Ferkai András: Modern házak - A mi Budapestünk (Budapest, 2009)
tesen illeszkedik az „áramvonalas" stílushoz, de amikor az alaprajzát megnézzük, ettől a formavilágtól idegen vonásokat fedezünk fel. Ilyen az átlós tengelyű főbejárat, a kétoszlopos, ellipszis alakú tornác, a szökőkutas-vízme- dencés télikert és a szárnyas üvegajtókkal, illetve tolóajtókkal hozzákapcsolt szalon és ebédlő. Már-már barokkos reprezentáció, nyilván a megrendelő igénye szerint. A belsőépítészetben járatos tervező az enteriőrökben kiélhette tehetségét: megtervezhette a lakószobák beépített bútorzatát, falfülkéit és burkolatait, végigcsemegézhette a luxusfürdőszoba részleteit. Az utcára néző „hajóorr" mögötti két hálószoba, a férfi és felesége szobája, valóban lenyűgöző tér lehetett: tolófal egyesítette őket, íves faluk tolóablakokkal nyílt fel a panoráma felé. Érdekes, hogy míg a hazai publikációkba ez az épület sosem került bele, az angol Studio folyóirat évkönyve, a Decorative Art 1939-ben leközli, mégpedig Lois Welzenbacher Zell-am-See-i nyaralója mellett, amely ugyancsak íves vonalakból szerkesztett, „áramvonalas” épület. A modern építészet otthonossá válásának volt egy másik útja is. „Az új magyar építészetről az volt az elképzelésünk- írta 1989-ben Argentínából a háború előtti évek egy aktív résztvevője —, hogy az új építészetet. bőképp a bauhauii elveket éi tapasztalatokat át kellene ültetni a magyar bőidbe. Többször jártunk Olaizonzágban. Ausztriában, Németországban és úgy tapasztaltuk, hogy minden országban az új elvek és bormák sajátosan idomulnak a saját lelkületükhöz. Csak a 100%-ig Bauhaus vonalon haladók bogadták el annak nemzetközi voltát és jogosultságát. így dogmatikussá váltak." A fenti sorok szerzője, Szabó László (1907—97) csak egyike azoknak, akik a két háború közötti Magyarországon az internacionális modern építészetet nem végállomásnak, hanem a megtisztulási folyamat első lépésének tekintették. A második lépés szerintük az új építészet alkalmazkodása lesz klímához, helyhez és néplélekhez. Efféle jelszavak hallatszottak a hitleri Németország felől is, de Kotsis Iván és Endre, Kiss Tibor, Virágh Pál, Rácz György, Janáky István, Rimanóczy Gyula, Wanner János és sokan mások, nyilván nem a Blut und Boden ideológiát követték, amikor magas tetővel, terméskővel és fával kezdtek építeni. Továbbra is modern házakat terveztek, csak egy kicsit otthonosabbakat, mint korábban, olyanokat, melyek a tájhoz, a települések hagyományos képéhez is jobban illeszkednek. 20
