Ferkai András: Lakótelepek - A mi Budapestünk (Budapest, 2005)
Epilógus A rendszerváltozás óta nem épülnek lakótelepek. Szép számban épülnek viszont lakóparkok. A tematikus „parkok" korát éljük: ha lehet ipari park, infopark, miért ne lehetne lakópark? A lakópark természetesen megfelel a lakótelep kritériumainak, hiszen családi házakból vagy kisebb társasházakból álló elkülönült egységet jelent, és effélével könyvünkben több ízben találkoztunk. A név elutasítása egyértelműen a szocialista lakótelep hagyományának tagadását jelenti. A lakópark a magántulajdont és az egyéniséget, az otthonosságot és a védettséget hangsúlyozza. Vagyis mindazt, ami az állami lakótelepekből hiányzik. Az elkülönülés és a védettség kifelé gyakran túl nagy hangsúlyt kap, miközben a kerítésen belül az egyes tulajdonrészek általában nem válnak el egymástól. A lakópark - eltérően a régebbi családiházas telepektől - befelé fordul, nem akar a város része lenni. Míg a Wekerle, a postástelep, vagy az OTI kertvárosainak utcáin nyugodtan sétálhatunk, a lakóparkok belső útvonalain nem. Az magánterület, ahová idegennek tilos és veszélyes belépni. A lakópark tehát zárvány, hasonlóan az igényes Graphisoft-parkhoz, ahová szintén csak engedéllyel tehetjük be a lábunkat. Kevésbé udvariasan úgy is fogalmazhatnék, a lakópark gettó, hiszen (legalább vagyoni szempontból) homogén lakosságú, elzárt terület. Igaz, lakói önként vállalták a beköltözést, s amikor akarják, szabadon elhagyhatják. A város szempontjából azonban ezek a zárványok semmivel sem jobbak, mint a város szövetét hasogató nagy lakótelepek. A következő években két alapvető feladat vár ránk. Az egyik: újra megtanulni jófajta lakótelepek építését. Ehhez persze megint szükség lenne állami vagy városi szociális lakásépítésre, hiszen egyre többen vannak, akik segítség nélkül, saját erőből nem tudják megoldani lakásproblémájukat. Elég Bécsbe átmenni, hogy lássuk, mit jelent a városi házak építésének 1920 óta folyamatos hagyománya. Az osztrák főváros elmúlt két évtizede különösen szép példákkal szolgál vegyes beépítésű kis lakótelepekre. Azután újra meg kell teremteni az önszerveződő közösségek sajátház-építésének feltételeit. Nagyon fontos lenne, hogy ne csak befektetésben és haszonban gondolkodó vállalkozók építsenek bérlakásokat. Már jól látjuk, hogy a mai spekulációs bérházak sok szempontból rosszabbak a két háború közötti, sőt a XIX. századi elődeik77
