Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-04-05 / 11. szám

120 tári terület) magaslataira menekülnek, mig a gyen­gébb és rémültebb iinök e's gidók a Skara nem olly meredélyes oldalain futnak tovább ; meg kell még jegyeznem, hogy hajtásaim kezdete soha sem terjedt tovább mint a kincstári határig. Az előadottakból következtetni lehet, hogy aKriván déli lej­tőin és a kincstári birtok határától a Skara-ig ter­jedő magaslatokon mintegy 30 db zergét lehet mint állandó vadat számitni. Innen keletre, a Zlomisko-Kozubcseken, kiterjedt havasok, roppant meredélyesen emelkedő kopár szik­lacsúcsok és nehezen megközelíthető ormok van­nak, mellyeken a hajtott vad biztos menedéket és mellette elég legelőt is talál. Mindemellett is csak kisebb falkákat lehet itt látni, alkalmasint a hely sztike miatt, s ezek egy része is csak a szomszédból átváltó vadként tekinthető, ugy hogy állandó vadál­lományként csak 6 darabot akarok számitni, mit biztosan tehetek is, miután egész 11 darabig számlálható falkát rendcsen láthatni e magaslatokon. Innét kelet felé egy bosszú, s meredek gerin­czii sziklás hegység — a Szoliszko — húzó­dik, mellynck havasi magaslatán van a csorbái tó vagy tengerszem, honnan a hegygerincz egyszerre észak felé fordul. E hegységet, zord és fárasztó va­dászatai miatt csak keveset látogattam, s néhány vadászatom eredményeként, mellyeket csak elöfokain tartottam, rendesen 5 — 7 darabból álló zerge fal­kát láttam ; kísérőim azonban erősitik, hogy máskor nagyobb falkákat is láttak már. A legszebb látványt, mellyel zergevadászati pá­lyámon eddig találkoztam, 1869. September havá­ban, és pedig ugyancsak az éppen emiitett Szoliszkoi sziklatetőkön élveztem, mellyet akkor egy merész, és a legmeredekebb csúcsok megmászásában is ügyes legény által egészen keresztül hajtattam. Mialatt az állomásunkul szolgáló magasokra fel­kapaszkodtunk volna, a mindenfelé kopár és mély vízmosások és zsurlókkal borított hegyoldalon mit se láthattunk, csak néha hallottuk bizonytalan irány­ból és bizonytalan távolságból a zergék egy egy füttyentését. Sok időbe került, mig merész hegymá­szónknak sikerült egy magaslatra felvergődni, melly­nck közelében zergék voltak, s honnan elsütött pisz­tolyának hangjára százszorosan vissza dörögvén a hegyek — egyszerre megnépesedett a világ. Min­den szikla élen, minden magaslaton — zergék mu­tatkoztak ; minden bokor mögül, minden nyilas kö­zül kampós fejek kandikáltak elő, s szökdeltek ide s tova a legnagyobb ijedtséggel, nem tudván, melyik viszhang jelöli a közelgő veszedelmet; mig végre fel­ismervén azt, s három különböző nagyságú falkába sátrak és sermérők, koczka és kártyaasztalokig, az ő evő, ivó, bagózó és veszekedő csoportjaikkal ; az újság árulók, az egyedül hiteles verseuy-program­mok, melyek azonban éppen nem bitelesek — mind mind megcmlitendők, valamint az a kutya, melly általános derültséget okozva éppen akkor szalad a pályára, mikor már a lovak indulni akarnak, s csak nagy nehezen terelhető ki ; aztán a mind ezt egy­szerre félbe szakító óriási mozgás, zaj és kiabálás a versenypillanatában, a — most indultak el ! Amott mennek ! most fordulnak ! Itt jönnek, itt repülnek ! A fekete ujjas ! A kék sapka ! zöld ujjak ! Nem nem, a piros inges ! a piros inges ! hurrah ! hurrrro­aaah ! s aztán a láz, s kalapok és sapkák repülése a levegőben, s a salátas tálak és pezsgős üvegeké a kocsikról, keresztültörése a korlátoknak, betódulás a gyep szentségébe, s a zsebelés, zsebmetszés, kia­bálás, veszekedés, а constablerek és clubbtagok által négyszögek alakítása a nyertes ló körül ; a nyerő szám megjelenése a táblán, а postagalambok elbocsá­tása, s erre az általános fizetés : lenn a gyepen tíz­ezer — százezer fontokban, s künn a hétköznapiak közt variáló nagyságban egész a suszter petákig, s még mindig hullámzása ez embertengernek, a kötelek és korlátok átugrálása, bukfenezek és esések, az agyon nyomott kalapok, a kigyúlt arezok, az egyre tartó orditás és a constablerek fogdosása a zsebtol­vajok közt. (Folytatás következik.) csoportosulván, megkezdek menekülésüket. Legelöl egy 15 darabból álló falka rohant, utánna vagy száz lépés távolságban 32 darabból álló, s ugyanilly messzeségre a harmadik — hamarjában megszám­lálhatlan, de kiterjedéséről itélve kétszer akkora, mint a második ; s igy éppen nem túlozva, ez egy helyen és egyszerre látott zergék szá­mát 110-re becsültem. E rendkivül mennyiségű zergének együtt-találá­sát azonban csak a véletlen játékának tartom, s azt hiszem, hogy nagy részök Gácsországból váltott át. Hogy nem a Szepességből valók lehettek, azt abból gyanítom, mert lia onnan vadászat elől me­nekülnek, ugy rendesen a Szoliszkótól kelet felé fekvő és ezzel eg'yenközüleg futó Básta nevű hegy­lánczon (a Szepesség és Liptó határán) szoknak megtelepedni, bol a meredek sziklákon elég oltal­mat, gazdag legelőt és kényelmet találnak ; és e gyanitásomban megerősít az is, hogy éppen elötte­való napon magam is vadászaton voltam a Bástán (ez egyetlen egyszer), s csak 3 db zergét láttam, hogy lövés nélkül kimenekültek a hajtásból ; továb­bá biztosan tudom, liogy a mondott időben a Kvivá­non nem volt vadászat, vagy liogy a Szepességben átalában vadásztak volna zergékre, ki nem puha­tolhattam. Egyébiránt a szoliszkoi és bástai magaslatok sem lehetnek állandó vad nélkül, mert a mennyire én is­merem a Kárpátokat, lia valahol, ugy itt vannak a legalkalmasb helyek a zergék tanyájául. Megerősít e bitemben vadásztársaim elbeszélése is, kik e helye­ket jól ismervén, ugy vélekednek, liogy az első fal­kára tett lövésünk által a második sem hagyta ma­gát zavarni s E. Ny. felé a Krivánnak vett futásától eltéríteni, ellenben a harmadik csapat azonnal jobbra fordult s a meredek sziklásokon át egyenest észak­nak — a Gács határ felé — tartott, mint a hajtók is sokáig nézték ; az első két falka tehát a szolisz­koi és bástai állandó vadakhoz tartozott. Saját egybehasonlitásaim és mások adatai nyo­mán is tehát ugy hiszem nein lesz sok, ha a szom­szédos két nagy hegységben (t. i. a Szoliskón és Bástán) az állandó zergevad számát harminezra te­szem, vagy hogy a kincstári határtól a Szepességig együtt vegyiik — 34-re számítom, és igya Kárpá­tok déli lejtőjén a z e r g e-á 11 о m il il y t 70 d a r a b r a becsülöm. A Kárpátoknak a kincstári urodalomhoz tartozó részén, számos vadász állítása szerint : több és na­gyobb falkák tartózkodnak, mint az épen emiitett helyeken, s igy az állandó vad mennyiségének is nagyobbnak kell lenni. Feltéve már most, hogy ez állitások csakugyan valók : akkor az északi részen legalább fél annyival többnek kell lenni, mint a délin, s miután ez utóbbinak állandó zergeállomá­nyát 70 darabra becsülöm, amazénak legalább is 105 darabnak kellene lennie, min azonban kissé ké­telkedem — azon okból, mert nein igen hiszem, liogy a zerge is jobban ne kedvelné a déli oldalt, hol szintén bőséges legelöt és elég nyugalmat talál •— mint а zordon északit, s azt hiszem, hogy ez utóbbinak megközelithetlenebb sziklacsucsait csak akkor keresi fel, lia a kényelmesb déli oldal havasi legelőiről nyáron át néha feljebb hatoló kecske vagy tehénnyájak, s magasabban a sziklák közt a vadá­szok nyugtalanítása •— tovább üzi. Hogy tehát a valóságot lehetőleg megközelítsük, mondjunk le a fentebb gyanitólag mondott meny­nyiségröl, s megfelezve azt, tegyük az állandó vad mennyiségét ez oldalon 50 darabra. Igy az előadottakból mindent összevéve, mond­hatjuk : bogy a liptói Kárpátokon — a Krivántól a Szepességig — ötszesen 120 db állandó zerge­vad tanyáz. A mi a mormotákat illeti, miután ezeket nagyon kell kímélni, liogy ki ne pusztuljanak, s másrészről mint szenvedélyes zergevadász nem igen ügyeltem rcajok különösen : csak általában jegyezhetem meg, liogy a Kárpátok általam ismert részeiben mindenütt, s sokszor egyszerre több helyen is észleltem vagy fütyülésüket hallottam. Annyit szintén hallottam másoktól, liogy mióta ez állatok kiásása eltiltva van, igen elszaporodtak, de jobban fölfelé is húzódtak, ugy hogy jelenleg csak a nagy surlók (Geröll) martjaiba épitkeznek, mig az­előtt többnyire szabadban, a havasi legelökön talál­hattuk lyukaikat. Ennyi volna az, mit Méltóságod felszólítására — a liptói Kárpátok zevge-állománya és tenyészetéről kö­zölhetni magamat szerencsésnek tartom. Szent-Iván, 1871. martius 14. Mély tisztelettel Z u s к i n Fer. Lő-vadászat. Szolyvai levelei m. Szarvas-vadászat >k A szarvas-üzekedésre megjelentek: ö méltósága Schönborn, gróf, Iloyos József gróf és Hardegg Domokos gróf urak. Szep­temb. 2<J-án érkeztek Szolyvára és még ugyan­az nap felkeresték a vadásztanyát a vicsai völgyben. Az első napon, és pedig az esti-vadászaton — a Dubrowkán — ő méltósága meglőtt egy agancsárt, egy másikat pedig elhibázott. Itt elő­legesen még meg kell jegyeznem, bogy a vadász­urak kíséretükkel bárom csoportra oszoltak el; nekem jutott a szerencse, ő méltsága mellé jutni. Hoyos gróf urat kisérték : egy nyugal­mazott Popelit nevű erdész, egy Turjanitza nevü paraszt, s egy erdőkerülő : Szanka Mihály. Az említetteken kivül rendesen csak egy vagy két vidékbeli pár kisérte a kirándulást. Hajnali fél öt órakor történt a kiindulás, és dél tájban ismét visszatértek az urak a vadászkas­télyba. Ebéd után bárom óra tájban kereked­tünk ismét föl, és a beálló sötétséggel (ez idő­szakban 7 óra tájban) érkezénk vissza; mely rend szeptember 2(>-áig maradt érvényben. Es­tére az urak többnyire kártyázással töltötték az időt, ba pedig ezzel beeléglették, egy ügyes harmonikajátszó mulattatá az uraságokat. Miután igy a vadászurak életmódját és rend­jét pár szóval ismertetem, viszatérek a vadá­szat leírására. Szeptember 20-áu, mint már előbb is emlí­tettem, ő mltsga egy szarvast lőtt meg és egyet elhibázott. Gróf Hardegg vadjáratán ugyanakkor egy db szarvas elhibáztatott és egy tizenkettes lö­vetett ; vadászhely : Pleng begy írét Stoj havas alatt. A harmadik vadjárat, melynél gróf Hoyos volt jelen, egy darab szarvast ejtett el. Szeptember 21-én. О méltósága ismét elhi­bázott egv erős 10—18-as agancsárt. A másik két ur is eredmény nélkül tért haza. Szeptember 22-én ö mltsága egy erős 14­ágast ejtett el; azonban ezt csak deczember közepe táján lelhettük meg, minthogy a szaka­datlanul ömlő eső miatt nyomát nem lehetett követni. A másik két vadászur e napon szintén nem mutathatott fel semmi eredményt. Szeptember 23-án csak a lőtávolon kivül jelentkezett pár szarvas; a miért e nap szin­tén eredménytelenül mult el. Szeptember 24-én ugyan csuk nem esett el semmi; de Hardegg gróf ur négy izben lőtt egy erős szarvasra, mindannyiszor elhibáz­ván azt. Szeptember 25-én. О méltsága azon utat kö­vette, mely az Oszicska-Kicsera nevü begy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom