Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870
1870-03-10 / 7. szám
FEBRU A R 28. 1870. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 53 viszonyaink közt, hol a marha, sertés, juhnyájak, naponta majd az egész határokat bebarangolják, s örzöik előtt semmi tulajdon sem szent; e másutt sikeres vadászati módok nem alkalmazhatók, s a héjjá s egyéb orvmadarak elejtése csak véletlen esetekben történik. Igy lőttem néhány nap előtt véletlen szerencse mellett egy fenyves madarat üldöző nagy héjját, s e lövésemnek jobban tudtam örülni, mintha két rókát puskáztam volna le. A fürj vadászat nálunk szót sem érdemel. Tavaszszal ugyan szép számmal szokott megérkezni, de többnyire a réteken fészkelvén, kaszáláskor tönkre megy s aratás után órákig kereshet a vizsla, még egy-kettőt bir találni. N y u 1, e vadszegény vidéket tekintve , elég szép számmal volt s lövetett. Hogy mennyire megy az elejtettek száma völgyünkben, azt igen szerettem volna kitudni s a völgybeli vadászokat több izben kerestem meg, tudassák velem a lelőtt vadak számát! Kérésemet azonban senki sem méltatta figyelemre. Illyen dolgok nem érdeklik puskásainkat, ők sokat vadászgatnak — van ollyan is, ki minden héten hétszer, habár tüzes eső essék is — de csak azért, hogy több pecsenye kerüljön asztalaikra, v a g y hogy többet lövöldözhessenek! Hogy a vadászat másban is, mint pecsenyében s puffogtatásban örvendeztethesse Sz. Hubert tisztelőit, arról fogalmuk nincs, s azt megérteni teljesen képtelenek! Hallani is azután olly disputátiókat, s minden természet-históriát pofozó állításokat, melly tudósainkat kétségbe ejtené ! A hollót ártalmatlan, nem ragadozó, az apróbb bagoly fajokat vad, pusztitó, káros szárnyasoknak mondják, az őzbakot a sutától meg nem tudják különböztetni, hacsak szarvakat nem visel sat. Próbáltam a völgyben eladott nyulbőrökből némi adatokra szert tenni. Azonban itt a bőrbevásárlással temérdek izraelita polgártársunk, sőt idegen házalók is foglalkozván, a vadorzók meg Dobsinára s Jolsvárra szállitván prédájukat: — e mód sem nyújtott semmi megközelítő, annál kevésbé biztos adatokat. S igy csakis egyéni nézetemet tolmácsolom, ha a völgyünkben lött nyulak számát 400 darabra mondom , és pedig fele része vadászaink, fele része a lesipuskások s más vadorzók által elejtve. S ezen szám az összes csetnekvölgyi mintegy 30,000 katastrális hold kiterjedésű vadászterületre értendő. Róka ez idén nem sok mutatkozott, bár az egész völgyön annyi volt az egér, hogy rét, föld, össze-vissza van fúrva e milliónyi sok apró négylábú által.Csapdában nem sok róka fogatott, lövés által még kevesebb veszett el, leginkább azért, mert jelenleg valamire való jó rókakopónk nincs. Nyulkopóink részvétlenek a rókanyom iránt, s sajnosan emlékszünk vissza a még néhány év előtt birt kitűnő rókakopókra, mellyek a nyul- s őzhajtást is abbahagyták, ha a veres komának fris szimatját vehették fel. E jeles kutyák egytől-egyig részint grófi szomszédunk kerülőinek, — kik egy-pár kutyafülért 5 ft lödijt, kapnak — részint négylábú farkasoknak prédái lettek. Özekből szintén kevés lövetett ez idén, számuk sem lévén nagy s vadászatuk is — sokat s messze kelletvén benne fáradozni — ritkán rendeztetett. Megemlitést érdemel egy majdnem agancstalan, bár elég erős őzbak, melly a fekete leliotai társas vadászatkor szeptember végén lövetett. Ennek , agancs helyett két egyszerű kis tő nőtt fején, melly 2 hüvelyk hosszú s csak tollvastagságu volt, s ezekből is csak az egyik egyenesen kinőve, a másika lekunkorodva a fejszőre közzé bujtatva volt, Vaddisznóból — melly itt a gr. Andrássy-féle erdőségekkel határos begyeink közt, két év óta ugy látszik állandó vad kezd lenni, csetnekvárosi vadászok által ez idén három darab lövetett le. Az első — egy hatalmas s feltörve még 305 fontot nyomott öreg kan — augusztus havában esti lesen ejtetett cl; a másik két darab fiatalos kanik 120 és 140 fontosak , deczember havában hajtók s kopók előtt kerültek a teritőre. Medve többször jelentkezett völgyünknek mind fenyves , mind tölgyes vidékein , de egy sem lövetett. Vadászatok e hatalmas dúvadra nem rendeztettek, s csak január havában rögtönöztetett egy kis hajtás a csetnekvárosi erdőségekben, és pedig olly practice, hogy bár csak öt puskából állott a társaság, mind a medve 15 lépésre, mind egy 11 darabból álló vaddisznókonda 25 lépésre lövésre került. A medvére egy puskás legény tüzelt, de a golyó magasan feje felett hatván el, sértetlenül visszatért, a vaddisznóra ellenben egyik pajtásunk olly alantan czélzott, bogy majdnem saját csizmaorrát lőtte el! Végtére íuegemlitem még, hogy e télen át, kivált jan. közepe óta, temérdek húros rig ó s fenyves madár látogatja völgyünket s százankint kerülnek hurokra *). Zárom e levelemet azon Ígérettel, hogyha nemes sportunkat illető valami érdekes esemény tudomásomra jutand , azt a tisztelt szerkesztőséggel közleni bátor leszek. Vadászüdvöt kívánva, maradtam hazafiúi tisztelettel CSETNEKI. Az erdész találkozása mmMözbeii a vadakkal. Nyilassy Farkastul. Talán vissza fog tetszeni e lap némely olvasójának olvasni olly leírást, mellyben a fegyver nem dördül. Daczára annak, megkísértem leirni élményeimet az erdőben, midőn nem mint vadász , de mint erdőgazda barangolám azt keresztül-kasul át. En azt tartom, a valódi vadászt nemcsak a vad elejtése érdekli, hanem maga a vad és minden, a mi vele össze függ. Sokan az erdészt csak fegyverrel vállán tudják maguknak képzelni, söt vannak ollyanok is, kik őt mindenekelőtt vadásznak tartják. Nem lehet ugyan tagadni azt, hogy az erdész ősapja vadász volt; de e tudomány a kultura fejlődésével, és az erdők okszerű kihasználásával különvált, s a vadászat ma csak mellékes tárgya , t. i. a mennyiben az erdő használatával megegyeztethetö. Különben igen szükséges az erdésznek szeretni a vadászatot, és hi*) Veszsziik észre itt Pesten , mert garmadákban árulják felvidéki tót polgártársaink , s ugy látszik, hogy e vad üldözésével fel sem is hagynak a jövő idényig, vagj' mig egy darab található lesz. Szerk. bázik az a tulajdonos, ki e nemes szenvedélyét békóba veri; mert bármily lelkes legyen a szakember, ott még sem botorkál, a hová a szenvedély elviszi a vadászt. Pedig az elrejtett zugokban sok csín történik, a mellyre rá jönni hasznos. Bocsánat, tán messze tértem tárgyamtól, és a vadászurak s urvadászok boszankodnak is: „mi közünk hozzá". Teliát a tárgyhoz. A becslési és erdőrendezési munkálatok azok, midőn az erdész fegyverét kénytelen otthon hagyni. Kezében a jegyzőkönyv és irón, szeme a fákon; igy járkál keresztbe átszegvén a különböző minőségű erdörészeket. A termési viszonyok tanulmányozása foglalja el teljesen figyelmét; csak néha áll megbámulni egy fa-óriást, vagy egy szépnövésü, nyúlánk, karcsú törzset : lelke fölmelegszik a természet gyönyörű alkotásán, esze pedig latolgatja az erőket és gondot, mellyek a fölnevelésre befolytak, és a hasznot, mellyet a birtokos ügyes felhasználás mellett húzni fog. Mögötte két munkás csörtet a száraz haraszton, kezükben a neliéz fejsze és az átlaló*), tarisznyájukban elemózsia, termés- és köbtáblák : itt egy fát mérnek meg, ott egyet megvágnak, hogy megkérdjék tőle hány éves, amott levágnak egyet, mellynek igen sok titkot kell fölfedezni az erdő múltjából. Valóságos krónika; s a fa felel, s felelete olly értelmes, s adataiból a következtetések olly sok és sok elvesztegetéstől és veszteségtől óvják meg a birtokost, s olly sok hasznot biztosítanak számára. Igy barangoltam be hazánk egyik legfestőibb fekvésű erdőségét: Besztercze sz. k. bányaváros erdeit. Ki nem ismeri a liermaneczi völgyet, égbe meredő , függélyes , fehér sziklacsoportjaival, tajtékzó kristálytiszta patakjával ? A ki nem ismeri, keresse föl. Beszterczebányáról a stubnai fürdőbe (Turóczmegye) nincs szebb, regényesebb út, Szliácsról 2—3 óra alatt el lehet érni; a ki Koritnyiczára törekszik, a kitérést egy órára balra, közvetlen alsó Hermanecz fölött a hídtól, nem bánja meg. Hatalmas grotesk sziklacsoportok újnál ujabb alakzatban, koszorúzva a különböző fenyvek sötét lombja által, mellynek hatását emeli a bükk, itt-ott vörös vagy erdei fenyő — világosabbzöld levélzete. A patak, melly zuhogva, tejfehér porrá zúzva siet le a tág völgy felé, a hol mosolygó virágok várják partjain. E patak vizében fürge pisztrángok fektetik napnak ezüst pikkelyzetü piros-pettyes oldalaikat. Kár hogy e nemes halfaj erdeinkben annyira ritkulni kezd; ennek oka egy részt a fa szállítása , a melly a rohanó vizár közt ide-oda verődve rejteiből is kizavarja a halakat, másrészt azonban gondatlanság és oktalan pusztitás apasztják leginkább a halállományt. Mit kellenne tenni a gondatlan és korlátlan halászás által való pusztitás ellen, azt nem akarom tárgyalni , azt ugy hiszem, tudja mindenki; de mit kellene tenni a faszállitás által okozott elpusztulás ellen, azt elmondanom talán nem leend fölösleges. Megjegyzendő, hogy a következők nemcsak a szóban forgó erdők, de átalában minden pisztráng-vizü erdőre nézve állanak. *) Famérö eszköz.
