Vadász- és Versenylap 30. évfolyam, 1886

1886-07-29 / 33. szám

306 Vadász- es Verseny-Lap. Julius 22. 1886. A czél pont előtt — a 15 kilométernyi . háromszöget beíutva — a következő sor­rendben haladtak el : Királyné (hajóvezető Szarvasy vándor) d. e. 10 óra 13 perez ; Florida (hajóvezető gr. Szapáry Károly) d. e 10 óra 20 perez : Aranyember (bajóvezető gr. Keglevich Gyula) d. e. 10 óra 22 perez ; Sárga rózsa (hajóvezető gr. Zicby Antal) d. e. 10 óra 25 perez : A tihanyi buoy-uál Florida gyakorlott tengerész parancsnoka által oly geniálisan takkelt, hogy a Királyné és közte lévő nagy távolságot majd mind befutotta s a 7 perez­nyi időhátrányt a Siófok felé fekvő buoy­nal már teljesen kiegyenlítvén, a nézőközön­eég nagy éljenzése között Királynéval majd ! egy időben ért a czélhoz. Finish : Florida d. u. 1 óra 36 p. Királyné d. u. 1 óra 36 p. 30 mp. Aranyember d. u. 2 óra 9 p. Sárga rózsa d. u. 2 óra 34 p. 20 mp. Győztes Florida. * * * Julius 24-én. (Professionels versenyek.) Gyönyörű hölgy - közönség előtt d. u. V a6-kor kezdődött a Sandolin úszó-verseny, táv 200 meter, melyből 100 meter állva evezve, 100 meter pedig úszva volt meg­teendő 5 matróz indult: első dijat Antonio a „Sárga Rózsa" matróza nyerte. A mentés versenynél, az 50 kilogramm­nyi emberi alakot, 56 mp alatt, 6 ellenfele közül, megint Antonio birta erős úszás köz­ben a czélhoz legrövidebb idő alatt vinni. A Cseber-verseny volt a legkómikusabb ; 5 parasztgyerek guggolt az alacsony iaeseb­rekben s számos felfordulás után s nagy eről­ködések között jutottak el az 50 meternyi ezélpontig. Sandolin-verseny kétszeri felfordulással. Táv 100 meter. 5 erős matróz indult s az angolok nagy boszúságára itt is az ügyes fiumei származású Antonio vitte el orruk elől az első dijat. Az angol matrózok excelláltak kitűnő humorukkal s a kertészgyerekekkel űzött tréfás cseber-versenyeikkel. * * Julius 25-én. Commodore - dij. Minden hajó számára. Táv, 15 kilometert háromszög­ben kétezer megkerülve, összesen 30 kilo- meter. Neveztek: „Királyié", „Arám", „Olyan­nincs" és „Aranyember". Start reggeli 9 óra, állandó lanyha déli szellőben, mely utóbbi nyugotivá fejlődött. Láthatár borús. Az első báromszöget befutotta : Királyné d. e. 11 ó. 30 p. 10 mp. Arám d. e. 11 ó. 39 p. 35 mp. Aranyember d. e. 11 ó. 41 p. 27 mp. „Olyan-nincs" feladta a versenyt. Finish: Királyné 12 ó. 55 p. 17 mp. Aranyember 12 ó. 59 p. 50 mp. Arám ló. 1 p. 17 mp. A jury határozata: „miután Királyné Aranyembernek 9 p. 3 mpnyi időtéritményt ad, Aranyember 5 perczczel mint első a dijat megnyerte. E versenynél működött először a totali- sateur s 5 frtra 26 frtot, 10 frtra 54 frt osztalékot adott. * * * Julius 26-án. Batthyány herczegnő-dij. I-ső osztályú hajók számára. Tét 20 frt. Táv 27 kilometer. Neveztek: „Álmom" és „Arám" ; az el­sőt vezette gr. Esterházy Miüály commodore, a másodikat gr. Károlyi László gr. Szapáry Károlylyal. Start reg. 9 óra a czél előtt szélcsendben. Arám 9 ó. — p. 50 mp. Almom 9 ó. 2 p. 9 mp. A két szép hajó együtt haladt, egy-egy pillanat alatt el-elkerülve egymást. Az első 3szöget Álmom 10 ó. 28 p- 20 mp. Aram 10 ó. 29 p. 20 mp. alatt tették meg. Finish : Arám 12 óra 58 p. 30 mp. Almom 12 óra 59 p. „Arám" győzelme, az uj „Almom" felett a remek hajóvezetésnek s a teljes szélcsend­ben eszközölt kitűnő takkolásoknak tud­ható be Az eddigi versenyeknél, a mely hajón gr. Szapáry Károly tengerész tiszt indult, biztosítva volt a siker : őszintén gratulá­lunk neki. Arám, Álmomtól 1 p. 40 9/ 1 0 mp. idő­téritményt kapván, 2 p. l(fi/ 1 0 mp.-el győzött. * * * Holnapi bajnoki nagy úszásra 3 an fog­nak indulni. * * * A „S. Y. E." tagjai közül itt vannak: Gróf Esterházy Mihály commodore, gr. Esterházy Béla. gr. Esterházy László, báró Dőry Alajos tábornok, Todesco Ödön Lajos és neje, gr. Zichy Rezső és lánya Zelma comtesse, gróf Károlyi Viktorné, Károlyi Gina comtessel. gr. Széchenyi Imre és neje szül. Andrássy Mariska grófnő, gr. Szapáry Károly, gr. Zicby Antal, gr. Zicby István, gr. Zicby Kázmér, Dőry Jenő, gr. Széchenyi Lajos, ifj. gr. Zichy Nándor, gr. Zichy Ala­dár, Szalay Imre orsz. gyül. képviselő, Janko­vics István, Silva Károly partkapitány, Mi­hálkovics Tivadar, í^zarvasy Sándor és csa­ládja, id. Adám Károly és családja. A vitorla-versenyek szorgalmas nézői : dr. Bezerédj Viktor országgyűlési képviselő, Ányos Tivadar, Madarász József, Olay Lajos országgyűlési képviselők, Csemegi Károly legfelsőbb itélőszéki tanácselnök, Zimándy Ignácz országgyűlési képviselő, Pertich Mi­hály Szabadkáról, Muzsik Lajos földbirtokos, Tallián Gyula birtokos, Nyéky báróné leá­nyaival, Reviczky Ella, Reviczky Szeverrel, Pfersmanné szül. Kopácsy, leányával Bécsből, br. Dőry Alajos tábornok nejével, Dőry Gab­riellával, Margittal, br. Karg Katalinnal, Bo­roukay pesti járásbiró, Kovács Kálmánué miniszteri tanácsos neje, Tánezos Miklós pesti ügyvéd és kedves neje Zombatfalvi Zombath Mariska, Vértessy Sándor curiai ta­nácselnök, lovag Henneberg Károly altábor­nagy, Dőry Ilona, Dőry László és Heuueberg Hedviggel, Berencsi Divald Adolf,hg Esterházy központi jószágigazgatója jneje, Nyári Cle­mentin grófnő, Margit és Vilma szép leányai­val, Lonovics Gyula földbirtokos, Kolgyári Császár Ferencz és neje, gr. Lázár Jenő, Már­kus Sándor belügymin. oszt.-tanácsos család­jával, Kaszelik Malvinnal, Ostfy kir. itélő táblai biró, Györffy Géza országgyűlési kép­viselő, Márffy Albin min. titkár, br. Selde­neck Vilmos hadnagy, Jalsoviczky Ilonka, Gelsei Guttmau Henrik nagybirtokos, Jan­kovich Gyula nagybirtokos, Zimányi kir. köz­jegyző, Viszkidenszkv Anna kisasszony. TARCZA. Indián képek. (Folytatás.j E szomoiitó pusztaságon, mely fölött csak sasok, keselyük s egyéb ragadozó ma­darak préda után kóvályogtak, keresztül sietve, egy óra múlva ismét a viruló növényzet első határaihoz értünk. Nemsokára hullámzó, sár­gás szinű „buffalo grass" (bölény fűbe) ér­tünk : a prairie lejtőit bokrok és pamutfák boriták. Ámbár hajnal óta a prairieben, s a vi­szonyokhoz képest elég gyorsan utaztunk, em­beri lényre nem akadtunk, csak egy-egy tarka kigyó siklott el itt-ott előttünk. Minél beljebb értünk a prairiebe, mely ezelőtt néhány évtizeddel még a> Dakota törzsek vadászterületét képezve, számtalan véres tusának vala színhelye, a végtelen fü­tenger komor, majdnem félelmet gerjesztő jellege mind vidámabb és változatosb lett. Uszó felhők kékes árnyékai begyen, völgyön repülvén keresztül, a nap-világitotta rezes­barnás terekkel festői ellentétet képeztek. Keleten, az emelkedő lapos tetejű, kékes doinb­lánczok között a Missouri folyása fénylett, vagy az élénken világított sárga fü között sötét szalag gyanánt kanyarodott. A » Cannon hall Bivert" (ágyugolyó­folyót) csak délután értük el. E folyó a szik­lás martokban sűrűen előforduló gömbölyű kövektől veszi nevét, melyek ugy néznek ki, mintha ágyúkból lettek volua a partba lőve, de melybe belehatni nem birtak. — Völgyében egj indián falu áll: a bokrok kö­zött veresre festett gyermekek bujkáltak s az utasokat kiváncsian nézték. Késő délután sziklafalak tövében épült blockhaus előtt áll­tunk meg, hogy lovakat váltsunk s ma­gunk is együnk valamit. A magános házikó gazdája, franczia szár­mazású kanadai, szarvasbőrből készült rojtos nadrágból, mokassinokból és egy sziues va­dászingből álló, sziues gyöngygyei biinzett indián öltözetet viselt, s 50 centért (= 2 márka vagy 1 arany forint) kegyetlen rossz ebédet szolgált fel, de éhes gyomornak ez is jól esett. Rövid étkezés után ismét útra kel­tünk, kocsink elé egy öszvér s egy, ez alka­lommal először befogott, pony került; tár­saságunk is egy utassal szaporodván, a kis szekérben hárman foglaltunk helyet. A vad pony eleinte nagyon kötekedett, de magát nem sokára mpgadva, a jelenleg sekély vizű. folyót szerencsésen kétszer gázoltuk át. A szél elcsöndesedett ugyan, de a végtelen ró­nát, melyen csak bölény- és ezarvas-csontva- zakra akadtunk, nehéz felbők boriták. Midőn néhány órai menet után ismét dombos vidékhez közeiedénk, egy festői ké­pet nyújtó indián-csapattal találkozáuk. A kezdetlegesen készült taligába fogott mind­két lovon kék takaróba burkolt óriási ter­metű indián ült, a taliga belsejét podgyász s villogó fekete szemű, pirosra mázolt arczú gyermekek foglalták el. Utána férfi módra lovagló, szintén kék takaróba burkolt nő, a lóra kötött sátor-vászonnal, melynek mély ránczaiból szintén néhány gyermek-fej nézett elő. A kecskék, ebek és csikók által köve­tett menetet egy veres koczkás ingbe és roj­tos nadrágba öltözött indián zárta be, ki a 15 láb hosszú, két oldalról nyereghez kötött sátorfákat vontató lovat bajtá. Komoran és szótlanul baladtak el mellettünk, s egy for­dulónál szemeink elől eltűntek. Ez érdekes látvány alig tűnt el sze­meim elől, figyelmemet más alak vouta ma­gára. Egy indián harezos kaszált sörényű pony-n, tomahawk ját forgatva (3 peugés barczi bárd) vágtatott el mellettüuk. A dombokhoz közeledvén, sok puszta karó láttára azt hittük, hogy elhagyott in­dián faluhoz érünk, melynek sátorfái még felszedve nincsenek. Falu helyett azonban rendkívül érdekes temetkezési helyre buk­kantunk, melyen a halottak teljes díszben, takaróikba burkolva vagy egyszerű alacsony faládákba fektetve, magas állványokra helyez­tettek. A „Battie Cr eck" folyóhoz közeledve, ko­csisunk vegyes fogatunkra annyira ráijesz­tett, hogy vad pony-nk mind nyugtalanabb lévén, végre szökve-rugva futásnak indult, az öszvér hiven követé, s a szó szoros értelmé­ben elragadtak bennünket. Mig a kocsis mellé helyezkedett útitárs azonnal kiugrott a kocsiból, én, ama reményben, hogy a meg­vadult fogattal egyesült erővel még is biruuk, mindaddig ülve maradtam, mig egy mere­dek mélyedéshez közeledve, a kiugrást én is

Next

/
Oldalképek
Tartalom