Vadász- és Versenylap 51. évfolyam, 1907

1907-01-01 / 1. szám

1907. január 1. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 2é p m 2opper Tokio —Marianopoli 2é p k Royal Anne Royal Hampton—Iceland Moss Br. Springer Gusztáv loval: 3é p m Taplótartó Matchbox—Szende 2é p m Nevérs Vesuvian—Never mind 2é p m Marasquin Mindegy—Marigold 2é s m Gagyulu Gaga—

Nyilvány 3é p k Rubbish The Rush—Autumn Leaf 3é p k Vanessa Orwell—Verita 2é p k Petronella Janissary vagy Duncan—Petraéa Mr Vivian F. loval: 3é p m Pretty Dick Adieu vagy Dunure—

Galamb 3é s k Honeybell King Monmouth—

Hóvirág Nyilvános idomító intézet Álagon. Idomár: Ball Tamás. Abrakmester: Wohrodnik A. Utazó abrakmester : Horák Mihály. Lovászfiuk : Baumgartner M„ Vastag M., Rodnyánsky J., Varga M. Gr. Arco-Zinneberg M. loval. 3é s m Fmmanthaler Suspender—

Emma Hart 3é s m Illusion Pietermaritzburg—Uluminata 3é stp m Suckovitter St. Simonmimi—

Speechless 2é p m Miraele Gaga—Mercenary 2é p k Rlustra Collar—Illuminata 2é p k Ituchelna Tokio—Knallerbsee 2é stp k Ridolfi Vesuvian—

Radical Party 2é s k Sonntagsfreude Amphion—

Speechless Blaskovich Ernő nr loval. óé s m Róna King Monmoutb—Napfény lé s m Furcsalegény Bona Vista—Furcsa 3é s m Kupecz Gaga—Cara 2é s m Vulkán Ganacbe—Aranyvirág 2é p m Bankette The Rush—Lepke 2é p m Andalgó Mindig—Hősnő 2é p k Majális Gaga—Tápiógyöngye Br. Harkányi János lovai. 4é s m Probus King Moumouth—

Probleme II. 2é p m Virgilius Piety—Virginie Br. Harkányi Andor lova. 2é p m Aczil Matchbox—Aranyos Br. Harkányi János és Söllinger R. százados lovai. 3é p m 2

ulisan Janissary—Tarantella II. 2é s k 2alanda Piety—Tarantella II. Gr. Károlyi István lovai. 3é s m Párducz Pártvezér—Szökerózsa 3é stp m Rapittya Brelau—Signorét 3é s m Hegyibe Prodige -Fanny 3é s k Terem Prodige—Bájital 3é s k Csendilla Prodige—Tubiczám 2e p m 48 Teneriffe—

Glory 2é p k Rámpás Rámpás v. Pártvezér—Tubiczám 2é s k Bidon Brelan—Chrownthorpe 2é p m Tulipán II. Teneriffe—

Neight Lock Söllinger R. százados loval. 4é s k Armada King Monmouth—Alaska 3é p m lelemach Doria—Talány II. 3é p m Asm us Duncan—Alaska 2é p m Aurum Duncan—Alaska 2é p m Fabian Rio Tinto—Fid Fad Gr. Wenckheim Dénes lovai. 3é p m Shah Sheen—Adini 3é p m Soltykoff Sheen—Theoph ana 3é $ m Styrian Styx—Kevély Luczenbacher Miklós nr loval. 4é p m Golden Drop Persimmon—Clef d'or 2é s m Galaor—Queens Evidence 2é s k Florizel II.

—LisdowneyL K

llfuo d|D J

D| (husrost) kapható u i y a e I e a e I NEISAK j.-néi BUDAPEST,!, C s Íi 1 A d-u t c z a 12. PpÁCfllt hlicrocf (kutyák részére) 50 kg. 16 korona, iluoGll ltUolUol J próba csomag circa 5 kg. bermentes küldéssel 2 kor. 40 fillér llapiilt hllCPAcf (kutyák, sertések, baromfiak részére) 50 kg. fül ült filial Ual is korona, 1 próba csomag 5 kg. bérmentes küldéssel 2 kor. 60 fillér. Megvételre kerestetik egy nyugodt, hibátlan, jól lovagolt ponny, cca 142 marok magas, kora 5—8 évig. Czim: Budapest, Károly-körut 20 II. emelet 10. 1-2 ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS. Lókivitelünk. Az 1906-ik év országos lótenyésztésünk történetében fontos dátum, mert ez évben egyik legerősebb export-államunkkal, Németországgal szemben uj vámtételek léptek élétbe, a régieknél jóval magasabbak, a melyekről első pillanatban meglátszott, hogy hatással lesznek nemcsak a közvetlén exportra, tjle magára a lókereskedésre és lótenyésztés^, is. Az 1906-ik év statisztikai adatai még nincsenek lezárva, azonban a folyó év eddigi kimutatásait és pedig januártól október hónapig a statisztikai hivatal szives volt rendelkezésünkre bocsátani, ugy, hogy á kép már most meglehetősen tisztázott. Mielőtt ennek ösmertetésébe bocsátkoznánk, tekintsünk vissza az elmúlt évek statisztikáira, a melyekből a következő adatokat merítjük. Lókivitelünk darabszámban az utolsó évtizedben 32,000—43,000 darab közt mozgott s legfontosabb piaczaink Ausztria, Németország és Olaszország voltak. 1903-ban például Ausztriába ment 11,586 ló Olaszországba 12,006 « Németországba V 3,442 « Hogy ennek anyagi értékét is jelezzük, emiitsük meg, hogy Ausztriába kb. 7 millió K. értékű, Olaszországba 6J millió K. értékű, Németországba 3 millió K. értékű lovat exportáltak tőlünk a jelzett esztendőben. Az 1905-ik évben különösen szép emelkedés mutatkozik a német exportnál, a mely túlhaladja az ötezret. Ha most az 1906-ik év eddig lezárt eredményeit vesszük szemügyre, mindenekelőtt azt kell megállapítanunk, hogy Ausztria már a lefolyt hónapok alatt is 12,440 drb lovat vásárolt, vagyis többet mint p. o. 1903-b^n az egész esztendőben. A fősuly az igás és- a kocsilovakra esik, hátasló aránylag kevés (297) ment át, nem szólva a remondákról, Olaszországba a folyó évben eddig 5983 drb ló ment ki tőlünk. Itt tehát erős csökkenésre lehetünk elkészülve s az 1903-ik évi 12,006-os számot nem fogjuk elérni. Németországba a folyó évben januártól októberig 1829 drb. lovat szállítottunk ki. Csökkenés itt is mindenesetre nagy lesz s a szám az év végéig aligha fogja túlhaladni a 2400-at. Az uj vámtarifa tehát érzékenyen hat s igazat ad azoknak, a kik életbeléptetésénél aggodalmakkal néztek lóexportunk felé, szerencsére azonban a hiányt nagyrészben Ausztria pótolja s ujabb piaczokról gondoskodni a magunk élelmessége irja elő. Ilyen területnek látjuk p. o. Romániát, a hová a folyó évben már eddig is 4856 lovat exportáltunk és Francziaországot, a hová egykor viruló kivitelünk volt, a mely azután hihetetlenül redukálódott, s a honnan ujabban ismét vásároltak magyar lovakat, első sorban igást és koesilovat. Az óv végső eredményeiről ma még természetesen nem heszélhetünk, a felsorolt adatok azonban azt bizonyítják, hogy bár a változott viszonyok folytán exportunk mennyiségi és anyagi eredményében csőkkenés is állana be, ez nem lesz oly nagy, hogy általa lótenyésztésünk súlyos rázkódtatást szenvedne. A budapesti luxuslóvásárokról. E czim alatt érdekes czikket olvasunk a Köztelekben, a melyből a lóügynökökröl az alábbi megszívlelendő fejtegetéseket vesszük át. Van a magyar lótenyésztők és lókereskedők közt egy kaszt, melyet legmegilletöbb nevük a «hiéna» helyett ujabban a finomabbul hangzó «lóügynökre» kereszteltek el. No már ezt a kasztot, melynél aljasabbul, hitványabbul férfi nem küzdhet nyomorult lélfentartásának czéljáért, én is azt mondom, épp ugy üldözni és kiirtani kell, mint ahogy elődeink kiirtották juhkarámjaik környékéről az ordasokat A gazdák pedig biztosak lehetnek arról, ha ők egyszer megkezdik ezt az irtást, ennél a leghívebb segítőkre találnak éppen a lókereskedőknél. Ezek a lóalkusz-vampirok mindig szemtelenül emelt fővel járnak, jól öltöznek, szivaroznak, köpködnek, lármáznak, pedig eltekintve erkölcsi mivoltuknak számbavehetetlenségétöl, csupán a legszerényebb reális tudás dolgában is mindannyian messze alatta áll az utcza szemetjét söprögető napszámosnak. Egyéniségüknek egyetlen fegyvere van s ez a határtalan szemtelenség, ezzel pedig zavarba ejtik, faszczinálják a jók leghiggatabbjait is és zsákmányló győzedelmet aratnak felettünk. Ha azok a jogászaink, kik a kereskedelmi és ipartörvényeinket megalkották és ezekben ezt a hordát egy kalap alá vonták a többi üzletágak alkuszai, ügynökeivel csak megelőzőleg egyszer is megfordultak volna a legelitebb lófnrgalmi piaczon, a budapesti luxuslóvásárokon, ugy bizonynyal alkottak volna a lóügynök urakra egy külön korbácsparagrafust is. Ma azonban teljesen tehetetlenül állunk velük szemben, mert ők mindig megtalálják a kibúvó rejteket éppen a kereskedelmi és ipartörvényeink oltalmazó paragrafusaiban. Ezt a lótenyésztésünk rákfenéjét, ezt a leghülyébb és mégis legmagasabb önmegadóztatásunkat csak egyetlen éles penge irthatná ki s ez egy jól szervezett társadalmi bojkott. Ha minden tenyésztő és kereskedő lerázza magáról ezeket a bojtorjánként beléjük csimpaszkodó parazitákat, ugy ezek nedszivás hiányában önmaguktól kipusztulnak s akkor minden tenyésztő vagy kereskedő luxuslovát darabonkint legalább 100 forinttal magasabb árért adhatja el. Számtalan esetet tudok olyat, a hol nem holmi negyedét, de felét, söt volt már olyan eset is, a hol az eladási árnak a/

8-át zsebelték el ezek az igazi zsebrákok. Ha a magyar nem lóháton, hanem bocskorban csoszogott volna be erre a szent földre, tudom, hogy a «k. u. k. Remonten Assentirungs Kommission» ma már 325 forintos árral egy lovat sem volna képes a fekete sasos kaszárnyakapukon bevezettetni. Hogy mégis talál még lovat, a mellett, hogy a magyar gazda nem találja meg a kalkulusát ennek mint mondottam, csak az a vérbeli oka lehet, hogy a magyar nem bocskorban csoszogott be ebbe az országba és csak ugy ragaszkodik ahhoz a portája körül ficzánkoló pár csikóhoz, mint a breton tenger' halász a bárkájához, habár manap már a szardellahalászattal alig tud magának egy kis korpáslepény féle eleséget is megkeresni. A használati luxuslópiacz pedig megint csak azért sülyed minőségileg, mert a szegény szorult gazda már alig várja, hogy azért a 3 esztendős minden tekintetben prima, luxuslónak is beváló csikajáért az egyéb nyitott sebjeit orvosló flastromra azt a 325 forint remondapézt markába szoríthassa. A mit aztán a katonáék el nem vesznek, abból lesz még 2 évi zabszalmázás után a használati luxusló! Mindannyian igen jól tudjuk pedig, hogy a magyar luxuslótenyésztésnek egyedüli békyója az a remondaár. Ez a mi szerencsétlen lótözsdénk a 3 évi határidöüzletre s ott is csupán egyetlen egy monopolizált spekulánssal. De valamiképpen mégis csak segíteni kell ezen bajon. Francziaországtan a f. évben megtartott hadgyakorlatokon, minden, a lovasszolgálathoz kötött kívánalmak tekintetében, a kis száraz 14'/, markos lovak vitték el az érdem pálmáját, a mi mindenesetre a mellett szól, hogy a legénység alá sokkal alkalmasabbak lennének a kisebbméretü magyar lovaink s ha már a remondaárakat feljebb nem is emelhetjük, legalább a méreteket számítanák le valamivel. Hivatott egyéneink ez ügyben mihamarább intézkedjenek, mert attól tartok, hogy ha még késünk vele, majd nem találjuk meg már ezt a régi magyar anyagot sem, melyből Erdélyben és annak határszélein ugyancsak veszedelmesen kezdenek fogyatkozni az utolsó ló-Mohikán individiumok. Gál Kropf Béla Bernáthegyi kutya liira, fiatal, szép, eladó. Danakeszi Alag, Szőlőhegy u. 5. Józsa-kert. "" v