Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870
1870-12-30 / 36. szám
VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. DECZEM-ER 30. 1870. lámló folyói és tavai tükröződnek. Hasonló érzettel emlékszünk meg a „Marmarosi levelek" t. Írójáról, és a gömöri „Hollák" érdemes ismertetőjéről, mint magyarhoni siketfajd-va dászaink majdnem egyetlen nimródjárói, kinek erösebb vonásokkal színezett sötét fenyves erdei, kormos szénégetői, bűvös fajdkakasa és pipázó havasinyula — az erdők mythicus poesiáját tárja föl az alföldi rónák vadászai és agarászai előtt. Ellenben bánt bennünket nagyon, hogy Tatáról, egyik legelső hazai sportsmenünk vadászatairól sehogy sem sikerül adatokat szerezni; az ottani vadászatokról csupán híreket hallunk, mellyek talán nem mindig olly kielégítők — mint mind magunk, mind az ottani főerdészet kívánná, pedig megkeresésünk ez iránt több izben hiányzott, s egy rövid kis löjegyzék beküldése által segítne a bajon, az utókornak pedig becses adatokat nyújtana. Atalában főuradalmaink erdészei — elismerésünk legyen a kivételeknek — megbocsát.hatlan közönynyel viseltetnek minden ebbeli törekvésünk iránt. E részben eddig temérdek levelezésünknek is csak kevés eredményét látván, legújabban apró levelezési kártyákat küldtünk szét, mellyekre minden elönyomtatva van, s csupán a számok s kelet ki'öltésére vár; tehát a legkevesb fáradtságot igényli. Reményijük, hogy sikere lesz. Meglehetősen caleidoscopszerü ez a kép, mellyet itt emlékezetünkből össze-vissza rajzolni igyekeztünk, pedig még a sik rónára, a gyors lovak, agarak és kopók mezejére nem is jutottunk : s szabadjon még köszönetünket küldeni azon nemes uraknak is, kik a kazsui, badrévi, lepsényi, ujszászi stb. falka vadászatait, a széllel versenyző mezőnyt, vigan csaholó falkát, vitorláját magasan hordó rókakomát, s a gyorsan változó hegyes-völgyes vidéket, a Balaton partjain vágtató, vagy a Szamos és Toplya gyors folyamu patakját átúsztató merész vadászatokat ép olly vonzó irálylyal mint sok humorral ecsetelék ; különösen pedig a felső magyarországi versenyek épp olly elegáns mint kedélydus tolla reporterét, ki a versenyek különben kissé üzletszerü folyamának meg tudja adni azon pikánt „saucet," melly nélkül a „lóhus-menu-k" igen Ízetlenek volnának. Hosszura is terjed már talán elmélkedésünk, pedig még talán nem emlékeztünk meg mindazokról, kiket ez, lapunk iránti jó tanácsuk és pártolásuk miatt illetne, s kik az ügy iránti szeretetből érdeklödnek sorsa iránt. Ugy látszik, hogy törekvésünk méltánylásra talál, s lapunk mind szakavatottabb és magasabb körökben terjed, s mire büszkék vagyunk : rendes helyet talál azon fő-vadász ur olvasó-asztalán is, kiről a kecskeméti vadásztroubadournak alkalma volt ékes rygmusban megemlékezni. Még a külföldre is jár néhány példányunk, Londonba kettő (gróf Kinsky Zdenko és hg Batthyány Gusztáv), Berlinbe egy pár, azután Szászországba, Felső Ausztriába (gr. Sclimidegg) stb. Erdélybe is jár tizenöt-husz példány, hanem maguk az erdélyi vadászok nem igen hallatnak magukról ; ujabb időben azonban lesz szerencsénk, s ígéretet birunk több közleményre; mai számunkban a „Hiúz"-zal meg is kezdjük azt. Olvadóink száma ismét gyarapodik, talán majd megközelíti azon fokot, hol az a provisorium alatt állott! Ironicus egy dolog az igaz, de való, mint azt az előttünk levő évi számodásokból látjuk, s megfogható a fentebb mondottakból. A különbség csak az, bogy a lap Kiállítása akkori kis alakjában alig felényi költségbe került s a szerkesztőség nem volt kénytelen nyilt-tért és hirdetést venni lapjába. Azért tehát reá férne nagyon, ha minden olvasó csak még egy előfizetőt nyerne meg részére. — S ezzel nagyérdemű olvasói s t. jóisraeröseinek boldog új évet kívánva, vadász-üdvözlettel marad a szerkesztőség. Nyesést December 31 K0l0ZSVár K!sérleti ver 3- 187 2- (1869-ben ell. csikó.( Bartha Laj. egyl. Kísérleti vers. 1873. (1870-bcn ell. csikó.) titkárnál. 31 BÉCS Ivadékverseny 1874-re, 1000 frt, a kanczák hal o . iJüeű (i s ki általi fedezése bejelentendő. 31. Prága. (1. alább) Január 1871. 1. KaSSa. Fólvér-handicap 1371-re. . aláirás. (Programm 1. 29. szám.) A „nemzeti dij" idei nyertese ós elődei 1830-ig. Wenckheim Béla b. ő msga indítványára a „Pesti lovar-egylet" idei közgyűlése elhatározta, miszerint a „Nemzeti dij " nyertese ezentúl mindig lefestessék a club számára. Ezek sorát gr. Szápáry Iván Verbena nevü 3éves sárga kanczája kezdé meg, mellynek eredetijét Zampis festé, másolatát pedig ezennel bemutatjuk. Alkalomszerüleg, még májusban akartuk ezt tenni, de a rajz első izbeni véletlen elromlása, s közbejött akadályok mindeddig késlelteték; nem akarjuk azonban bezárni az évet, hogy lapjainkban, mint a hazai versenyek krónikájában, az év egyik nevezetességének bővebb ismertetését ne adjuk — a jelenben azt nem ismerők-, és a jövő számára. A nemzeti dij nyertese: Verbena, szinre sötétsárga kancza, ell. 1867., s alkatára nézve a versenyló mintaszerű idomaival bir; szép száraz fej, értelmes s elhatározottságot tanúsító szemek, szépen emelkedő nyak, mélyen és rézsent fekvő vállapok, magas marj, mély szügy, kissé hosszas nyeregalj, bevont véknyak, s hatalmas hátsólapoczkák, mellyek aczélos izmokkal átszőtt, csodálatosan ösztövér és ruganyos szárakban futnak le, s arányosan szép patákban végződnek ; elöszárai megfelelőleg hasonlóan vékony aczélos izomszövetüek s arányos szárvonalba nyúlnak. Homlokán végig lehu zódó széles bóka világit, bal elöszára valamivel csüdönfelülig kese; ugyanaz oldali hátsó lábán pedig félszárig fehér harisnyát hord. Magassága ?*) Az egész kancza azon könnyűséget mutatja mind járásában, mind vágtatásában, mellynek legszebb és találóbb hasonlatát nyelvünk a „széllel versenyző" kifejezésben adja; s valóban Verbena idei versenylovaink közt sebességre nézve ha nem is az első, de tán a legközelebbi helyre megérdemlett jogot tarthat. Nem valami rendkivüli tünemény a versenyló vak közt, hanem azért jó ló, melly mind nevelője és idomitója, mind hazai tenyésztésünk örvendetes baladásának bizonysága. *) Egy későbbi kor sokat adna értté, ba lovaink nag) ságát is feljegyeznők ; az adatot azonban nem kaphattuk meg. Szerk. Verbena mint 2éves 1869-ben egyszer futott Pesten az őszi kísérleti versenyben, do Triumph és Louisa mellett helyet nem kapott. 1870-ben 3évesként 7 szer futott, s kétszer első és kétszer második volt; nyert összesen 11538 forintot; első izben a „Nemzeti dijjat" vitte haza 11 vetélytárs ellen — köztük Cadet, Count Zdenko stb., későbbi futamaiban is mindig erös versenytársai voltak; szerepét, mint hisz szük, még nem játszotta Is, s a jövő tavasz" szal niég lesz szerencsénk hozzá. Verbenát gr. Szápáry, anyjával együtt, bold, gr. Hunyady József halálával 67-ben, ennek méneséből vette, (hajói emlékszünk), hol akkor Compromise is működött (jelenleg Csehországban állami fedező mén), s teljes származása a következő: apja Compromise (nevelte lord Bruce 1855-ben); ap. Alarm, any. Bribery, —ap. The Libel, any. Splitvote, — ap. St. Luke, any. Electress, Electiontól. (G. St. B. IX. 46.) Compromise 1860-ban mint öéves az 1000 aranyos császárdijat nyerte Pesten, Bécsben pedig ugyané díjra 2-diknak ért be; s nyereményöszszegének nagyságára nézve első volt az azévi lovak közt. Ugy hiszszük, ez évben hozatott Angliából, a reá következő évben már nem jelent meg a pályán. Verbena anyja: Vignette (nev. gr. Hunyady József 1857-ben ;) apja Italian, any. Martingale (ez mr. Osbaldeston nev. 1840.) ap. The Saddler, any. Partiaan-kancza, mellynek anyja Pomona, Vespasiantól (G. St. B. VI. 207.) — Mint látszik Verbena, legalább anyai részről, tökéletesen honositott, már anyja is itt látott először napvilágot, s 3éves korában (1860-ban) ö is futott a Nemzeti dij-ban, de helyet nem kapott, s ez év folytán csak egy kis dijjat, a pardubitzi polgárdijjat nyerte; 1861-ben ugyanott az eladó versenyben elsőnek ért be ; tulajdonosa azonban megtartotta. Is62-ben már nem futott. Bezáróul végre talán nem lesz érdektelen a Nemzeti dij eddigi nyerteseinek névsorát is közleni, mint azt az idei Gyepkönyvben találjuk : 1830. Sahlender ur 4 é. p. k. 1831. Manó László ur/. k. (Nevetlen.) 1832. Nádasdy Tamás gr. 6 é. sz. k. My Lady. 1833. Hunyady József gr. 4 é. s. in. Gildroy. 1834. Hunyady József gr. 5 é. s. k. Sarah (félv.) 1835. Lamberg Rudolf gr. 6 é. s k. Sarah. 1836. Hunyady József gr. 3 é. s. k. Everilda. 1837. Liechtenstein Alajos hg. 3 é. s. m. Pat. 1838. Hunyady József gr. 3 é. sg. m. Sir William, ap. Carthago. 1839. Széchenyi István gr. 3 é. sg. m. Padishah, apDefence. 1840. Károlyi György gr. nev. Liechtenstein A. hg. 3. sg. m. Ruy Blas, ap. Coulon. 1841. Csapody Pál 3. év. sg. k. ap. Election a. Don Juan kancza. 1842. Hunyady József gr. 3 é. sg. k. ap Gallopade H. Agnes. 1843. Liechtenstein Alois hg. 3 é. p. in. The Bigone. ap. Trapball. 1844. Hunyady József gr. 3 é. p. m. Alerte, ap. Gallopade. 1845. Hunyady József gr. 3 é. sg. k. Minima, ap. Privateer. 1846. Esterházy Pál hg. 3 é. p. k. ap. Freewill, a. Rattle. 1847. Széchenyi István gr. 3 é. sg. m. Nelson, ap. Lightfoot. 1848. Hunyady József gr. 3 é. p. k. Caprice, ap. Lightfoot. 1849. 1850. 1851.-ben verseny nem tartatott. 1852. Hunyady József gr. 3 é. p. k. Onyx, ap. Bob Peel. 1853. Hunyady József gr. 3 é. sg. k. Primrose, ap. John Bull, a. Abigail. 1854. Carter Richard ur 3 é. sg. k. Margarithe, ap. John Bull, a. Martingale. 1855. Almásy György gr. 3 é. p. k. Hármas, ap. Bob Peel, a. Abigail.
