Vadász- és Versenylap 13. évfolyam, 1869
1869-12-20 / 35. szám
Melléklap a ,Vadász- és Versenylap" DECKUBER 20. 1869. November 20-kán Lajos majorból is igen szép vadászatunk volt. Első nyulunkkal nem volt ugyan szerencsénk, mert kölestelekre vitt, hol annyi nyul mutatkozott előttünk, hogy szinte sajnáltuk, hogy nem körvadászaton vagyunk. Szerencsére több jó ugrás esett ezalatt utunkba, mi mezőnyünket elég hosszura nyújtotta, és igy mégis mulatságra adott alkalmat. Innen ki vergődve, újból keresett nyulunk egész ellenkező irányt Vit } és a vasúti vonalon átkelve, egyenesen és sebes futásban Mező St.-Györgynek tartott, hol átalános m gelégedés közt 32 percznyi futam után el is fogtuk. Nem kevésbé jó vadászat volt november 22-kén Csabdán, hol első nyulunk egész egyenes irányban a feliérvári polgári földekre ment, és jóval a Tolnába vezető országúton tul el is fogatott. Futam több checkckel 45 perez. Második nyulunk már nem akarta elhagyni a fövényi határt, hanem folyvást körben futva, több erős lecsapoló árkon és csatornán kelle újból meg újból átkelnünk. Egyik fiatal társunk — ki ugyan az idén még csak legelőször élvezte az efféle mulatságokat, de azért mégis a legjobb vadászemberek közé tartozik máris, — rendkívül erős és szép ugrásokat tett telivér kanczájáu. Az árok elől-hátul, rosz partokkal, két öl mély és erős 14 láb széles volt. Nyulunk ezalatt a fövenyi erdőbe menekülvén, felhagytunk vele. Futamunk szinte 40 perczig tarthatott. November 23-kán Polgárdin jöttünk össze, igen szép és erős vadászatot élvezendők. A felvett nyul a cséri, táczi, csőszi határokon keresztül, hol több kellemetlen ákácz-spaliron kelle átkelnünk, nagy kört téve, 45 percznyi erős futamot adott, hanem itt végre elterülve várta a halált. A második nyulat is, mely szépen haza felé vezetett, 40 percznyi erős futás után, ugyan e sors várta már, midőn egyszerre a kocsi-közönséghez érve, nyom nélkül eltiint. Örömmel ültünk lóra november 24-én Ecsin, mert az idén az itt lévő meeten csak jó vadászatok lehetnek. Felvett nyulunk egyenesen a tarnóczai batárnak ment, átrántván magával a field felét az erős határárkon ; itt azonban megfordulva, ismét visszajött az ecsi határba, hol kört téve, másik helyen látta jónak a tarnóczai határba menni, hol azonban el is fogtuk. Második nyulunkat egy kukoricza-táb Iánál váltva, a friss „relais" Sz.-Györgynek tartott, sebes és erős futamot adva ; ott azonban megfordulván, szivesen ment volna vissza Ecsibe, ha még ereje birta volna, de igy erős 52 percznyi futam után beadta a kulcsot. November 26-kán Csérin ritka szép és nagy mezőny gyűlt össze, s bár megkisérteltiik a vadászatot, de az erős szél és rohamos eső miatt lehetetlen volt bármire is menni, ugy hogy fel is kellett a vadászattal hagyni. November 27-kén ismét Ecsibe jöttünk össze, de kisebb számmal mint az előtte való nap, többen az ugyanakkor tartott lakadalom által lévén visszatartva. Hiszem, liogy irigylettek, mert az előtte való nap dühöngő szelet a legszebb őszi nap váltotta fel. A lassan hulló köd dél felé egészen kitisztult és rendkívül jó szimat kiuálkozott. Az első nyul szót sem érdemel, mert a gyáva a legközelebbi kukoriczába menekülvén, onnan sikra kapni többé nem akart, és addig bujkált, mig a kopók dicstelen halálra cl nem nyomták. A második inár különb legény, kétszer megkerülteté velünk az ecsi majort, és rendkívül mély földben, mely lovainkat jól kifullasztotta, sebes 20 percznyi futam után tudtuk csak elfogni. November 29-én a csabdai találkozóra ismét düböugött a szél, ugy liogy csak e sorok irója s a falka jelentek meg. Feleslegesnek tartottuk i.zonban a vadászatot meg is kisérteni. Mai napig tehát volt összesen 26 kitűzött találkozó, melyből esak kettőn nem tudtunk vadászni rosz idö miatt. Volt pedig a rendes vadászatok előtt 6, azóta 19 és igy összesen 25 hallalink. HEPOBTER. A nagymihályi falka is megtette exereitiumát, még pedig kitiinö sikerrel A tulajdonos — gr. Sztáray Antal ö méltósága — Sept. 28-kán kezdte meg a vadászatokat 8 pár kopóval, s hetenként 3 — 4-szer vadászván, november 35-dik számához. VADÁSZ ÉS VERSENYLAP. 4-ig összesen 18 hajtáson 32 ballalit csinált maga nevelésű kis falkájával, melly — egy szemtanú állitása szerint — jóság, szívósság, egyenlőség és izmosságra nézve kevés kívánni valót hagy. Jövő számunkban a kolozsvári kopófalka ez évi működéséről hozunk — avatott toll nyomán —- bővebb tudósítást, mellyet eddig is c?ak helyszűke miatt nem közölhettünk. Nyulkopók kerestetnek, 5 — 6 pár középsebességű Harrier v igy B e a g 1 e-kopó ; köztük kél megbízható vezér-eb. Eladni kivánók szíveskedjenek leveleiket e lapok szerkesztőjéhez (Keve J. Pest, kerepesi ut 5. sz.) intézni. Vadászok számára eladó. alólittnál 3 db egy éves bagoly és 4 db kitűnően idomított borz-eb. A 1 c s ú t h (u. p. ugyanott) KÍUCHNER, főherczegi erdész. A csanádmegyei agarász-egylet öreg-agár versenye. Kovácsbáza nov. 21. 1869. A „Csanád-megyei agarász-egylet" öreg agárversenyét" f. november hó 18. és 19-dik napján tartotta meg M.-Kovácsliázán. Hol is megelőző estve következőkép ejtetett meg a nevezés és sorshúzás által az összevetés : 1. Ifj. gr. Almásy K. f. sz. „Páva") páv a I 2. Purgly Lajos h. sz. „Szőtske") ' I 3. Urbán Iván v. k. „Mikulai") 4- ( py l 4. Ifj. Purgly János v. sz. „Szemes") "Hí 5. Simay Ede v. sz. „Csárdás"),, . , l 6. Ugyanaz f. k. „Czigány «) 0í5 ,S á ny ] A járhatatlan rosz ut, úgyszintén a folytonos esőzés eznttal a társulat tagjait nagy részben vissza riasztotta, s alig nyolez tag jelent meg a versenyre ; emiitett tag társaknál azonban az ügy iránti buzgóság legyőzött minden akadályt; s igy kellemetes volt meggyőződnünk arról, hogy egyletünk dicsekedhetik oly tagtársakkal, a kik nem csak szép időben, lianem idővel mitsem törődve, készek áldozattal is az egylet érdekében megjelenni. A futamok elég érdekességgel birtak, bár az alól fagyos, felülről pedig olvadt sáro3 talaj rendkívülien nehezité az agarak futását, ugy annyira liogy puha szántóföldön alig volt képes agár a nyulat beérni, a birák lovai szintén szánandó állapotba jutottak a nehéz mély talaj következtében. Az első futamnál Páva a hajtás vége felé bámulatos szívósságot tauu9Ított; Szőtske, társában semmi segélyre nem talált. Második futamnál igen sokat ige'rt Mikulai a hajtás kezdetén, a mennyiben igen ügyesen és gyorsan ejtette a vágá-okat nyulán, de később ereje csökkent s társával együtt a nyúlról sima földön leállóit. Végre a harmadik bajtásnál liosszu keresés után ugrott két nyul egy pillanatban, de az agarak szerencsésen csak egyik után iramlottak, s a hajtás kevés időre érdekes lön, minthogy a két agár csak hamar forgatta a nyulat; inig a tapsifüles ravaszul egy tábla szántóföldön iramlott ót, hol agaraink bocskort kaptak s az idö alatt látszólagosan le maradtak ; majd a lágy talaj végével ismét fölmentek a nyúlra, s azontúl folytonos forgásai között — 1000 öles hajtás után nyulukkal be is számoltak ; a két agár között csekély differentia lön. — Ezzel a páros futás bezáratott, s másnapra maradt a díj futás, melyre Páva és Czigány maradtak fel. Minthogy a győzelmet nem lehetett előre combinálni, a társaság elég nagy érdekeltséggel várta az eredményt. Másnap alig lovagoltunk néhány perczig, midőn felriadt a nyul, s agaraink csakhamar nyomában voltak. A hajtás alatt Czigány szépen fölment Páva mellett a nyúlra s a három első vágást ö ejtette rajta ; mig azután Páva vette öt különös gondoskodás alá, s mint tegnapi társának, ma is egy pár 167 gobayt adott Czigányunk az utolján, s ez által Páva lön nyertese a 100 frt értékű „étkezési serviQe"nek. Ezt követte az egylet által rendezett „agarász paripák akadály versenye," neveztetett: Návay Lajos s. p. 5é. k. „Tigris" lovagolta . . . Ifj. gr. Almásy Kálmán 1 Purgly Lajos v. d. id. k. „Vércse" lovagolta Urbáu Iván 2 A verseny igen érdekes látványt nyújtott; minthogy az előfordult 6 akadályt mindenkor együtt ugratta át a két versenyző, s pedig mindannyiszor elég tisztán és biztosan ; mig végre a pálya utolsó negyed részén Tigris előre nyomult igen könnyen, s Vérese kénytelen volt engedni, minthogy lovasa meggyőződött arról, hogy minden erőltetése hasztalan lenne Tigris ellenében; külömben Vércse vagy 20 font tulsulylyal lovagoltatott Tigris ellenében, holott Tigris mint félvér ló sokkal könnyebben elviselhette volna a túlsúlyt. Meg kell még emlitenem, bogy a kis számból álló társaság folyvást jó humorban és vigan tölté mind a két napot, mi utoljára annyira fokozódott, liogy az eloszlás előtt még egy „gyalog-verseny" proponáltatok, a londoni „athletic elubb" futamainak mintájára, melyben társaink közül liatan vettek részt ; a megfutandó távolság 100 öl és két akadály volt, igen nehéz és sávos tilajon ; a tiszteletdíj a társaság két tagja által lett fe'ajánlva, s egy csinos mivezetii szivarszipkából állott. — Végre kiállt a hat küzdő — mert e inély talajon csakugyan ember volt a talpán s küzdenie kellett mindenkinek , elhangzottak a tapsok, s megindult a hat athletic, s volt kézzel dolgozás s arezok verejtéke — némellyiknek majd bogy csizmája is lemaradt — még végre N. Gy. barátunké lett a Victoria. Igen jó kis commotio ez úgy néhanapján — az aranyér ellen, s igen jót nevettünk rajta. Adjon isten máskorra is illy vig agarászatot. S. E. Vadászvtáska, Egy macska, mintnyest-kölykek dajkája. A mult tavaszszal történt, — beszéli egy g. . . i erdész,Jiogy a tiszttartó kerti filagóriájánuk padlásán három 4 — 5 napos kövi-nyest kölyket talált a kertészbojtár, s kalapjában lehozta őket. Képzelhetni, liogy volt öröm a kastély apraja-nagyja közt. Azonban még nagyobb érdekeltséget keltettek az új vendégek a házi macska előtt, melly nem csak liogy hizelegve dörzsölödött a kölykeket ínég mindig kalapjában tartó sulianczboz, hanem mikor aztán a a földre kiraktuk őket, szépen leheveredett s összebujtatta őket maga alá. Később egy kosárban kenderkóczból almot csináltunk a nyest-kölykeknek s abba raktuk, hanem a macska nem tágított s hozzájuk feküdt. Majd azt is észrevettük, hogy a nyestkölykek szopnak rajta, mit a czirmos boldog liázianyaias elégiiltséggel tűrt, sőt küzbe-közbe dorombolt is hozzá egyet. Néhány nap múlva a kis kegyenczekből kettő cldöglött, hanem a harmadik — generis maseuliui — megélt, s a maoskatejen szemlátomást gyarapodott, mig végre, vagy 8 hét után, a macska nem hagyá őt többé szopni, miután a nyestnek időközben kibúvó éles fogai gyakran akaratlanul is annyira kinzák emlőit, hogy szegény sokszor keservesen panaszkodott. Ezután tehát tejjel és zsemlével tartottuk a kis pápaszemest, de azért ő és mostohaanyja most is csak olly barátságban éltek együtt, mint azelőtt; egész nap eljátszadoztak, sőt a macska nagyobb kirándulásaira is magával vitte ; s néha napján volt a mezei egereknek ne mulass. Egész mulatság volt őket nézni. E kirándulásokon Ízlelhette meg a kis polgár a hus-izét, mert hazajőve, a tejes tálnak oda se nézett többé, ellenben észrevehetöleg vadult, mi még növekedett, ba eledelül húst nem adtak neki; különösen szerette a tojást, s ba csak a héjját látta valahol, már roppant gerjedelembe jött. Illyenkor senki sem közelíthetett hozzá, még a macska se, hogy meg ne liarapdalja, s mig a tojást kiszürcsölte, azalatt hangosan s folyvást kurrogott, mint a kutya, mikor csontját félti. Pedig egyéb időben elég mulatságunk volt vele, ollyan szelid és engedelmes volt, hogy akármit tehettünk vele. Midőn egyszer a tiszttartó fia tojás-
