lakosság számára a lehető legjobb életkörülményeket a munkahely, a lakás, az üdülés és a közlekedés terén” -, egyúttal (már további jelzők nélkül) a szép város igényének kielégítését is rögzítette.

A város átfogó rendezésének problémahalmazát azonban már az ankét előtt elcsúsztattatták az időben, mert a politikai bizottság állásfoglalása szerint a főváros fejlesztésének alapja a második ötéves terv lesz (1955-től). 1956 elején aztán - hivatkozással a népgazdaság távlati tervezésének elégtelen voltára - a téma le is került a napirendről.

Az égető lakáshiány motiválhatta azon törekvésüket, hogy az 1953-as ankét - szemben az építészek felvonultatott vízióival - ne a középületek, hanem a lakóépületek városalakító szerepét hangsúlyozza. Ebből a szempontból is, de még inkább a végrehajtott stílusfordulatot tekintve tanulságos a Knurr Pálné (a névadó szociáldemokrata vezető a két világháború között), majd Korvin Ottó (ma Pacsirtamező) utcai, az Árpád híd budai hídfőjének déli oldalán álló hétszintes épület35