Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878

1878-05-01 / 18. szám

126 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. MÁJCS 1. 1878. és sürü fák miatt nem láthattam s csakis esése irányát vehettem ki. Nem is kerestem meg, tehát fel sem is vettem, mert a sürüse'g itt — 30 éves vágás, bükk, fenyü, berkenye s nyárfa — oly nagy, hogy azon madár nem hat keresztül, annál kevésbbé oly fáradt vándor, mint jó magam ekkor, ki éjfélatáni 2 óra óta lábon voltam, s most már délfelé járt az idő. Ez alatt a második sas egy fenyüre gallyazott fel, s onnan folyvást vijjogok Ezen faóriás körülbeló'l egy meter átmérőjű s 25 meter magas gyertyakarcsuságu luczfen) ü, nem éppen messze tőlem a völgy felől emelkedett ki s félmagaseágátan vizirányosan volt velem ; fegyveremnek a lövés nem lett volna messze ; de a fényes nappal éppen irányomban esvén, sehogy sem bírtam kivenni a lég hatalmas királyát, mig tehát helyemet változtatva oldalt próbáltam kerülni, a sas eltávozott, s lövésem mit hirtelen utánna küldtem, hibázott. Elvonult a csuntava irányában. Egy negyedóra múlva én is fent a korcsmán voltam s gyönyörködtem egy derék tülkös őzbakon, melyet társaim néhány órával ezelőtt ejtettek, s ugyanakkor egy vadkant is elpasziroztatott egy figyelmetlen puskás. A nap folyama alatt még cn is egy hajtásban részt vettem hol őz is volt, de lövésre nem jött, ellenben egy egész fészekally nyirfajd vonult egyik oldalról a másikra s a fiatalok meglehetősen felcseperedve voltak, ugy hogy a kakasok fekete köntösükkel már kiválni kezdtek a jérczéktöl. En tehát ezen egy napi kirándulásban, láttam vaileertést, őzeket, császármadarat, sasokat s nyirfajdokat, volt ott azonkívül medve, de melyet met; nem pillantottam. Estvefelé a jó országúton hazakocsiztam. Még több elmondani valóm voln-', de majd csak, a tisztelt szerkesztőség engedelmével — a jövő levélben. Addig is vadász üdvvel maradok Csetneky. vizslákkal kell csak vadásznunk — absurdum. Melyik dohányzó rontja el szobája levegőjét ohlaui dohánynyal ? vagy melyik borivó savanyitja el gyomrát valódi északnémet borral, csupa hazafiságból ? Hasonlóan, ha nem is épen oly gonoszul áll a dolog a vizslákkal. A nemes és tisztán tenyésztett német vizsla ellen, semmi kifogásunk nincs; az ilyenhez, ha biztosan dolgozik és physicailag helyesen alkotott tagokkal bir; szó nem fér. De a dolog igy áll : a vadászatra oly hátrányos 1848 év, a vizslákra is gonosz befolyással volt. A szükséglet ezekben egy tollvonással ötvenszeresre emelkedett, és miután a jó anyag hiányzott, e'p ugy mint az értelem, annak felhasználásához az uj vadászati módnál — a középszerű lett a király. A középszerütői gyors léptekkel leszállottak a roszig, hogy a szükséglet fedezve legyen ; világba tenyésztettek minden gond nélkül, s végre eljutottunk odáig, hogy a német vizsla mintaképét lámpával kell keresnünk. Puszta véletlen juttatott a szerkesztő kezeibe husz év előtt angol vért, s szerencsére a legnemesebbet, mely akkor létezett. Ezek tovább tenyésztése mellett igen jól érzi magát, ezek széTisztelt Szerkesztő ur ! A »Hund«-ból való közléseimnél bizonyos logical rendet óhajtván betartani, miután az első czikk a tenyésztés alphájával foglalkozott : talán helyén való lesz, ha a második a »faj«-jal annyiban foglalkozund, mennyiben kimutatja azt, hogy a legkitűnőbb, sőt még most az egyetlen faj, melylyel bajlódni érdemes — az angol. Hogy továbbá magyar közönségünk birjon biztos (ismeretével annak, mily jelleggel (points) kell az egyes fajtáknak birnia — közlöm a pointer, Setter és in specie Gordonsetter leírásait. Az e nemű közlemények idényhez nem lévén kötve, — ha jónak látja t. Szerkesztő ur — akkor a mikor közölheti, érdekéből az ilyen mit sem veszít. Megjegyzem, hogy kedvencz vadászatom a vizslavadászat lévén — másnemű vadászebekkel való foglalkozást szivesen olyanoknak engedek által, kik azokhoz szakértelemmel — mi nálam hiányzik — szólhatnak. »Sok oldalról szemrehányás érte e lap szerkesztőjét (Schmiedcberg urat, közlő) hogy az angol vizslát a német rovására tünteti ki, és a nemes német vért kiküszöbölni igyekszik. Ezen insinuatióban, való és költészet van vegyítve, szándék nélkül egyrészről, szándékosan és egy csomó tudatlansággal mások részéről, kik sem az itteni (németországi) sem az idegen vizslát nem öauierik. Ha távolálló egyének ferdén Ítélik meg az "gyet, ugy ez érthető ée keveset árt, mivel kevés utánjárás után a helyes nézet elvégre is utat tör maginak. Ha ez azonban hiúság által elvakított oly egyének részéről történik, kik az ügy emelése körül semmit nem tettek és nem is tehettek, mert náluk a vizsla ismereténél minden értelem hiányzik, kik csak a papiroson vadászok, és kik évek előtti irott könyvekben kutatnak érvek után, és ha végre még ez sem segít és a tiszta való felszínre jön a Patriotismus köpönyege alá bújnak — ez nevetséges. Az oly patriot

:smus, mely azt tartja : németek vagyunk, tehát német csak a tulajdonosnak, de mindenkinek tetszenek, kinek a dolog iránt érzéke van. Csoda-e ily körülmények között, ha a jót megtartani igyekszünk, de sőt barátainkat felszólítjuk, hogy a legfeljebb középszerű honit cseréljék ki kitűnő anyaggal ? Két pont azonban itt nem hagyandó figyelem nélkül : 1-sö a tiszta vér, 2-ik a vérmérséklet. Mennél nemesebb az első, annál tüzesebb a második. A ki ért hozzá ezt mérsékelni, a nélkül hogy megtörné, mindig eléri mindazt az angol vérrel, mire bármely vizsla képes. Nagy hiba azonban a vizslától a véreb (Schweisshund) feladatát követelni, itt áll az igazán : suum cuique. Tapasztalásból tudja czikkiró mennyi küzdelembe kerül egy óhajtott tulajdonságot ugy átörökíteni, hogy az állandóvá (constans) válljék. Ki veheti neki azt rosz néven, ha ősz fejével viszszariad attól, hogy a német vizslát oda vigye, mivé a jelenlegi elvek alkalmazása mellett vállnia kellene ? Mindenesetre áll az, hogy nyolez nemzedéken által, a német vizsla minden »pointjeivel« helyreállítható, még pedig ugy, hogy belőle egy öszhangzatos egész vállik ; hogy például a nehéz fő oly lábszárakon nyugszik, melyek azt hordani birják, vagy hogy rövid oszlopszerü lábak ne álljanak agár test alatt. Legyen egy kívánatos mintakép előállítása a más dicsősége, ki előtt még az évek hosszú sora áll, és különösen olyané, ki azzal nem üz üzletszerü kereskedést. A tenyésztő, kinek ezélja a jövedelem, mindig középszerű eredményt fog elérni ; csak az ügybarát fogja a legkitűnőbb anyagot, mely pénzzel egyáltalán elérhető, beszerezni. Fájdalom, ép ebben rejlik a német vizslafaj kiveszésének alapja, mivel magánzók ritkán birnak ügybuzgalommal — a vadász pedig alig bir drága anyagot beszerezni. Hogy sok iigybarát fogalmával sem bir annak, minő vérrel rendelkezik : bizonyítja azon eset, hogy valaki a lapokban teljes három hónapig ke-1 res tiszta német vis'át. A tiszta vér eriteriumára elégnek tartolta volna az illető, hogy elődjei négy generation ismeretesek voltak légyeD. Ezen (Éfertre egyetlen ajánlat sem jött. Ki veszi ezek után még czikkirónak zokon, ha ragaszkodik egy bevallott fajhoz, (race), melyhez ember emlékezetre idegen vér nem fért, s ha nem tür oly ebet, mely meglehet egy szép napon mopszlival ajándékozza meg. Ezek után még csak azt tartom haDgsulyozandónak : mindenekelőtt figyeljünk a tiszta-fajra, •— a választás legyen azután kinek kinek kénye kedve szerint. H. Z. Pozsonyi Galamblövészet. I. Nap. Május 3-án. I. Megnyitó verseny.. 1 galamb, 26 m. Tét, 10 frt. A másodiknak a kettős tétel. H. A pozsonyi club tiszteletdíjjá (300 frt értékben) 7 galamb, 3 hiba kizár, 26 m. Tét. 20 frt. Oly urak, kik nem tagjai a pozsonyi clubnak 30 frt fizetnek. A tételek 2/

3 az elsőV

3 a másodiknak. Bánatpénz a tétel fele. III. Optional Sweepstakes. 5 galamb, 2 hiba kizár 2

S m. Legkisebb tétel 15 frt. A második tételét menti. IV. Poule. 1 galamb, 26 m. 10 frt tétel. II. Kap. Máj. 6-án. I. Megnyitó verseny. 1 galamb, 26 m. Tét. 10 frt. A másodiknak a kettős tétel. II. Tiszte letdij adja a P. G. Egylet (értéke 150 frt) 10 galamb, 4 hiba kizár; 5 galamb 26 m. 5. 28 m. Tétel 25 frt. A tételek 2/

3 az elsőnek 1 3 a másodiknak. III. Optional Handicap. 5 galamb, 2 hiba kizár. Legkisebb tétel 20 frt. A második tételét menti. III. Nap. Máj. 7-én. I. Megnyitó verseny. 1 galamb, 26 m. Tét, 10 frt. A m'sodiknak a kettős tétel. II. Hölgyek tiszteletdija. (Az aláirás még nem végződött) 9 galamb, 4 hiba kizár. 3 galamb 24 m. 3. 26 és 3. 28 m. 15 frt tétel. A második tételét menti. Ill Handicap. 5 galamb, 2 hiba kizár. Tét. 15 frt. A másodiknak a kettős tétel. IV. Double rise Poule 22 m. Tét. 10 frt. A második tételét menti. Nota bene : 1. Minden versenynél a 2 és 3-dik napon máj. 6 és 7, oly urak kik nem tagjai a P. G. Egyletnek kettős tételt és bánatpénzt fizetnek. 2. Minden tiszteletdíjra a pozsonyi Clubban, vagy levélben gróf Esterházy Mihálynál koronázási tér 50 sz. a. előtte való nap éjfélig nevezendő.3. A lövészet 12 órakor kezdődik. 4. Minden tiszteletdíjnál bánatpénz = fél tétel. Kérdések intézendök gróf Esterházy Mihályhoz. Sz. M. gr. begyeset Rudolf koronaherczeg ő fensége pár nap előtt Brehm tanár kiséretében külön gőzhajón Csereviezbe érkezett; s ott, Csereviez és Beocsin között — Fruska Gorán — kőszáli sasokra vadászott. Már több darab szép példányt lött is. A korona örökös, gróf Karácsonyi kastélyában Kameniezben töltötte az éjt, azután reggel Futtakra (Bácsmegye) indult, itt gróf Chotek Otto és Rudolf jószágain Uj-futtak és Vizics puszta közt fogja fol) tatni vadászatát. * * * Az országgyűlés tegnapi ülésén megszavazta az idei versenydíjakat. Simonyi Ernő felszólalt ugyan ellenök — mint közönségesen — de a ház nagy többsége elfogadá a pénzügyi bizottság javaslata szerint. Simonyi Ernő polemizált még azután az államménesek költségessége ellen, s hogy nem látszik haszna, mert a külföld máshol vásárol lovakat ; Anglia is Amerikából fordul ; mire. Kozma Ferencz min. tanácsos, mint a földmiv.üg) iminiszter képviselője megjegyzé, hogy a lótenyésztés mértékét nem egyedül a pénzértékben kell keresni; epyébiránt Anglia hozzánk is fordult lovak bevásárlásért, de a háborús idő miatt a hadügyminiszter nem engedé meg a kivitelt. Erre Br. Simonyi Lajos felhivá a kormányt, hogy a lótenyésztésre nézve káros lókiviteli tilalmat szüntesse meg. * * Kincsem olaj nyomatú képe végre megjelent, s pedig igen sikerülten. A t. előfizetők teljesen kárpótolva lesznek a kissé hosszasb várakozásért. A vidéki előfizetőknek posta utján fog az szétküldétó ; a helybeliek pedig szíveskedjenek azt Lafitte A. mükereskedéséből (Bécsi utcza) elvitetni^.