Vadász- és Versenylap 13. évfolyam, 1869
1869-07-30 / 21. szám
104 VADÁSZ ÉS VERSENYLAPJours 30. 1869. sal, hogy — miként a t. báró találóan megjegyezte — az árverés illusoriussá válván — a bérbe adónak kárára lehetne. Nem helyeselhetjük azonban a t. bárónak a 1 ovas vadászatra vonatkozó nézetét, s nem fog neheztelni, ba őszintén kimondjuk, hogy eme nézeteinek kifejezésére a lovasvadászatbani szenvedélye szülte részrehajlás által vezéreltetett; s ne vegye rosz néven, ba kimondjuk, hogy ha passionatus lovasvadász nem volna, nem tön vala ellenvetést ugy a ministeri, valamint a gr. Festetich féle javaslatban fentartott ama szabványra, melynélfogva a tulajdonos által a lovas vadászat a haszonbérkötéskor kizárható. A ki oly szenvedélyes gazda, mint a t. báró, a ki ugy tud gyönyörködni szép veteményeiben, s a ki oly szigorú birája tudna lenni a mezei kárttevöknek, nem tarthatja a lovas vadászat árnyoldalát csekélységnek. Ebbeli pártolását csakis szenvedélyének kifolyásául tekintjük, s meg vagyunk győződve, hogy, mint született törvényhozó, ba majd a javaslat a ház asztalánál leszen megvitatandó, — eme szenvedélyét igazságosságának és nemzetgazdászati törekvéseinek e tekintetben némileg fel fogja áldozni ; mert hogy minő károsításokat okoz a lovas vadászat, s e károsítások ismét minő érzelmeket keltenek a kárositottakban, azt a nemes báró sokkal jobban tudja, semhogy mi e helyütt azok felhozásával a lovasvadászat korlátolása melletti érvcinket előtte ecsetelni szükségesnek tartanok. Mi tehát részünkről a lovas vadászatnak az illető tulajdonosok általi inegtilthatását teljesen helyeseljük ; mert mig egyrészt a lovas vadászat a vad-tenyésztésnek részben akadályul szolgál, másrészt közgazdászati szempontból a vadászatbóli jövedelem csökkentését eszközli. De maga a vadászat módja is kevés vadat feltételez, inert akár az agarászat, akár a falkászat bizonyos rendszerrel és zavarok nélkül csakis oly területeken gyakoroltathatik, hol a vad inkább csekély — mint szerfelett nagy számban található ; sőt a mennyiben a falka-vadászat egyik neme, t. i. a róka-vadászat, a rókák szaporítását czélozza, ezen kártékony állat szaporításával hatalmas ellenséget táplálnak az apró vad pusztítására. Végre, minthogy a lovas vadászatot a vadászatgyakorlók csekély része űzi és kedveli, — a törvényhozónak eme kisebb rész kedvéért a nagyobb rész, sőt még a nem gyakorlók hátrányára törvényt nem is alkothat, miután egy törvény czélszeriiségének egyik postulaluma, liogy az a társadalmi összlét érdekében a többség oltalmára, nein pedig bizonyos személyek előnyére szolgáljon. Mivel pedig a lovas vadászatról épen szó van, e helyütt emiitjük fel a t. bárónak a VII. fejezetre vonatkozó nézetét a lovas vadászat általi károsításokra nézve. Ugyanis nem oszthatjuk abbeli nézetét, melyszerint a lovas vadászt a gyalog vadászszal egyforma birsággal kívánná büntetni, mert megengedi a t. báró, liogy agárrali vadászattal sokkal nagyobb kár okoztatik a nyulfélében, nemcsak azért, liogy a mely nyulat el nem fog, a batárból bizonyosan elriasztja, — de azért is, mert csempészkedve inkább boldogulhat, mint a fegyveres vadász, miután a fegyver durranása az illető felvigyázókat (csőszöket, kerülőket) a helyszínére liiva, a vad-orzást némileg nelieziti ; de másrészt azért is, mert a lovas vadásznak nyomába jutni sem mindig lehet. S igy a nagyobb birság által a törvényhozó — a megelőzés theoriájából — mintegy távol tartani czélozza a lovas vadászt a károsítás elkövetésétől. Van aztán még egy fő indok, mely miatt a lovas vadászokra nagyobb birság szabatott, mint a gyalog vadászokra. Ugyanis a ló általi károsítást ínindmeganuyiszor az illető községi elöljáróság által mint mezei kártételt kellene megbecsülteim, ez azonban előleges költséggel és nagymérvű fáradtsággal, de a gazda ember sziik és drága idejének elrablásával is járván, igen gyakran a törvény eme rendelkezése a kárositottnak holt betű maradna, s nem egyszer szabadulna a lovas vadász a kártalanítás terhe alól épen azért, mert a kárositottnak ama hosszabb procedúrát meginditani nem áll tehetségében. Az V. fejezetet illetőleg — habár igen helyesnek találjuk a t. báró ama hozzá tételét, liogy a süldő nyulat az illető vadász-tulajdonos csak saját szükségletére löheti, — csak azt kívánjuk még érvényesíteni, hogy az alább a fogoly cs fiirj-vadászatról szóló észrevételeinkben megszabott vadászati időnek egyformasága tekintetében, a süldő nyulak ilyetén módoni löhetése augustus 1-vel kezdődhetik. A fogoly és fürj vadászat nézetünk szerint szintén augustus 1-én egyszerre kezdődjék, mert ha a törvény a fürj-vadászatot aratás utánra megengedne, a fürj-vadászat czimén a vadászok az utjokban talált foglyokra és nyulakra rápuskázhatnak, — s ekkor a nyul és fogoly-vadászat megszorításának, illetőleg későbbi időbeni megengedésének nem lenne értelme ; — már pedig tudjuk, bogy, mint p. ez idén, az aratás junius 20-án már javában folyt — ez időben sein a fogoly, sem a fürj-nemzedék még nincs annyira kifejlődve, hogy a szülők ellövésével az apró tehetetlen magzatok el ne pusztalnának ; — igy hát az „aratás utáni" kifejezés nein eléggé correct és határozott. Tudjuk továbbá, hogy aug. 1-én a foglyok hazánkban rendszerint lövésre minősültek, s igy azon 10 nap, melylyel a t. báró a fogoly-vadászatot későbbre óhajtaná tűzetni, nem bir lényeges befolyással ; de másrészt az ily határozott időpont a fentebb emiitett 3 rendbeli vadászatra nézve annyiban is czélszerü, a mennyiben a vadászat-gyakorlók k i b eszéléseire nem nyújt alkalmat, s utóvégre általa a vadtenyésztés e három fajta vadra háboritlanabbul végét érheti. A 28. és 32. §§. egymással némi ellentétben lévén, a t. báró ur által indítványozott fogalmazással meg nem állhatnak, mert mig a 28. §. bár mily faj ta kutyákat emlit, a 32. §. pedig kivételt tesz a vadász-ebekre nézve, — e két §. egyesítését tehát akkép óhajtanánk, liogy bármily fajta kóbor kutyák és macskák — kivéve a vadász-ebeket — a vadászterületen az illető tulajdonos,.vagy emberei által azonnal lelőlietök. Végre a VI. fejezetben felhozott kopók tarthatását, ugy a szarvasoknak a szarvas állományi erdő határszélétől 50 ölnyire a szomszéd általi le nein löhetéset illetőleg a t. báró szem elöl tévesztette az anyagi magánjog erre vonatkozó szabványait, melyeknél fogva a törvény nem sértheti a törvényes cselekvési szabadságot vagyis a tulajdonjog fogalmát. Ugyanis a kopó tarthatását a törvény nem gátolhatja, hanem igen is a módozatot megszabhatja, melynek alapján ha a kopó vadász-területre lép — a kopó tulajdonosa kártérítésre vonható, sőt ismétlés esetében le is lőhető, mert a kopó tartása magában még nem megsértése a vadász-törvényeknek ; jogsértés csak azon esetben áll be, ha a kopó hazulról eltávozik, s idegen területen a vadban vagy veteinényekben kárt tesz, avagy egyátalán kóborolni kezd. Ennek meggátlására a törvény ugy is gondoskodott, tehát a kopó tarthatását bizonyos nagyobb térmcjü földterületnek birtokáról nem feltételezhetni, — miután egyrészt a ki kopót vadászatra nem használhat, tartani ugy sem fog, de másrészt a kopónak illetéktelen helyréi jutása megbüntetését a törvény amúgy is szabályul tiizeudi. A mi a szomszéd földtulajdonos abbeli jogának megszorítását illeti, liogy saját földén a vadászatra jogosított — vagy a haszonbéres vadásztulajdonos az általa birt területen szomszédjának szarvasait le ne lőhesse, — ez ellenkezik a tulajdon fogalmával, mert a tulajdonost a tulajdonból kifolyó jogok gyakorlatában korlátozni nem lehet. Azon 50 öl terület, mely a szomszédos szarvasállományi erdőtől fogva kezdődik — szintoly korlátlan sajátsági és haszon-élvezeti jogot nyújt az illető tulajdonosoknak, mint nyújt az 50 ölön belöli terület, ekkép és ennélfogva tehát a szabadtulajdon jogát ily módon korlátozni, vagy a szabadtulajdon intézményét, szóval a tételes jogot egy specialis és csupán egyik fel előnyére szolgáló törvénynyel megszorítani nem volna okszerű. FARKAS KÁLIIÁN. Y e g y e s„ Az 1871-ki „Nemzeti díjra" mint lapunk inai számából látható, 40 egy éves csikó neveztetett ; persze hogy ez csak egy része az idén ellett, telivér csikóknak, miután nagyobb részöket nem szokták a versenypályára nevelni. Lapunk ugyancsak e nevezések közölhetése miatt késett meg. Az angol Derby. Oaks és St. Legerre (szintén 187 l-re) történt nevezések meglehetősen ütöttek ki, bár nem olly számosak mint rendesen. A Derbyre 217, az Oaksra 180 és a St. Legerre 219 aláirás történt. Az 1871-ki párisi „Grand prix"-re történt a legszámosabb nevezés 247 számmal. Először találunk köztük az idén 8 németországi s ausztriai egy évest is ; ez utóbbiak : gr. Stockau p. ménje La n schütz a. Blair-Athol a. Tzaritza ; és hg Rohan L. fek. m. Einsiedler a. Bois Russel a. Fancy, s ugyancsak ennek p. ménje B amik a. Starke a. Bay Letty. Az aacheni nagy akadály-versenyben gr. Esterházy és Vulcau ismét győztesként érkeztek be. The Nip 2 ik volt. A hamburgi versenyek milly látogatottak lehettek, kitiinik az egylet számadásából, melly szerint tagsági díj fejében 10000 mark, belépti díj 26537 mark összesen 36,537 mark vagyis mintegy 22000 frt osztr. ért. gyűlt be; a Sporn azt mondja reá, hogy a németországi gyep viszonyokhoz képest — meglehetős eredmény. Elhissziik. "j" Mr. Goodwin, a sportmaneink előtt is ismeretes hamptoneourti kir. ménes mestere, s e világhírű pepeniére ménes tulajdonképi alapitója, pár hét előtt 72 éves korában elhalálozott. Madden jockey, a császári szinek győztes — s a pesti gyepen is jól ismert lovarja — megvált a kladrubi istállótól, s mint halljuk gr. Renardhoz mentát Poroszországba. Doubtful — Semsey Lajos ur kedvencz kanczája, melly a pesti, debreczoui, kolozsvári és t.-sz.-miklósi pályákon olly sok dicsőséggel szerepelt — a napokban szélhűdés következtében kimúlt. Vizi Sport. A „budai csolnakázó-egylet" két legújabb csanakjának keresztele'se a mult liéten történt meg. Keresztanyák voltak: Gr. Csáky Gyuláné és Ribáry Sándorné. Az uj hajók nevei : Pest és Nyil. A 19 csolnakból álló meuet elindulása a Margitszigetre a budai csoluakda elöl történt. A fellobogózott csolnakok a császárfürdő s a sziget alsó csúcsa előtt haladtak el, sa pesti oldalra a romok mellé eveztek, hol kiszállottak. Itt ballonokat eresztettek fel. Az utolsó ballon az összes esc Inak-egyletek sziueit magában foglalta, mintegy jelképezve ez egyletek egyesülését. Ezután az egyleti nagy lobogó felvonása mellett megkezdődött a keresztelési ünnepély. A keresztanyák a keresztelendő csolnakok fölött elmondották a szokásos formulát s eltörték azoknak orrán a boros palaczkokat, mely szertartás alatt a Duna széltében sorakozott csolnakok evezőik feltartásával tisztelegtek. Innen a Margitszigeti vendéglőbe gyűltek, hol a közönségre ujabb meglepetés várt; igen csinos tűzi játék, melynek végeztével megkezdődött a bál, melyben Neptun fiai egyenruhájukban, t. i. egyleti sziues ingeikben, s övökkel tánczoltak. A bál 2 óráig tartott s vig és kedélyes volt. Kilátás van, liogy az őszi versenyek idejében egy nagy „regatta" csakugyan létre jő. Egy bölénnyel szaporodott állatkertünk, melyet király O Felsége ajándékozott. Lapunk olvasói még emlékezni fognak boldogult Ujfalvy Sándor rajzaira, melyeket ez érdekes állatnak Erdélyben a mult század vége felé létezett utolsó példányairól és vadászatáról adott. Jelenleg már csak Orosz-Lengyelországban a bialowitzi erdőségekben van mintegy 300 példány, s melyekre csak a minden oroszok czárja tart 8 —10 évben egyszer vadászatot. Velocipeäe. Akié »vi „Telegraf" jelenti, hogy de Croix nevü fiatal franezia érkezett a mult héten Párisból, az egész utat Bécsen, Krakón, Leml ergen át velocipedjével tette meg ; utazásában mindenfelé nagy bámulatot keltett-, de különösen Oroszországban, hol a parasztok és zsidók valami ördögnek tartották öt; szerencsére nem merték bántani. Prágába is érkezett a mult héten egy Wattenwyll nevü svajezi, ki Frankfurtból Rogensburgon át az utazást Prágáig szintén veloeipeden, s pedig öt nap alatt tette meg. Azóta mint halljuk útját tovább folytatja Bécs felé. La plulajdonos• • ézv Bérczy Károly né. Felelős merk.: gr. Lázár Kálmán Szerkesztőtársak: Km József S&rkany .Un Fer PEST. 1869. NYOMATOTT AZ „ATIIENAEUM" NYOMDÁJÁBAN.
