Vadász- és Versenylap 41. évfolyam, 1897

1897-02-13 / 7. szám

62 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1897. február 20. mint főnöke, a sivatagba visszaűzni stb. stb. Ez láthatólag hatott, de azért még egy pár kifogást tett európai öltözetem miatt, aztán hogy sok katonám van, hogy fehér vászon sisakot viselek s aranyos fogantyuju kardot, hogy én bizonyára dohányos is vagyok! már pedig ezt lehetetlen eltűrni stb. Igaz, hogy Hailban, mint általában egész Közép-Arábiában : a dohányzás szigorúan el van tiltva, egyáltalán a wahabitáknál a dohányzás éppen ugy mint a borivás; akinél ezt az ördöngös növényt találják, vagy füstölésén raj la kapják, megbünfetik s ismétlés esetén fülét megcsonkítják! Én azonban nem engedlem, csak annyit, hogy most első belépésemre — nem fogok dohányozni. Végre nagy sóhajtozások közt Hmoud beleegyezett bevonulásomba ; maga fogadott, czeremoniásan várt a kápunál lóháton s kisért be a városba, melynek utczáin sok volt a kíváncsi nép, valamint a kormányzói palota előtt, hová a szokásos disz-kávézásra Hmoud meginvitált. Bevonulásomkor a népség sötéten vizsgált s nem nagy barátságot mutatott, de azalatt mig benn az országos-kávézást végeztük, s lovaim természetesen a palota előtt maradtak : az ezek szemlélésében gyönyörködő vahabiták közt nagy érzelem-vállozás történt. . . Maneket, Leilát s még egy pár lovamat, de különösen Manek szépségét, izmosságát, kecsességét nem bírták eléggé csodálni; ugy, hogy mikor kijöttem s reá felültem, hogy kíséretemmel uj lakásomra vonuljak. ... a tetszés visszatarthatlan moraja kelt a közönségben s hangosan nyilvánult.. . . «Ob mi gyönyörű paripa; Mashallah, Mashallah; óh mily szép ló !» Meghatva e lelkesedésen, kezeim felemelésével homlokomhoz s a nyeregben meghajlással köszöntem, mire az ovátió még erösebb fett. Igy hát legalább egyben találkoztak érzelmeink, s egyszerre a legjobb embernek tartottak ; igy van ez mindenütt Arábiában; a szép ló ott máig is megbecsülhetlen kincs. — Kimondhatlan a Nedjed lakóinál az előszeretet a szép és jó ló iránt. Láttam is itt meglehetősen, s ha néha kérdeztem egy-egy szép ló ára iránt: vállvonogatás és sóhajtozás volt a felelet, — s ha még is erőltettem a kérdést, az volt a felelet: «ki tudja? annyit ér — a mennyit adhat érte .'» Azaz : minden arab, legyen az vezér vagy közharczos: ha egy ló megtetszik neki. od'adja mindenét a mivel éppen bir; készpénzét, más lovait, sátorát, tevéit, szőnyegeit stb. stb. (A Nedjed lovairól később majd többet.) * * * A számomra kijelölt lakás — Ibn-Rashid régi magán kastélya (Kasr) volt, természetesen csak arabs értelemben kastély, különben pedig több udvarból álló épületek, csarnokok, apró és nagy szobák, lermek, tornáczok stb. zagyvaléka, melyek közt véd-tornyok, kapuk, lőréses galleriák stb. váltakoztak; az udvarok némelyikében kertek stb. Az egészet pedig tornyokkal védett falazat környezi. Némely tekintetben hasonlitni lehetne a londoni Towerhez, különösen, mert ez is inkább állami fogház volt s éppen oly véres kivégzések színhelye az utóbbi 20 év alatt, mint amott. Maga Ibn-Raschid 1891-ig lakott itt s csak ekkor költözött át egy ujon épitett kisebb palotába, hol kényelmesebben lakott, de mely egy erős lőréses tornácz által volt összeköttetésben a kormányzói palotával, hol fegyvertára, kincsei és ágyúi felhalmozva voltak. Itt tartotta Ibn-Raschid az állami foglyokat is, vigyázó szemmel lévén mindig rájok. Most is, a többi közt itt volt Hassan Ibn-Mhénnéh, Beréida vár és város sheikje. Az Emir régi nagy elfogadó (kávézó) termét, mely egy kis palota emeletén terjeszkedett néhány kisebb szobával, választám ki magam és legbensőbb kiséretem számára, mig embereim és lovaim az udvaron és más lyukakban tanyáztak. Ez a terem meglehetős nagy volt, oszlopokkal és a falakat egyszerű al-frescó díszítette; padlatát itt-ott és falait szőnyegek fedték. Mint később megtudtam (és Hmoud is beszélte) — e teremben történt, hogy Ibn-Rashid, mintegy 20 év előtt — nyolcz rokonát (bátyák és unokatestvérek) szolgáikkal együtt legyilkoltatá. * * * Haíl nem nagy város, s aligha van több 10—12000 lakosa. Ibn-Raschid, ki ideje nagyobb részét a pusztai táborokban tölti, nem is igen székel itt, csak a legforróbb 3—4 hónap alatt évenként, midőn a pusztában minden anyira kiaszott, hogy még a tevék sem találnak semmi legelni valót. — Ilyenformán Hail ez arab tartománynak nem anyira fővárosa, mint Ibn Raschidnak egy nagy megerősített raktára, hol kincseit, feleségeit, gyermekeit (pardon: ezek nincsenek most éppen) élelmi és hadi-szereit raktározta. .. különben minden igen takaros itt — ellenkezőleg más arab helységekkel. Az egész várost vastag kettős fal övezi, agyagból ugyan, de elég magas és vastag — hogy ha az Emir nincs itthon, valami kóbor csapatoknak egyideig ellen állhasson... mig az Emir mint a pusztai sas csakhamar ott terem, akár hol legyen, gyors lovas csapatával. Egy másik erős pontja a városnak az orszáyos kastély, nagy kiterjedésű sötét négy szögű vár, bal toronynyal, kívülre (mint az arab várkastélyok mindannyian) minden ablak nélkül, de gazdagon ellátva lőrésekkel; a falak 25 méter magasak ; a régi franczia Don-jonokra emlékeztet. Ez egy megerősített tábor, s ha az Emir otthon van, 2000 fegyverese talál itt helyet; ez az ö testőrsége. Nagyszerűek és tiszták a konyhák, honnan az Emir kíséretét és 2000 testőrét étellel ellátják. Száz Iont sterlingbe kerül a konyha naponként. Nagyszerűek a fegyver-termek is, részben a föld alatt, hol megszámláltam 8 ágyút, töméntelen puskát, kardot, lándzsát, ez ugy látszik a nem rendes csapatoknak (népfelkelés) osztogattatik ki, ha szükség van reá. — Ugyan ebben a várkastélyban van IbnRashid kincses kamrája is; hordókban vannak a török és többnyire angol aranyok, ezüst pénzek, melyek értékét —2 millió sterlingre becsülik; Roppant nagy összeg készpénz ez, a különben ilyesben szegényes Arábiában. — Ez mintegy állami kincs volna, csakhogy Ibn-Rachid korlátlanul rendelkezik (ölötle; ebböl fizeti lestörségét, szerzi az ujabb fegyvereket, lőszert; ebböl tartja fenn — s ez nem kis összeget igényel, a sok kutat, részint a városokban, részint a karaván utakon, sőt még a város körüli kertekben is, hol meglehetősen termelnek konyhazöldséget. A mi a gabonát illeti, az bizony igen kevés; egy kevés árpát és kölest termelnek. Ugy hogy az élethez szükséges rizst, árpát stb. mind messziről az Euphrat környékéről, Ragdadból és Perzsiából hozzák. Drága is minden nagyon. Egy konstantinápolyi okka árpa (= .S^s font) 1 nedjedieh = 3.60 márka, tehát 100 font mintegy 36 marka. A legjobb két lovam abrakolása minden nap (4 okka ä 3.60) = 14—15 márkába került. (Folytatás következik). YADASZAT, L0VESZET. Vadászat közben aranyat keresni — sem éppen rossz összeegyeztetése a mulatságosnak a hasznossal s ezt beszéli el a Field tavalyi folyamában egy gentleman. «1895 május vége felé indultunk el Northern Albert i városkából a sziklás hegyek (Rocky Mountains közé, hogy fövadra vadásszunk és mellette aranyat keressünk — pajtásunk H. B. S. ur, 3 ember és 12 lóval. Utazási czélunk a Mac Leód és Athabasca folyókhoz irányult, hol értesülésem szerint legújabban néhány aranykeresü igen szép aranylelelekre talált. Mi is vittünk magunkkal egy ércz-kutatót stb. — Sok volna itt szóról szóra elbeszélni utazásukat, csak rövid kivonatban emiitünk meg egyetmást Mindjárt eleinte roppant sokat kellett szenvedniük egy nagy légy-fajtól, melyet ott Bulldog-Flyesnek neveznek s mely lovaikat és magukat majd agyon csipdeste ; egész naplementéig nem hagytak békét, csak ha esős idö vagy nagy szél volt, akkor volt tőlük egy kevés nyugtok. Ilyen helyen persze semmiféle nagy vad (szarvas v. őz) nem maradhatott s a friss hus hiányát érezték. Ez a Peinbina folyó völgyén volt. hol még indián tanyákra is találtak s mintegy 200 drb lóra. Ez emberek a Hudson-Bay Compagnie zsoldjában voltak s a táj őrzésére szolgáltak. Az indusok barátságosan fogadták őket, hoztak ajándékba a nagy wapiti szarvas füstölt nyelvét s őrlütt lisztet, viszonzásul kérvén egy kevés téát, egy kevés czukrot, egy kevés sót slb. mig csak hatszor annyi értékűt ki nem kunyoráltak, mint a mit nekünk ajándékoztak. Innen tovább menve leégett erdők közt mentek át ; roppant égés lehetett az ; a hegyoldalok — mindkét felől elhamvadt tuskókkal voltak fedve, fekete korom repült még mind g a szellő legkevesebb mozdulatára s az egész természet ugy nézett ki, mintha gyászt öltött volna. Itt sem volt vad található. Aztán elérték a Mac Leód folyamot, mely éppen kiáradt. Vesztegelniük kellett két napig: ezalatt érczkutatójuk ugy a nagy folyó partjain, mint a hegyekből levezető viz-árkokban kutatott arany után s talált is szép szinü arany homokot; de nem elég qualitással, hogy ottmaradásra csábított volna. Két nap múlva annyira apadt e különben 150 yard szélességű folyó, hogy egy átjárón megkísértették az áthatolási. Itt gyönyörű élö vidékre jutottak ; a völgyben jó izü zöld füvek, mindenütt csörgedező patakok jóféle halakkal s a vadnak sokféle neme ; a kis ugró-szarvastól elkezdve a feketefarku szarvasig és a nagy wapitiig s mint egy velők lovagló indián beszélte : aztán hiúz. vadmacska, fekete és szürke medve is. Ez az indián olyan czirkáló biztonsági őr volt. Nekük is volt néhány fából épitett házuk — mely körül utasaink is tanyát ütöttek; az indusok nem voltak honn s minden nyitva állt. Innen jártak ki aztán vadászni s a konyhát ellátni fris hússal, miközben érdekes kalandjaik voltak ; de szorgalmasan kutattak arany után is s a jelekből ítélve — azt hiszik, hogy'egy «Mining-Companyt» alakithatnak jó reménynyel. A vidék gyönyörű, egészséges, csak egy kis vicinális vasutat kell épitniök, telepeseket összehivni s kapitalistákat találni. Ezért 4 heti recognoscirozás után visszautaznak. Ilyen exploitations kirándulókat számosat találhatni a «Field» hasábjain. Különben nálunk (Erdélyben) is ugy tetszik egy angol vadász-ember ( ny. tábornok; volt a nemrég megalakult aranybánya mivelö társaság bevezetője. IRODALOM. Az urlovasok szövetkezetének évkönyve 1896. (IV-ik évfolyam) megjelent. Az előttünk fekvő kis mü, tetszetős alakban, gondosan egybeállítva, bizonyára ép oly kedvező fogadtatásban fog részesülni, mint annak előző bárom évfolyama. Tartalma váltosatos, s aránylag kis térfogaton sokat magában foglaló. Hozza első sorban a szövetkezet összes tagjainak névjegyzékét, 1896. évi versenyjelentéseit, továbbá a íovasok és indull lovak jegyzékét, alapszabályokat és érdekes stasztikai kimutatásokat. A mü másik része az aktuális jelentőségű dolgokat : úgymint a szövetkezet 1897. évi versenyfeltételeit, nevezési, teherközlési és törlési zárlatainak jegyzékét, vagyis a szövetkezet idei munkaprogrammját tartalmazza. s igy minden aktiv sportsmanre nézve kiváló érdekkel bir. Fokozza a mü becsét a csatolt poenalitás-táblázat, mely az ez időszerint traininingben levő lovaknak összes nyereményeit magában foglalja s a lovak terheinek kiszámításához nélkülözhetlen segédeszköz. Egyáltalán nézetünk szerint igen becses tájékoztatóul fog szolgálni e mü, ugy a versenyegyleteknek, mint minden sportsmannek, kivált azoknak, kik a szövetkezet 1897. évi versenyein részt venni szándékoznak s igy annak beszerzését melegen ajánlhatjuk. Az igen tetszetős diszkötésben megjelent mü ára 1 frt. 50 kr. (ajánlott postai szétküldéssel 1 frt. 70 kr.) Megrendelhető az Urlovasok Szövetkezete titkárságánál. Budapest, IV. Kossuth Lajos utcza 5. II. em. Magyaroszág újjászületése. Az Athenaeum r. társaság kiadásában megjelenő «A magyar nemzet története» czimü tiz kötetes nagy munkának (milleniumi kiadás) hatodik kötetét technikai okokból megszakították és a most közrébocsájtott 93., 94., 95. füzetekkel megkezdték a IX. kötetet, a melynek czime «A nemzeti államalkotás» (1815—1848.) Írja Ballagi Géza. Most egy ideig ezt a kötetet folytatják, később pedig visszatérnek a VI. kötet folytatására, ugy, hogy az V. VI és IX. köteteket még ebben az évben teljesen befejezik. Ezek a füzetek tele vannak