Vadász- és Versenylap 40. évfolyam, 1896

1896-05-13 / 33. szám

A magyar nemzethez! A honfoglalás magasztos zsolozsmájába belevegyül egy méla hang. Ahol viruló ifjúságában varázsos müvészele az első babérokat aratta húesúzik mosf JBlaha Lujza a szinpadíö1 rés a közönségtől. A szinpad: az ő egész világa, közönsége: az egész nemzet. Nyugalomra vágyva, kegyeletes szívvel elzarándokol, ahova mullja, egy-egy diadala emléke köti s egyenkint búcsúzik el közönségétől. Megilletődve szemléljük a tüneményes művésznő diadalmas zarándokutját. Még teljes elragadó mivoltában látjuk ragyogni művészetét, hangja ezüstje, mosolya édessége még egyre az örök iljuságra emlékeztei, melyet neki szeretetünkben tulajdonitoltunk. S az örök ifjúság e mosolyával békül ő meg a lemondás gondolatával s vágyódik nyugalom után. Mem marasztalja a taps, nem csábítja a diadal, melvlyel búcsúzva újból meghódítja a magyar sziveket. De Blaha Lujza fáradt s nekünk tisztelnünk kell fáradtságát. Útját véges-végig bevilágitotla a dicsőség napja s göröngyeit háladaíosan virággal hintette be a magyar nép szeretete. Ha ünnepeltetésének. jelentőségének mivoltát kutatjuk, nem mondhatjuk művészetét puszlán nagynak, vagy akár páratlannak. Gondviselésszerű művésznőnk ő, milyen csak a kiválasztott nemzeteknek jut a balsors idejében. Az ezeréves magyar fájdalom szólalt meg a Blaha Lujza dalában s ahogy a szivekbe lopódzott, megtermékenyítette hazaszeretettel s bizó reménységgel. A raboskodó sasoknak hirdette a megváltást a szabad csalogány. S ha széles Magyarországon most minden taps neki szólna, minden virág neki nyilna, a magyar nemzet ZS nem róhalná le tartozását csalogánya iránt. Nincs dicsőség, mely el nem homályosulna az övé mellett, nincs érem, mely vetekedhetnék az ő érdemeivel. De a nyilvánvaló dicsőségben s titkos szenvedésekben gazdag pályáról lelépvén, a művésznő nagy szivéhez méltó ugyan a hálás elismerés, hogy a nemzet nem maradt adósa egyetlen virággal sem, ám a nemzet, hogy méltó legyen nagy művésznőjéhez, nem mondhatja ugyanezt. Irigvségggl tekintünk más, nem hálásabb, de gazdagabb nemzetek művészeire, a kik dicsőségüket fejedelmi pompában élvezhetik s a mikor nyugodalomra hajtják fejőket, nincs gondjuk a holnapra. Blaha Lujza több nokünk mint más nemzetnek a legnagyobb művésznője. Blaha Lujza a mi poézisünk, a mi halványunk, a mi nemzeti öntudatunk. Földi javak nem jutottak neki a nemzettől. Nem gondolunk erre most sem, mikor tartozásunk nyilvánvaló s lerovását szinte parancsolja a megható alkalom, hogy az utolsó babért rakjuk lábaihoz. Nem, 22 Blaha Lujza sokkal magasabban áll fölöttünk, hogy látása pusztán erre emlékeztetne. De érezzük, hogy nekünk nem elég a puszta bucsu, egy utolsó est káprázatos emléke, azlán semmi több. Blaha Lujza mindegyikünknek szivében lakozik, mint jóságos barátnőnk, ugy éreztük, hogy dala épen csak nekünk, személyünknek szól s bennünket akar megvigasztalni, jókedvre hangolni. Ugy akarunk tőle búcsúzni, mintha kezét nyújtaná s utolsó emlékül ereklyét ad nekünk, melyet tiszteletben tarthassunk s kegyelettel adhassuk át utódainknak, hadd lássák, ki 22 volt az a Blaha Lujza, akiről annyi csodás emléket hall. Ez az érzület, melyet egyszersmind a nagy művésznő iránt való lerovatlan tartozásunk tudata hat által, ^^ érlelte meg bennünk az eszmét, melyet minden magyar csak örömmel és lelkesedéssel fogadhat s melynek megvalósításához Blaha Lujza közreműködése nélkülözhetetlen. Blaha Lipnak százezer arcképét akarjuk a magyar közönség rendelkezésére bocsátani és miiiflegyíket a művésznő sajátkezű aláírásával látná el Százezer ily ereklye egész Magyarország közönségének — jól tudjuk — kevés. De a tervünk alapjául a legkisebb menynyiséget vettük, mely mellett czélunk megvalósítható. Egy-egy ereklye 2 frljával váltható meg, az igy befolyó kétszázezer forint egyik fele a képek beszerzésére és terjesztésére szükséges, a fennmaradó százezer forintot pedig a nemzet nevében, a nemzet ajándéka kép Blaha Lujzának adjuk át, jeléül a nemzet hálájának, példaképen a következő nemzedékeknek s hatalmas ösztökélésül minden miivészetnek, melyet a nemzet az ő szegénységében is ápolni tud. A befolyó összegeket a „Belvárosi takarékpénztár" fogja kezelni, a képek előállítását, kezelését és szétküidését a Magyar Irodalmi Részvénytársaság vállalta magara. Felhívjuk tehát a lelkes magyar közönséget, segítsen bennünket e tervünk megvalósításában. Fölöslegesnek tartjuk a nagy szavakat, a bívditást, biztatást, mindnyájan sietni lógunk a Blaha Lujza emlékképét megszerezni, hiszen a szivünk kívánja azt meg! Budapest, 1896. május havában. Dr. W/assics Gyula s. k., Báró Nopcsa Eléli s. k., m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter, védnök. elnök. Gróf Apponyi Albert s. k. Gróf Csáky Albin s. k., Diírói Mór s. k., (a vígszínház m. igazgatója), Evva Lajos s. k. (a nép- """^J színház igazgatója), Dr, Falk Miksa s. k. (a magyarországi hírlapírók nyugdíjintézetének elnöke). Dr. Fenyvessy Ferencz s. k., (a m. kir. operaház és a nemzeti színház nyugdíjintézetének elnöke). Gróf Festetich Andor s. k., (a nemzeti színház igazgatója), Horánszky Nándor s. k., Justli Gyula s. k.. Káldy Gyula s. k„ (a m. kir. operaház igazgatója), Kamermayer Károly s. k. (min. tan., a székes főváros polgármestere), Kossuth Ferencz s. k, Péchy Tamás s. k., báró Podmaniczky Frigyes s. k., Rákosi Jenő s. k., (az «Otthon» írók és hírlapírók körének elnöke), Ráth Károly s. k., (a székes főváros őpolgánnestere), Ugrón Gabor s. k.. Várady Antal s. k., (a nemzeti színház dramaturgja). A „Magyar irodalmi részvény-társaság" nevében: ^ Dr. Virava József, einök. Dr. Herczegh Mihály (alelnök), Lampl Hugó (felügyelő-bizottsági elnök), Dr. Szalay Mihály (vezérigazgató), — A színpadtól bncsuzván, megindultan tapasztaltam a közönség kifogyhatatlan jóakaratát, szereletét, mely művészi pályafutásomnak legszebb jutalma marad mindenha. ~ Hálatelten vettem tudomást különböző mozgalmakról is, melyek szintén a közönség páratlan elismeréséből folynak s melynek czélja, ""'flU hogy én is abban a megtiszteltetésben részesüljek, melyben néhány éve kos/.orus írónk Jókai Mór részesült. Köszönetemet mindazoknak, akik érdekemben ily irányban buzgólkodnak, de kötelességemnek tartom ez uton is tudomásra hozni, hogy a társadalom tájékozottsága megkívánván a —ssgg) vezetés teljes egységét én e reám nézve minden tekintetben megtisztelő mozgalmak közül csak ahhoz csatlakoztam közvetlenül, mely elsőnek in- — dult meg s nagyméltóságú dr. Wlassich Gyula vallás- és közoktatásügyi magyar kir. miniszter ur védnöksége mellett alakult és melynek admi- «^a nisztrativ részét a Magyar irodalmi részvénytársaság vállalta magára. ^ Budapest, 1896. május havában. Báró SPLÉNYI ÖDÖNNÉ Blaha Lujza S. k. Az egész Ugy gyors lebonyolítása érdekében tisztelettel kérjük ugy a főváros, mint az ország n. é. közönségét, hogy a megrendeléseket lehetőleg azonnal a — „Belvárosi takarékpénztár"-hoz (

Koronaherezeg-uteza 3. szám) «a Blaha Lujza-alap» javára, legjobban postautalványon, kegyeskednék beküldeni. Kérjük a czimek pon'os kiírását, hogy a szétküldést rendesen lehessen lebonyolítani. A «Magyar Irodalmi Részvénytársaság» igazgatósága.