Vadász- és Versenylap 45. évfolyam, 1901

1901-01-26 / 4. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1901. január 26. A katonai lovak tenyésztésének kérdéséhez. (Egy ujabb javaslat.) Ezt oly fontos jövedelmi és honvédelmi kérdésnek tartom, hogy kivánatos ha ahhoz minél többen szólunk. Így szűrődik le az igazság. Ekként eljárva, majd sikerülni fog a legjobb és legkönnyebben kivihető módot kitalálni arra : mit kell tennünk, hogy a tenyésztők kívánsága : a méltányosan felemelt remonda-dr és ez által a lótenyésztés jövedelmezősége, más oldalról pedig, hogy a hadsereg hazánkban fedezhesse szükségletét, — minél inkább megfelelő jó lóval — eléressék. Általános a panasz, hogy tenyészanyagunk fogy. Különösen minőségben. Ezen körülményt többen, az utóbbi időben bekövetkezett erős kivitelnek számlájára akarják irni. Kiválóan az angolok tömeges nagyarányú lóvásárlásának tudják be. Megvallom : én ezt a nézetet nem osztom. Mert az angolok által vásárolt lovak, melyek 5—7évesok ' voltak és értük Szabadkán mint «Nemo» irja 160 — 300 korona fizettetett, Magyarország lótenyésztésére nem jelentenek veszteséget. És pedig azért nem, mert nálunk ilyen árért csak nagyon közepes, a mi hadseregünk által már nem használható és visszautasított lovakat lehet kapni. Tehát ha az ilyen anyag kivitetik az országból, az nem kár. Sőt örülni lehet annak, hogy «ez» is talált vevőre és tenyésztőjének jövedelmet hozott. Epen az angoloknak könnyen kielégíthetősége volt oka annak, miszerint a kereskedők könnyű szerrel összeszedhették a kivánt lóanyagot. Hisz mi itt tul a Dunán, meg sem éreztük, hogy már annyi lovat kivittek és még mindig vesznek. Bizonyltja ezen körülmény azt, hogy azt a sok lovat, aránylag kis területen betudták vásárolni. Azt a tényt elismerem, söt aggodalommal vagyok kénytelen bevallani, hogy a hibátlan tenyész kanczák száma egyre fogy ; különösen a kis tenyésztők kezén. Miért ? Mert a lótenyésztők többsége, pénzszükség miatt, azt a lovát kénytelen eladni, melyet megvesznek. A hibátlan és arányosan termett lóra pedig legjobban akad vevö. Ha most az ilyen kancza, a lóavató bizottság kezébe kerül, akkor, ha csak idő előtt meg nem hibásodik, olyan korban és esetben kerül már vissza a kis tenyésztőhöz (mert mikor még használatra jó, pénzesebb ember is megveszi, a ki nem tenyészt lovat) a midőn már csak talyiga, vagy meszes kocsi elé való. Ezen a bajon kell segitenünk. Módot kell arra keresnünk, miként lehetne az ilyen nagy veszteséget megszüntetni? És pedig ugy, hogy a hadsereg érdeke se szenvedjen csorbát, s a tenyésztő mégis aránylag olcsón jusson jó, kipróbált, tenyészanyag birtokába. Nézetem szerint ezt a czélt ugy érhetjük el, ha a hadügyminister beleegyezik abba, hogy minden kancza lo, mely a lovasezredeknél, szekerészetnél használatban van, a besorolás utáni ötödik évben,— tehát kilencz éves kora előtt .'okvetlen kiselejteztessók ,• tekintet nélkül arra, miszerint : még alkalmas e katonai szolgálattételre. És első sorban az ezred parancsnokság utján az a tenyesztö bivandó fel : a kinek méneseböl a ló vásároltatott. És az neki kivánatára kétszáz koronáért átadandó tenyésztési с létra. Azon esetben pedig, ha a tenyésztő nem tart rá igényt s e2t Írásban bejelenti, a ló nyilvános árverésre bocsáttatik. Ha pedig még katonai szolgálatra alkalmas, joga legyen az ezrednek, 600 korona értékig visszatartani, azonfelül nem. De csak akkor, ha más tenyésztő nem jelentkeznék, kinek a ló 200 koronáért átadandó, kellően kiállított kötelezvény mellett, hogy ö szintén tenyésztésre használja. Erre felügyelne a járási mezőgazdasági bizoltság, melynek évenkint bemutatandó a ló fedezési igazolványa. A ló legalább öt évig tenyésztésre használandó. Ehhez hasonló rendelet már életbe lépett a honvédeknél, mely a kiszolgált, de még alkalmas lovakat 600 koronáért visszaveszi. Ha. ezen kedvezmény életbe lép, a tenyésztő könnyebben meg válik jó fiatal kanezájától. Mert ugy okoskodik, hogy lovát úgyszólván csak kipróbálásra adja oda, árát pedig négy évig használja. Azután kétszáz koronáért még is visszavásárolhatja. Tehát elég jutányos áron. Ezen életbe léptetendő intézkedés gyakorlati megoldási módja következő lenne : Minden vásárolt lóról, a lóavató bizottság ugy nevezett lóleirási könyvet vezet, melyben minden lónak közepén kélrészre osztott külön lapja van, egyenlő lap és beirási számmal ; melynek mindenik oldalára a ló egy formán leíratik, a nyerendő sorszámmal és azon ezred megnevezésével, hova a ló be fog osztatni A lap leszakított fele részét a tenyésztő kapja, kitől a ló vétetett, — igazolványul azért, hogy ha 4 év múlva a kiselejtezendő Kanczáért jelentkezik az ezredtől hozzá érkezett felhívásra, magát igazolhassa az elöte kijelölt eladási központon. Ilyen eladási központokat — vasúti góczpontokon — azért kell szervezni a messze elhelyezett ezredek részére, nehogy az a tenyésztő, ki például Veszprém megyében lakik, az időközben Galicziába.vagy Csehországba helyezett ezredhez legyen kénytelen utazni kiselejtezett lova megtekintésére s ha az neki megfelel » megvásárlására. Ilven uton biztosíttatnék, hogy a jó tenyész-anyag, kis tenyésztő kezébe is juthat. Kiváltképen az, hogy az értékes magkancza, idővel azon ménesbe visszakerülhet, melynek gyöngye volt. Azt gazdagíthatja csikaival és a hadseregnek lehet utánna megint jó lovat nevelni. Ezen eljárás alapján az ezredekből kiselejtezett jó kanczák az országban maradnának és rendeltetésökre felhasználhatók lennének. Az értékesebb és magasvérü anyagról nem szólok, mert az ugy is gazdagabb emberek kezében lévén, ott nem szükség annyira a védelem. Ok már ugy sem adják el a ménes kiegészítésére szükséges anyakanczákat. Vagy ha meg válnak töltik, tudnak is helyette megfelelő anyagot szerezni * * * Másik aggodalmat keltő körülmény az, hogy hazánkban 1898 óta igen sok, katona lovat is tenyésztő ménes feloszlattatott. Nagyon gyakran lehet olvasni: a Vadász és Versenylapban», «a magyar mezőgazdák értesítőjében», hogy itt és ott ennyi és ennyi ménesbeli ló, csikó eladatik, irány vagy tenyészág változás miatt. Igaz, keletkezik is ménes de nagyon sokkal kisebb számban. Természetesen az angol telivért tenyésztő, vagy ügetöket tenyésztő, versenyzéssel foglalkozó ménesek nem tartoznak cikkem keretébe. Mi a ménesek megszüntetésének oka ? Egyszerűen nem találják meg az illetők számadásukat a lóértékesitésénél. A fényűzési, hintós lovakat tenyésztők vevői szintén megapadtak : a sok automobil, villamos ,kocsi, motorkocsi és kerékpár divatbajötte és terjedése miatt. A megmaradt vevö pedig előszeretettel keresi fel — neki kényelmesebb -- a kereskedőket, kik természetesen minél olcsóbban akarnak vásárolni, hogy az ö hasznuk annál nagyobb legyen. Ennek folytán a fényűzési ló tenyésztésének jövedelmezősége, ha csak valaki riem tud kiváló anyagot nevelni, kér"désessé vált. A katona ló tenyésztése szintén megszűnt csak közepesen is jövedelmező foglalkozás is lenni. A haszon igen vékony. Okai : a mai viszonyokhoz mérten alacsony pótlóárak, a 30—40°/

0-el megdrágult cseléd és egyébb itt egészen a legkisebb részletekig fel nem sorolható körülmények ; továbbá á drága ménbérlet, mert nincsen mindenki azon kedvező helyzetben, hogy közelében találjon egy jól ellátott ménállomást és igy magának kell bérelni. Súlyosítja még a helyzetet a lóavató bizottságok fokozódó, különben jogosult, magas kívánalmai a megvásárlandó katonaló minősége iránt. A felsorolt körülmények lánczolata olyan nehéz állapotokat teremtett, hogy csak az, a kinek a véletlen szerencséből kedvező mellék segítő körülményei vannak, például : jó legelője, másként nem értékesíthető lószénája, várostól távol fekvő és lónevelésre utalt birtoka van, foglalkozhatik — igen mérsékelt haszon mellett a katonaló-nevslésscl. Ha a viszonyok nem javulnak a mire ugyan nincsen kilátás s a belterjes gazdálkodásba még jobban bele kell mennünk és azon esetben, ha a katona pótló árakat a hadügyminiszter nem emeli nyolezszáz koronára — legalább, akkor kénytelenek leszünk a lótenyésztés ezen ágával felhagyni, mert haszon nélkül senki sem akar tenyészteni. De ha valaki csupán kedvtelésből óhajt tenyészteni : tekintet nélkül a jövedelmezőségre, akkor még igen nagy kérdés marad, hogy nem-e választ más kedvtelésnek talán jobban megfelelő lovat. Valami ügetőt, vagy más versenyezni képes fajtát. Felkérem tehát a katona lótenyésztéssel foglalkozó gazda társaimat azon indítványom támogatására, hogy az országgyűlés elé nyújthassunk be egy emlék iratot az egész országból, megyei lótenyészbizottmányi elnökeink utján és küldöttségileg kérjük feV

ka földmivslési m. kir. minister dr. Darányi Ignácz ő nagyméltóságát, ki már oly szivesen és annyit tett a magyar gazdákért: legyen a mi érdekeink és méltányos kívánalmaink hatalmas szószóllója. Ihász Lajos * * * A katonalovak tenyésztésbe vételének fontos kérdése mindenfelé foglalkozlatja a gazdákat ; a «Köztelek»-ben is e tárgyban az utóbbi időkben két czikk látott, napvilágot és pedig : Lfj. Móricz Púié, ki szintén egy nj tervvel lépett fel ; javasolja, hogy e kérdés akként oldassék meg, miszerint az állam vásárolja met) a tenyésztőtől közvetlenül a választott csikókat. Ezek darabjáért adjon kb. 200 koronát és nevelje őket maga fel a hadsereg részére, külön telepeken, hol azokat szakszerű takarmányozással, megfelelő mozgással, később némi edzéssel, igazán alkalmassá teheti katonai czélokra; igy azután nem kell remondáért, sokszor rosz anyagért, magas árt fizetni, mert az átlag 200 koronáért vásárolt csikó három évi tartás után sem jön (magas számítással sem) 500 koronájába az államnak. Nagy előnye volna ebből, mondja továbba czikkiró : az államnak is a gazdának is. Az államnak, azonkívül hogy olcsóbban jut remondához, még az, hogy a megvételkor a fedeztetési czédulából Megismerné a csikóapját, faját, a csikóval elövezetett kanczárói pedig mindjárt megítélheti, nincs-e az anyának átörökíthető hibája. A gazdának pedig az, hogy nem lenne kiszolgáltatva a lókereskedőknek, mint most. A kanczáknak a tenyésztésbe való visszavételét illetőleg azt javasolja, hogy a századparancsnoknak egy tenyésztésre alkalmas kanczáért három megfelelő egyéves csikót adjanak cserébe a tenyésztők, azon kikötéssel, hogy mozgósítás esetére a kancza visszavonatnék a tenyésztő; tői a század részére, igy a század integritása nem szenvedne. Kis Mihály czikkében azt mondja, hogy ezt a kérdést akként kell megoldani, hogy a tenyésztésre alkalmas fiatal, jó kanczákat egyátalán el sem kell adni a katonaságnak, igy azután majd fel sem merül annak szüksége, hogy azokat visszavásároljuk. A tenyésztők maguk a hibásak, midőn jó kanczák eladása által kirántják tenyésztésük alól a fenntartató alapot. Ha nem adnák el : megmaradna évente 600—800 fiatal kancza a továbbtenyésztésre ! Például hivatkozik Mezőhegyesre és vidékére, hol Gróf D'Orsavnak sikerült a gazdákat arra a meggyőződésre vezetni, hogy a jó kanczát nem szabad eladni addig, mig a gazda nem nevel ujabb jó anyakanczát. Ezt a példát követni kell másfelé is. * * * Mindezzel azonban a discussió e tárgy fölött bizonyára még nincs befejezve. A nezeleltérések még igen nagyok ; a különféle lótörzsök hasznossága- és a katona-kanczaanyag mi módon megmentése fölött. Az egyik vélemény minden áron csak egy fajtának hasznosságát vitatja, a másik éppen ettől fél leginkább ; az egyik elismeri Magyarország igás lovául — mint legczélszerübbet a nagy Noniusokat, a másik hallani sem akar róluk. Reméljük azonban, hogy e nyilvánoseszmecserék folytán tisztázódni fognak az. eszmék és hogy ily formán a helyes concluslóra jutunk. * * * Méu kiosztás. Nagy-Körösön e hónap 23-án osztották ki a méntelepnél a ménlovakat. Pest-megye területére 34 fedeztetési állomásra 101, Heves-megye 23 fedeztetési állomására 81 mént és 8 bérmént, összesen 190 darab mént osztottak ki. A kiosztásnál a minisztérium részéről Szapáry P»ter gróf miniszteri osztálytanácsos volt jelen, továbbá Beniczky Ádám a pest-megyei, Gräfl Jenő a hevesmegyei lótenyésztő bizottság részéről, Gräfl Andor országgyűlési képviselő. Nagy-Körös város részéről Ny. Szabó Ferencz polgármester, Galsoviczky László és Beretvás György, Kecskemétről Szegedi György és Kovách Sándor, Lajos-Mizséröl Geréby Gyula földbirtokos és sok község küldöttei. Magyar lovak kivitele a dél afrikai hareztérre. Tegnap érkezett Fiúméba a 3^05 regisztertonnás Sussex angol hajó, mely ismét 900 magyar lovat visz a dél-afrikai hareztérre. Ugyanaz a hajó már mult év májusában is megfordult a fiumei kikötőben ; akkor 944 lovat szá litott Transzválba. A mostani rakománynyal együtt az angolok a dél-afrikai háború kitörése óta összesen 17 hajórakományt, vagyis 1 .617 magyar lovat vittek ki a fiumei kikötőből. Nagyon szép, csak hadd vigyék. Reméljük, hogy jobb árakat fizettek mint tavaly. Éli nűstéur wiMat cseh és magyar fajta, nemük garanlirozva, elsőrendű tenyésztési minőségű, 4—5 klg. nehéz, a közeledő kimélési idő folytán csak még január hó végéig szállítható, ajánl, nagyobb mennyiség átvételénél darabját 12 mk •-ért. — Erős him nyulak (vérfelfrissitéshez) darabonként 3.8u mkért. — Csomagolás nyulanként 50 fillér. Kívánatra halálozási biztosítás 15°/

0-ért. Továbbá legerősebb vadász fáczánokat. foglyokat, öz.eket és minnennemü vadakat ajánl: Gitdera Károly vadkiviteli üzlete, udvari szállító, Bécs VII/2. Alapitv'a 1867-ben). Árjegyzékek ingyen és bérmentve. 2—2