Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-11-20 / 47. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 410 nélkül folyt le, miután az idei kedvezőtlen nedves időjárás miatt, melynek hátrányos befolyása az egész országban érezhető volt, a fáczányállomány átalában igen megfogyatkozott; aztán mióta az újpesti öböl kiszáradt s a sziget ez oldalról szá raz lábbal megközelíthető, lehetlen volt a fáczá­nyokat megőrizni, — és igy az egész vadászati ered­mény igen csekély volt. A társaságnak hat tagja vett e vadászatban részt, köztök Thaisz Elek fő­kapitány és Sárkány J. Ferencz, a »Vad. és Vers.­lap« szerkesztője. Egy másik pesti társaság mely a pestmegyei Ecsér és Maglód községek határában bérelte ki a vadászati jogot, f. hó 16-kán tartott egy vadásza­tot, melyről egy jelenvolt következőket volt szives lapunk számára feljegyezni. A vadászaton jelenvol­tak : Smercsek Adolf kapitány, mint az egész vadá­szat rendező lelke, Rosconi Lipót, Károly és Victor, előbb nevezettel együtt a tulajdonképeni vendég­látó háziúr quadrifolium, Petheö János, Kossá József, Skoff Iván, Fülöp KálmáD, Dr. Weinek, Tömöry, Wilke, Ruda stb. urak, számszerint 20-an. Eredmény : 2ti nyul, 5 fogoly, s csak az egész napon át fújdogáló intensiv hidegségü éjszaki szél volt az oka, hogy legalább is 15—20 nyúllal nem lett több az eredmény. Utána szokott kedélyes hangulatu vadászebéd feledteté a nap kiállott fáradalmait, s a jó kedv emeléséhez nem kis mértékben járult Haraszin gazd'urnak zongorajátéka, a ki egyszerű földmives ember létére igazán meglepő ügyességgel játszotta el, saját hangszerén, kedvelt népdalainkat. Gács-kékkői vadászatok. Tekintetes Szerkesztő ur ! — Évenkénti szoká­sos tudósításom ideje elérkezvén, bátorkodom itteni és kékkői vadászataink eiedményét idejegyezni. Mindenekelőtt elmondám már egy alkalommal, hogy a hosszas és hóban bővelkedett tél, csapadék esőzésben gazdag tavasz, folytonosan visszás lég­áramlat, inuentova zivatar, felhőszakadások, csők után lehetetlen lészen vadnak tenyészni, — mely hitem és baljóslatom nagyban teljesedett, mert nemcsak az uradalmakban, hanem kevés kivé­tellel hazánk nagy részében, sőt a külföldi vadászlapok szerint majdnem Európa-szerte rop­pant az apró vadban a csökkenés ; — igy pl. a szép számmal maradt, részben érintetlen fogoly­csapatok utáni szaporodás oly csekélynek mutat­kozott, hogy tojást hozattunk, kiköltettük ; ne­veltünk 100 tojás után 80 csibét, és ezekből a gácsi uradalom közvetlen területén egyet sem lövettünk ; a mi a házhoz beszolgáltatott csekély menyiséget illeti, ezek az uradalmi határszéleken, igen távol eső községek bérlett területein ejtettek, leginkább a személyzet által ; — igy voltunk a kékkői urradalom roppant saját és bérlett hatá­raiban is ; foglyot csakis sziiret után, s ekkor is igen keveset lőhettünk, miért? mert alig volt itt­ott egy épen nem népes folt. Igy voltunk ottan, sőt talán még roszabbul a nyulakkal is ; — fürj türhetőleg mutatkozott, az el­ejtettek száma 300-ra tehető; — a mi fáczán­jainkat illeti, ez érdemben már a V. és V. lapok folyó évi 25-ik számában volt szerencsém nyilat­kozni ; be kell vallanom, hogy csalódtam ; az esők megrontották a fészkeket, 160 felszedett tojásból 40 csibe kelt, ezek fel is neveltettek, — azonban mint eddig látom, a szelid tenyésztés, melyben 7 0 tyúk lett márczius végével szabadon bocsátva, alig felel meg a várakozásnak, a költségnek és fáradságnak pedig épen nem ; — ellenben a kisebb vagyis vad­tenyészetü fáczán-csenderesben ez évi nov. 3-án ejtetvén meg az első bajtó-vadászat, tekintve az ezen évi általános vadcsökkeuést, nyul és fá­czányban igen türhetőleg ütött ki, — mert mint már mondám, az ez évi vadfogyatkozás valóban rendkívüli ; igy teszem : a gácsfalvi nagyobb faczán­kertben volt 70 tojó, 12 kakas, a felszedett tojás­ból neveltetett 40 csibe, és ma, saját tapasztalá­som szerint biztosan állithatom, hogy nincsen 100 fáczányunk fogva és szabadon. — Igy vagyunk a fogolylyal is; 100 fogoly-tojásból neveltünk 85 csibét, ezekből egyet sem lőttünk, és mégis senki sem tudja adni számát, — azt hiszik a vadászok, hogy a vetéseken tartózkodnak ; az ez évi szalonka­idény itten is, mint országszerte, 4 hétig tartott, és jól számolt be. — Fő- és dámvadunkban igen szép a szaporodás, ezen évben már 17 drb. ejtetett; te­kintve a kert területét, a sutákból kívánnék lelö­vetni, — mert 1000 cat. holdon 120 drb. fővad szerintem sok ; fővadunk különben erős, jól hí­zott, — de agancsai szemlátomást satnyulnak ; őzünk is igen szépen mutatkozik, ezen évben tekintélyes számban ejtettek öreg bakok. A vadsertés, mely ernyedetlenül rontja, sőt sem­mivé teszi az erdő-ültetését, nevelését annyira, hogy a makk és bükk neveltetése majdnem lehe­tetlen, rohamos szaporodásával valódi országos csapássá fejlődik. Az egy öreg vadász. Deveceer 1879. nov. 14-én. Tisztelt szerkesztő ur ! — Ha ezúttal szives felszólításának csak késlekedve felelek meg, vadá­szati eredményeink közlését illetőleg, annak köz­tudomásban levő oka az, hogy a rosz hírekkel mindig örömest késlekedünk, mig ellenben a jókkal ugyancsak sietünk. Valóban, az idén semmi jót nem irhatok önnek vadászati viszonyaink felöl. Nyulunk oly kevés van, hogy lövetését teljesen beszüntettem. Monda­nom sem kell, hogy a mi, kis körben annyira ked­velt és sikert nyújtó körvadászatunkat ez idén egy­átalában nélkülöznünk kell. A fővad üzekedési idejét a meleg időjárás nagyon megrontotta ; annyival figyelemre méltóbb azonban, hogy gr. Esterházy Móricz ö méltósága a káptalanfai vadászterületen mult hó 13-án és 14-én 8 darab fövadat ejtett el, melyeknek mind­annyi vagy mindjárt a tűzben lerogyott, vagy rövid futás után esett le ; 3 megsebesült, mely a határból kicsapott, nincs ide számítva. A gróf ur tömör golyóval lőtt, express rifle-bői s óvakodott minden távolról való és bizonytalan lövéstől, mint ahogy minden jóravaló szarvas-va­dásznak óvakodnia kell. Tovább a gróf ur a deve­cseri uradalomban nem vadászott; azonban a ba­konyi saját birtokain még néhány igen erős szarvast lőtt, miről egyébiránt az én hivatali kartár­sam, az ugodi föerdész kimerítőbb tudósítást fog adhatni. Jelenlegi fővad- és özállományunk csekélyebb, mint különben ez időszakban lenni szokott, miután az október 16 és 17-iki hóviharok az embereket mindenfelöl az erdőre kényszeriték, a talajon heverő száraz galyak gyűjtésére és elszállí­tására. Mostanság körülbelül 150 db. fővad és 80 őz van erdeinkben, oly szám, melynek később leg­alább is megkellene kétszereződnie, hogy a mi normális téli állományunkat elérhessük. Mint mindenfelé az idén, ugy nálunk is sok fogoly*) és fürj volt. Tulajdonképi vadászatokat mi szárnyas vadakra soha sem tartunk , különben is az idén az erdészeti személyzet, a különféle elfog­laltatás miatt a vadászatban gátolva volt, és igy mindössze csak 159 fogoly és 133 fürj lövetett. Egyébiránt ime teljes kimutatásunk: 4 db. erős szarvas, 4 db. 8-as agancsár, 1 gyöng.: és 3 vén szarvas, 2 bakborju, 3 egy éven aluli borjú, 4 erős őzbak, négy gyönge özbak, 38 nyul, 1 vadliba, 30 vadrécze, 11 szalonka, 159 fogoly, 133 fürj, 10 nyári róka, 14 rókakö­lyök, 1 nyest, 28 ölyíí, 215 varjú, 16 házi eb, 3 házi macska, összesen 684 különböző állat. Ama reményben, hogy a közelebbi idényben, kedvezőbb eredmény felöl tudósíthatom önt, — teljes tisztelettel maradok Bisell Gyula föerdész. *) Mi az ellenkezőről értesültünk eddig, már t. i. a foglyot illetőleg. Szerk. Néhány szó a M. vad.- eb törzs-könyv érdekében. Örülök, hogy az ebtörzskönyvből ismét egy köz­lemény napvilágot láthatott. Ámbátor Angliában és Németországbau a telivér ló tenyésztése mellett a tenyésztés e nemét is épen a főurak űzik legnagyobb passzióval, mint p. ott Lord Derby, itt Hg. Solms, és igy a mieink páratlan közönye, da­czára annak, hogy a sport általános kedvelésének érzéke sehol nem erősebb, mint épen nálunk, kissé érthetlen ; mindazonáltal, ha a kinos vajúdásokra, s önök küzdelmeire visszagondolok, még csak ennyire is jutottunk — rajta nem csodálkozom. Csak ki­tartás továbbra is — ha a nemes anyag terjed — fog a dolog jobban is menni. Ha azonban van valaki, kinek hidegségén való­ban csodálkozom, ugy ez br. Podmanicyky G., ki, mint tudom, vizslákat és beagleseket tart, s ki a vizslapróbák iránt tett indítványával nem közön­séges érdeklődést tanusitott az ügy iránt — csak­hogy, mint akkor is megjegyeztem — bocsánatot kérve — felülről kezdte azt, mit alólról kellett volna. A field-trialsoknak én is barátja vagyok s a jövő programmjában ez nálam is ott áll. De ezek­nek nálunk egy — Angliában már meghaladott speciális czélja lesz. Ott ezek — bő és ismert, 10—30 generácziós pedigréek és magas ren­noméejú anyag mellett, a sport magasabb izgalmain kivül kizárólag mintegy főeriteriumai a családfa és kiállításoknak, ezóval — a magasabb rigorosum, s mint ilyen azonban ott is csak az előzmények consequentiái ; mig nálunk, hol még az anyagot is teremteni kell, hol azután ezt, ha meglesz : a ki­állításokon kell bemutatni, hol tehát még nem lehet önczél, bogy X és Y, vagy talán még Z kis körben küzdjön nemes ambitióval a dijért — de igen is az, hogy azon uton mennél nagyobb körben emeljük a szakismeretet és keltsünk érdeklődést ; szóval mennél több beszerezni vágyót csaljunk majdan a próbákra, hol tehát a logicai rend ez : anyag­beszerzés, azután ha ez kellő számbari megvan és terjesztetett kiállítások, — a fieldtrialsokon kezdeni filius ante patrem lenne, oly valami, mintha valaki háztetővel, falak nélkül akarná magát az idő vi­szontagságai ellen védeni. A vége természetesen az lenne, hogy a publicum a meghívásra azt fe­lelné : épits alá falat, oda nem megyek, mert megfázom. Habár már a nemes bárótól e lapokban egyszer refust kaptam is, — ujolag kérem, méltányolja a sport e nemét is — ne kicsinyelje azt ép ő, kinek annyi érzéke van — s támogasson bennün­ket igyekezetünkben a mennyire ideje engedi, leg­alább példaadásával. A többi urat is vezényelje a nemes ügy iránti chevaleresque és némileg lucra­tivus buzgalom és a külverseuy ösztönző érzete, ne maradjon e tér se, — melyen külföldön annyi nemes erő buzgólkodik, tesz, teremt és gyarapit — parlag ! Miután ugy látom, hogy a külföldi árakhoz képest csekély ár a vadászurak sok részénél még mindig magasnak látszik — olcsóbb beszerzés te­kintetéből, miután ez uton a dijhoz többen együtt járulhatnának, s miután ez Angliában és Német­országban is divik — ideje lesz talán a fedeztetést divatba hozni. Nézetem szerint azonban itt is ezét csak a teli­vér vagy legalább beválott faj terjesztése lehet ; evidens korcs faj a fedezés alá már most sem bo­csátható. A telivér anyagnak pedig némi praecipuum, azaz dijkedvezés adandó. Hogy practice hozzá lássunk, kész vagyok Telit rendelkezésre bocsátani, még pedig, megje­gyezvén, hogy a fedeztetendő szuka Hamva, illetve Bánrévére, s onnan vissza tulajdonosa költségén s veszélyére szállíttatik — itteni gondos ellátás s а tiszta párzás garantiája mellett : pedigrees telivér anyagot á ... 35 frt. félvér, vagy látszólag olyant, hová szükségből а német vizslát is szá­mítom, habár а két vér keverését pehorescálom, á ,50 frt. Hanvay Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom