Vadász- és Versenylap 30. évfolyam, 1886
1886-07-29 / 33. szám
306 Vadász- es Verseny-Lap. Julius 22. 1886. A czél pont előtt — a 15 kilométernyi . háromszöget beíutva — a következő sorrendben haladtak el : Királyné (hajóvezető Szarvasy vándor) d. e. 10 óra 13 perez ; Florida (hajóvezető gr. Szapáry Károly) d. e 10 óra 20 perez : Aranyember (bajóvezető gr. Keglevich Gyula) d. e. 10 óra 22 perez ; Sárga rózsa (hajóvezető gr. Zicby Antal) d. e. 10 óra 25 perez : A tihanyi buoy-uál Florida gyakorlott tengerész parancsnoka által oly geniálisan takkelt, hogy a Királyné és közte lévő nagy távolságot majd mind befutotta s a 7 pereznyi időhátrányt a Siófok felé fekvő buoynal már teljesen kiegyenlítvén, a nézőközöneég nagy éljenzése között Királynéval majd ! egy időben ért a czélhoz. Finish : Florida d. u. 1 óra 36 p. Királyné d. u. 1 óra 36 p. 30 mp. Aranyember d. u. 2 óra 9 p. Sárga rózsa d. u. 2 óra 34 p. 20 mp. Győztes Florida. * * * Julius 24-én. (Professionels versenyek.) Gyönyörű hölgy - közönség előtt d. u. V a6-kor kezdődött a Sandolin úszó-verseny, táv 200 meter, melyből 100 meter állva evezve, 100 meter pedig úszva volt megteendő 5 matróz indult: első dijat Antonio a „Sárga Rózsa" matróza nyerte. A mentés versenynél, az 50 kilogrammnyi emberi alakot, 56 mp alatt, 6 ellenfele közül, megint Antonio birta erős úszás közben a czélhoz legrövidebb idő alatt vinni. A Cseber-verseny volt a legkómikusabb ; 5 parasztgyerek guggolt az alacsony iaesebrekben s számos felfordulás után s nagy erőlködések között jutottak el az 50 meternyi ezélpontig. Sandolin-verseny kétszeri felfordulással. Táv 100 meter. 5 erős matróz indult s az angolok nagy boszúságára itt is az ügyes fiumei származású Antonio vitte el orruk elől az első dijat. Az angol matrózok excelláltak kitűnő humorukkal s a kertészgyerekekkel űzött tréfás cseber-versenyeikkel. * * Julius 25-én. Commodore - dij. Minden hajó számára. Táv, 15 kilometert háromszögben kétezer megkerülve, összesen 30 kilo- meter. Neveztek: „Királyié", „Arám", „Olyannincs" és „Aranyember". Start reggeli 9 óra, állandó lanyha déli szellőben, mely utóbbi nyugotivá fejlődött. Láthatár borús. Az első báromszöget befutotta : Királyné d. e. 11 ó. 30 p. 10 mp. Arám d. e. 11 ó. 39 p. 35 mp. Aranyember d. e. 11 ó. 41 p. 27 mp. „Olyan-nincs" feladta a versenyt. Finish: Királyné 12 ó. 55 p. 17 mp. Aranyember 12 ó. 59 p. 50 mp. Arám ló. 1 p. 17 mp. A jury határozata: „miután Királyné Aranyembernek 9 p. 3 mpnyi időtéritményt ad, Aranyember 5 perczczel mint első a dijat megnyerte. E versenynél működött először a totali- sateur s 5 frtra 26 frtot, 10 frtra 54 frt osztalékot adott. * * * Julius 26-án. Batthyány herczegnő-dij. I-ső osztályú hajók számára. Tét 20 frt. Táv 27 kilometer. Neveztek: „Álmom" és „Arám" ; az elsőt vezette gr. Esterházy Miüály commodore, a másodikat gr. Károlyi László gr. Szapáry Károlylyal. Start reg. 9 óra a czél előtt szélcsendben. Arám 9 ó. — p. 50 mp. Almom 9 ó. 2 p. 9 mp. A két szép hajó együtt haladt, egy-egy pillanat alatt el-elkerülve egymást. Az első 3szöget Álmom 10 ó. 28 p- 20 mp. Aram 10 ó. 29 p. 20 mp. alatt tették meg. Finish : Arám 12 óra 58 p. 30 mp. Almom 12 óra 59 p. „Arám" győzelme, az uj „Almom" felett a remek hajóvezetésnek s a teljes szélcsendben eszközölt kitűnő takkolásoknak tudható be Az eddigi versenyeknél, a mely hajón gr. Szapáry Károly tengerész tiszt indult, biztosítva volt a siker : őszintén gratulálunk neki. Arám, Álmomtól 1 p. 40 9/ 1 0 mp. időtéritményt kapván, 2 p. l(fi/ 1 0 mp.-el győzött. * * * Holnapi bajnoki nagy úszásra 3 an fognak indulni. * * * A „S. Y. E." tagjai közül itt vannak: Gróf Esterházy Mihály commodore, gr. Esterházy Béla. gr. Esterházy László, báró Dőry Alajos tábornok, Todesco Ödön Lajos és neje, gr. Zichy Rezső és lánya Zelma comtesse, gróf Károlyi Viktorné, Károlyi Gina comtessel. gr. Széchenyi Imre és neje szül. Andrássy Mariska grófnő, gr. Szapáry Károly, gr. Zicby Antal, gr. Zicby István, gr. Zicby Kázmér, Dőry Jenő, gr. Széchenyi Lajos, ifj. gr. Zichy Nándor, gr. Zichy Aladár, Szalay Imre orsz. gyül. képviselő, Jankovics István, Silva Károly partkapitány, Mihálkovics Tivadar, í^zarvasy Sándor és családja, id. Adám Károly és családja. A vitorla-versenyek szorgalmas nézői : dr. Bezerédj Viktor országgyűlési képviselő, Ányos Tivadar, Madarász József, Olay Lajos országgyűlési képviselők, Csemegi Károly legfelsőbb itélőszéki tanácselnök, Zimándy Ignácz országgyűlési képviselő, Pertich Mihály Szabadkáról, Muzsik Lajos földbirtokos, Tallián Gyula birtokos, Nyéky báróné leányaival, Reviczky Ella, Reviczky Szeverrel, Pfersmanné szül. Kopácsy, leányával Bécsből, br. Dőry Alajos tábornok nejével, Dőry Gabriellával, Margittal, br. Karg Katalinnal, Boroukay pesti járásbiró, Kovács Kálmánué miniszteri tanácsos neje, Tánezos Miklós pesti ügyvéd és kedves neje Zombatfalvi Zombath Mariska, Vértessy Sándor curiai tanácselnök, lovag Henneberg Károly altábornagy, Dőry Ilona, Dőry László és Heuueberg Hedviggel, Berencsi Divald Adolf,hg Esterházy központi jószágigazgatója jneje, Nyári Clementin grófnő, Margit és Vilma szép leányaival, Lonovics Gyula földbirtokos, Kolgyári Császár Ferencz és neje, gr. Lázár Jenő, Márkus Sándor belügymin. oszt.-tanácsos családjával, Kaszelik Malvinnal, Ostfy kir. itélő táblai biró, Györffy Géza országgyűlési képviselő, Márffy Albin min. titkár, br. Seldeneck Vilmos hadnagy, Jalsoviczky Ilonka, Gelsei Guttmau Henrik nagybirtokos, Jankovich Gyula nagybirtokos, Zimányi kir. közjegyző, Viszkidenszkv Anna kisasszony. TARCZA. Indián képek. (Folytatás.j E szomoiitó pusztaságon, mely fölött csak sasok, keselyük s egyéb ragadozó madarak préda után kóvályogtak, keresztül sietve, egy óra múlva ismét a viruló növényzet első határaihoz értünk. Nemsokára hullámzó, sárgás szinű „buffalo grass" (bölény fűbe) értünk : a prairie lejtőit bokrok és pamutfák boriták. Ámbár hajnal óta a prairieben, s a viszonyokhoz képest elég gyorsan utaztunk, emberi lényre nem akadtunk, csak egy-egy tarka kigyó siklott el itt-ott előttünk. Minél beljebb értünk a prairiebe, mely ezelőtt néhány évtizeddel még a> Dakota törzsek vadászterületét képezve, számtalan véres tusának vala színhelye, a végtelen fütenger komor, majdnem félelmet gerjesztő jellege mind vidámabb és változatosb lett. Uszó felhők kékes árnyékai begyen, völgyön repülvén keresztül, a nap-világitotta rezesbarnás terekkel festői ellentétet képeztek. Keleten, az emelkedő lapos tetejű, kékes doinblánczok között a Missouri folyása fénylett, vagy az élénken világított sárga fü között sötét szalag gyanánt kanyarodott. A » Cannon hall Bivert" (ágyugolyófolyót) csak délután értük el. E folyó a sziklás martokban sűrűen előforduló gömbölyű kövektől veszi nevét, melyek ugy néznek ki, mintha ágyúkból lettek volua a partba lőve, de melybe belehatni nem birtak. — Völgyében egj indián falu áll: a bokrok között veresre festett gyermekek bujkáltak s az utasokat kiváncsian nézték. Késő délután sziklafalak tövében épült blockhaus előtt álltunk meg, hogy lovakat váltsunk s magunk is együnk valamit. A magános házikó gazdája, franczia származású kanadai, szarvasbőrből készült rojtos nadrágból, mokassinokból és egy sziues vadászingből álló, sziues gyöngygyei biinzett indián öltözetet viselt, s 50 centért (= 2 márka vagy 1 arany forint) kegyetlen rossz ebédet szolgált fel, de éhes gyomornak ez is jól esett. Rövid étkezés után ismét útra keltünk, kocsink elé egy öszvér s egy, ez alkalommal először befogott, pony került; társaságunk is egy utassal szaporodván, a kis szekérben hárman foglaltunk helyet. A vad pony eleinte nagyon kötekedett, de magát nem sokára mpgadva, a jelenleg sekély vizű. folyót szerencsésen kétszer gázoltuk át. A szél elcsöndesedett ugyan, de a végtelen rónát, melyen csak bölény- és ezarvas-csontva- zakra akadtunk, nehéz felbők boriták. Midőn néhány órai menet után ismét dombos vidékhez közeiedénk, egy festői képet nyújtó indián-csapattal találkozáuk. A kezdetlegesen készült taligába fogott mindkét lovon kék takaróba burkolt óriási termetű indián ült, a taliga belsejét podgyász s villogó fekete szemű, pirosra mázolt arczú gyermekek foglalták el. Utána férfi módra lovagló, szintén kék takaróba burkolt nő, a lóra kötött sátor-vászonnal, melynek mély ránczaiból szintén néhány gyermek-fej nézett elő. A kecskék, ebek és csikók által követett menetet egy veres koczkás ingbe és rojtos nadrágba öltözött indián zárta be, ki a 15 láb hosszú, két oldalról nyereghez kötött sátorfákat vontató lovat bajtá. Komoran és szótlanul baladtak el mellettünk, s egy fordulónál szemeink elől eltűntek. Ez érdekes látvány alig tűnt el szemeim elől, figyelmemet más alak vouta magára. Egy indián harezos kaszált sörényű pony-n, tomahawk ját forgatva (3 peugés barczi bárd) vágtatott el mellettüuk. A dombokhoz közeledvén, sok puszta karó láttára azt hittük, hogy elhagyott indián faluhoz érünk, melynek sátorfái még felszedve nincsenek. Falu helyett azonban rendkívül érdekes temetkezési helyre bukkantunk, melyen a halottak teljes díszben, takaróikba burkolva vagy egyszerű alacsony faládákba fektetve, magas állványokra helyeztettek. A „Battie Cr eck" folyóhoz közeledve, kocsisunk vegyes fogatunkra annyira ráijesztett, hogy vad pony-nk mind nyugtalanabb lévén, végre szökve-rugva futásnak indult, az öszvér hiven követé, s a szó szoros értelmében elragadtak bennünket. Mig a kocsis mellé helyezkedett útitárs azonnal kiugrott a kocsiból, én, ama reményben, hogy a megvadult fogattal egyesült erővel még is biruuk, mindaddig ülve maradtam, mig egy meredek mélyedéshez közeledve, a kiugrást én is
