Vadász- és Versenylap 36. évfolyam, 1892
1892-10-02 / 58. szám
508 VADÁSZ- ÊS VERSENY-LAP. 1892. október 2. Nem helyezve : Cozetle, Cupid IV., Pancoast, Tscbepanin, Goldarbeiter, Bátor, Pepa C. — Tot. : 28:5. Helyrefogadások : 50:25 az elsőre, 95:15 a másodikra, 65:25 a harmadikra. VI(. Zweispiiiinigfaliren. 300, 150, 50 frt. 3300 m. (9 aiáirás.) Gugl K. ur id or p m Baraiioy ér 9é or sz m Pars Tulajd. 5:59 1 Spitz és társa 7é or f m Sokol és 6é or stp m Wydnyï Tulajd. 6:02 2 Linner F. ur id or sz h Usan és id or p m Druck Tulajd. 6:06 3 Nem helyezve : Nabob, Kasatik, Sburkyn, Kremen, Wisapur, Stipeny. — Totalisateur : 13:5. — Heiyrefogadások : 31:15 az els»re, 30:25 <-. másodikra. Nagyváradi ügetőversenyek 1892. Első nap. Szombat, szeptember 17. I. Megnyitó verseny. Kettős fogatok. 1200 frank, aranőban. Távolság 2500 meter, (pálya kétszer körül Báró Mannsberg Ernő 7é p h No-még és id p her. Siess 5:41! 1 Geist Gáspár 4é f m Vajda és 5é f к Flora 5:42 2 Br. Königswarter Hermann 8é p к Vicza és h p Büszke 6:4 3 Szunyogh Szabolcs 5é vil. p к Nefelejts és 4é p к Bojtorján 0 II. Nagyvárad s/ab. kir. város dija. Kettős fogatok. 1000 frank aranyban és tiszteletdíj. Táv. 3750 meter, (pálya háromszor körül.) Ifj. Tisza Kálmán 8é vderes к Legyes és 6é Sz kancza Csalfa 4800 meter 8:34 1 Báró Königswarter Hermann 8é p к Vicza és 8é p h Büszke 3750 meter 9:22 2 Második nap. Vasárnap, szeptember 18. I. Aláírási dij. Handicap. Kettős fogatok. Dij 1600 frank aranyban és az asszonyságok tiszteletdija 3ç0 frt értékben. Br. Mannsberg Ernő 6é vil p h Nomég és id, p h Siess 4000 m. 8:11 1 Geist G. ur 3é fm Vajda és 5é f к Нога 3850 m. 8:16 2 Br. Königswarter Hermann 8é p к Vicza és 8é h к Büszke 3750 m. 8:11 3 II. Bihari dij. Kettős fogatok. 1200 frank aranyban, ebből 1000 frank biharmegyei dij, 200 frank államdij. Ifj. gr. Kornis K. 6é p к Einnia és 6é p к Bolygó 11:42 1 Szunyogh Sz. 5é vil p к Nefelejts és 4é vil p к Bojtorján 11:44 2 Utónév. Torma L. 8é f h Bársony és lOé p h Laci 0 Vinola a neve annak a csuda-yearlingnek, mely nemrég a Hudson-River-pályán a negyed mértföldet 33 mp. alatt ügette be, mi 2:12 mértföldes recordnak felel meg. A tulajdonos e csikót 3500 dolláron adta el, a mi potom árnak tekinthető ily nagyreményű lóért. Vinola, Favorite Wilkes után van nevelve. * * * Gr. Dessewffg Alajos Királyteleken egy «Kiteshap»-et, azaz sárkány-alaku idomitópályát rendeztetett be 1100 meter körületben. A régi idomitópálya csak 500 meter körületü volt. * * * A baden-badeni ügetőversenyek második napján a «Prinz Hermann zu Sachsen-Weimardij»-at, mely heatverseny volt, a mariahalli ménes 5é f m Lump nyerte meg a 2000 meter távot 3:10V 6 illetőleg 3:1 4V 6 alatt ügetve be. * * * A badenbadeni ügető meeting harmadik napján a gr. Esterházy Miklós «Ajándék»-ja az «Alice-Herrenf'aren»-t (tiszteletdíj 4000 meteres Handicap) megnyerte a Capt. Borom Tiger HI, a mariahalli ménes Friedl-je s a Capt. Borom Trouble-je ellen 6 l/ 6 mp. alatt érkezve be Tieger előtt. Ajándék eme győzelme nagy meglepetés volt s a totalisateur, győzelmét 204:10 osztalékkal fizette. TÁRCZA. A turf legendája. Szeretik önök a magányt? — ha igen, ugy menjenek ki kora reggel vagy este felé — mikor még, azaz már nincs zaj — a «gyep»-re. Vagy talán ki is szoktak járni ilyenkor? — akkor hallhatták, a mint a «gyep» megszólal és mesél, mesél. Nem hallották? — Nem hallották, hogy mit mesél ? engedjék meg, majd elmondom. Élt egyszer, nem is olyan nagyon rég, nem is oly nagyon messze, egy szépséges szép leány. Nem volt tündér, mégis szépségével a mesebeli legszebb tündérleányt elhomályosította. Nem volt királyleány sem, mégis királyi volt ö maga, kedvtelése, udvara, minden mi öt környékezte, amiben élt. Legkirályibb volt pedig, mikor felült remek paripájára és vágtatott tüskön-bokron keresztül. Mikor igy lovon ült, elbűvölt mindenkit és mindent, még engem is, a gyepet, mit azzal nyilvánitottam, hogy paripája soha kemény, soha süppedő talajt nem érzett patkói alatt, mivel mindig olyanná váltam, minőt csak a szépséges lovasnö álmában kívánhatott lova számára lovaglás czéljából. Szépségének hire messze elhatott s a kérők százai keresték föl. De ö nem sokat törődött velők. Nem szeretett senkit és semmit, szép lován kivül. Nem hatott rá sem származás vagy vagyon, sem hatalom vagy hir, sem férfi-szépség vagy szellem. Érzés csak akkor ragadta meg, ha Sylviája — ez volt legkedvesebb lovának neve — nyakát gömbölyű karjával körülfonhatta, vagy ha lova hátára ült. Azonban ö is csak leány volt, nem élhetett folyton lovainak. Végre kérőinek ostromlása és szüleinek óhaja következtében elhatározta, hogy választ férjet udvarlói közül. Volt öröm az udvarlók között, mikor elhatározásáról értesültek. Mindenik remélte, hogy ö lesz a választott. De nem sokáig tartott örömük, reményük. A szép Leila ugyanis igy szólt hozzájuk : «Urak! Nemes lovagok! Ti mindnyájan az én kezemet akarjátok birni, de csak egyé lehetek. Van köztetek, kire trón vár. Van, ki bár nem király, sem herczeg, családja, nemessége régibb, mint akárhány királyi sarjé. Van, ki mérhetetlen gazdag ; van ismét, ki kardjával és honszeretetével dicsőségre, hirnévre tett szert. Azonban ki tudná elősorolni, hogy egyik a másik fölött miben tűnik ki ? Elég az, hogy egyiktök sem méltatlan kezemre De éppen ez nehezíti meg választásomat. Egyikteket sem akarom megsérteni, vagy elkedvetleníteni a visszautasítás által, és eddig — őszintén mondva — egyik tekhez sem érzek különös vonzalmat. De hogy ne várjatok már hiába oly soká, kijelentem, hogy azé leszek, ki ugy meg tudja ülni lovát mint én, ki a mezon lovával utolér engem. Azt hiszem, ez nem nehéz föladat és valóban nem nagy áldozatot kívánok (öletek birhatásomért. Rajta hát urak! Már holnap megkísérelhetitek szerencséteket». Ha a hétfejű sárkánynyal való küzdést tűzte volna ki föladatul a szép Leila, akkor korántsem okozott volna oly nagy lehangoltságot nemes és vitéz lovagjai közt, mint eme kijelentésével. Mert kénytelen-kelletlen, szégyennel és nélkül azonnal beválhatták maguknak, hogy a lovat egyikök sem tudja ugy ülni, mint a szép Leiía. De hát lovagok voltak, vissza nem léphettek, nem is akartak. A dij megérdemelte a szerencse megkísérlését. Másnap a mezőn, lovaikon ülve, várták a nemes lovagok szivök úrnőjét. Nem sokáig kellett várakozniok. . . . Leila megjelent, igézőbben, mint bármikor. Lova is kitett magáért oly büszkén lépdelt, oly magasan hordta fejét, mintha ö is érezné a nap jelentőségét. Rövid üdvözlés után Leila egy sorba állt a lovagokkal. Majd megadta a jelt az indulásra és megkezdődött a futás, a dijért való küzdés lovagok közt, lovak segélyével. «Soha sem fogok többé olyant látni! — sóhajt föl mélabúsan a «gyep». Elöl egy szépséges szép leány, kinél szebbet képzelni nem lehet. Arcza kipirul az élvezettől, keble lázasan liheg. Elbüvölöleg, biztatva, mosolyogva tekint olykor-olykor hátra. Utána egy csapat a legkülönfélébb nemzeti, festői viseletben ragyogó lovag. A lovak már nem is vágtatnak, hanem repülnek. Azonban hasztalan repülnek. Sylviát nem tudják utóiérni, mert mint a táltos repül tova könnyű, szép terhével. Három nap egymásután kisérelték a szerencsét a nemes lovagok, egyiköknek sem sikerült utóiérni a királyi dijat. Harmadnap aztán igy szólt a szép Leila nemes udvarlóihoz: Urak ! nemes lovagok ! Módot adtam nektek kezem birhatására, hogy egyiktöké sem lett, nem rajtam mult. Hisz én is csak oly húsból és vérből való vagyok, mint ti ; lovam is csak ló, mint a ti lovaitok. Ebből azt következtethetném, hogy nem vagytok méltók hozzám. De ne tartsatok ily gőgösnek. Igen, büszke vagyok, de csak lovaimra és lovaglásomra; mindenkit lenézek, kinek nincs lova vagy nem tud lovagolni. És ne gondoljatok szívtelennek irányotokban. íme, még egyszer módot nyújtok nektek kezem elnyerhetésére. Hallgassatok ide nemes lovagok ! Most állhatatosságtokat, szerelmeteket és hüségteket is próbára teszem. Ki szeret engem és ki birni akar engem, bizonyára kedvemet is kielégíti. Én pedig kedvemet, mint jól tudjátok, a szép lovakban találom. Mához egy évre ismét megjelentek előttem. Ez alatt az egy év alatt föladatok lesz mennél szebb, mennél nemesebb lóra szert tenni, hogy már látása is gyönyört, futása meg éppen nagy örömet szerezzen nekem. És mához egy évre ismét küzdeni fogtok értem, de már nem velem, hanem magatok közt fogtok versenyezni és ki háromszor elsőnek érkezik lovával a czélhoz, azé leszek, annak adom szerelmemet, ahhoz leszek hü. S ki érdemesnek találja ezt elnyerni, az kívánságomnak minden ellenvetés nélkül aláveti magát. Még egyet urak ! Hogy most mindjárt nem engedlek titeket magatok közt versenyezni, annak oka, hogy háromszor futottunk együtt, de egyiktek lova sem közelitette meg az én Sylviámat; már pedig, mint azelőtt is emiitettem, én csak lovaimra vagyok büszke, csak a szép lovakban találok gyönyört! Mindebből könnyen megérthetitek hát, hogy miért óhajtok szebb, nemesebb, gyözösebb, gyorsabb ló tulajdonosának neje lenni. Isten veletek ! Viszontlátásig mához egy évre !» A lovagok széjjel mentek, hogy egy esztendő múlva ismét összejöjjenek, szebbnél szebb lovat hozva mindegyik magával. Gyönyörűsége tel mindenkinek, még a szép Leilának is ennyi remek állat láttára. Megtartották a versenyt, melynek egyetlen dija királyi, egy szépséges szép lány birhatása volt. Egy nemes lord lett a győztes és kapta meg feleségül Leílát. S a nemes lord, hogy nejének mennél több és nagyobb gyönyörűséget szerezzen, évente többször rendezett futtatást, meghonosítva ez
