Vadász- és Versenylap 13. évfolyam, 1869

1869-07-30 / 21. szám

102 VADÁSZ ÉS VERSENYLAP. OCTOBER 20. 1869. szatuk ugyan Augustus 20-kával kezdődnek, s hisz­sziik is, hogy az egy vagy más vidéken netalán lé­tező gyengébb kelés kíméletben részesül, de nem mernénk reá fogadni. E részben nálunk nem a tör­vény szabja a batárt, mert ha a koczapuskás és a földmives kezdi pus2titni az alig futosó csibéket — az urvadász sem igen akar elmaradni, s akkor aztán nem nézik : kakas-e, jéreze-e, ki a hol s a mit ér, azt és ott lövi, es fogja. így vagyunk a nyulakkal is. Csak süldönyulat szabad volna elejteni, de a paraszt nemigen vizsgál­gatja — öreg-e vagy fiatal. Az egyediili mi bennün­ket vigasztal, az uralkodó roppant bőség, melly miatt még egy részt elül a vad, más részről a koczapus­kásnak sem lesz kedve a tarlókat járni. Nein tudjuk bogy állnak Szabolcs körül a t ú z o­k o k , mert ezek fiataljai is szárnyra kelnek már illy idővel; reméljük, hogy egyik másik vadásztársunk tudósít pár sorral e naponta ritkábbuló nagy szár­nyas vadról. A dunántuli, fehérmegyei fensikokon vájjon található- még ? — nagy kérdés. Legjobb erejében lévén a szarvas és dám­vad, nagyon vigyázó ugyan, de az uralkodó nagy hőség miatt a ligeti forrásokat, s berkek tavait, mocsárait nappal is megkeresi, s megliütés végett, de csak a szarvas, sárban fetreng, s igy az utána lesel­kedő vadász kezére gyakran keriil ; a fiatal gím­szarvasok megkeményedett agancsaikat faágakhoz dörgölés által tisztogatják. (A pesti állatkertben levő különféle agancsosoknál még ezelőtt 10 nappal nem vettük észre hogy lehántottak volna.) A nőstény dámvad erőre kapott borjait magával vezeti, s lassan­kint a falkához tart. A nagy szarvasvadászatokat ezen hónap vége felé, midőn a szarvasnöszés ideje is beérkezett, némely helyeken elszokták kezdeni. Neki hízván az őzbak, s hőségtől is hevülve, a nőstényt zaklatja, s a vadász csalogatására hamar megjelen, s e végből őrizni kell öt a vad-oroktól. A vademse még most is szoptatja s oltal­mazza már igen fürge malaczait,és azokkal bolyongva a különféle élet-nemeket dúlja : az öreg vadkan vakmerő bátorsággal járja keresztülkasúl a rengeteg erdőségeket és nádas réteket, s egy helyen sokáig ritkán mulat. A m e d v e-kölykök szőre mindinkább barnúl, s nyakravaló formában csak a nyákok körül marad fejér szőr ; az öreg medvék néha az erdőben legelő barmokat is megtámadják, s a félénk pásztort hamar szaladásra ijesztik ; a buja nőstény bakzani kezd s a kannal szüntelen enyelg. Már most jó erőben lévén a farkas, az erdő­ben vagy nádas rétek körül legelő barmok után annál inkább leselkedik, mennél több eledelt kíván­nak pohos hasú éhes kölykei, mellyek egerészésböl, ürge-ásásból s fiatal madarak fogdosásából olly könnyen már nem élhetnek el. A hiúz vakmerő kölykeivel különféle vadakat ragadoz. Pehelyforma szőrök helyett hoszabb vereses szőrt kapnak a r ó k a-kölykök : a süldő nyúl, fáczány, fogoly, lohosrucza s más madarak, ugy egér, béka s bogarak fogdosását folyvást űzik s erősödnek. A bor z-kölykök élelmök keresésében foglala­toskodnak, és szorultságból a fris marhaganéjban teremni szokott bogarakat szedegetik ki ; az öreg, üres idejében, lyuka igazitásávai, bővítésével, tisztí­tásával vagy újnak ásásával foglalatoskodik. S i k e t f a j d-fiatalok, erősebbek s fürgébbek lévén már, eledel-keresés végett nagyobb tájékot járnak be, s anyányisodni kezdenek. A Nyirfajd fiai közül, a mennyiben ezen hónap elejével még nem mindenkor repülhetnek, so­kan ragadozó állatok martalékjává lesznek. Különféle földi epreket, szederjt, bogarat s férget találhatván a fiatal Császármadár, igen jól él, s a közelítő ragadozó állat elől fára száll, erőszakos madár előtt pedig sürü bokorba rejtekezik. A Fáczány fiai nevelésével lévén elfoglalva, a kaszálókat s gazos tallókat, ugy kukoriczákat s bokros helyeket bujkálja. A buzatallókban s kölesben megbízott fürjek lassankint gazos kukoriczába vonulnak s a vadász által vizsla előtt lövetnek, a madarásztól pedig kü­lönféle bálókkal fogdostatnak. A H a r is, vizenyős gazban sebes szaladgálással bujkáló fiait, ha csak lehet, közel levő bokroshelyre is elvezeti s magokra hagyja. A Vadgalambok fiatalja s vénje nagy sere­gekbe vergődvén össze, tallókra és székes-vizes he­lyekre tartanak, a második költésbeliek pedig lassan­kint meganyányisodnak s kiröpködnek. G e r 1 i c z e szinte csoportozni kezd, nagy meleg­gel kukoricza árnyékában s lombozatos fákon pihen, élelmét pedig tallókban, kölesföldek körül , sokszor pedig útfélen is keresi. Az öreg Vadludak, L i 1 i k é k és R u c z á k, a mennyiben kormánytollaik tökéletes megnövése után ismét szárnyra kelhetnek, repiilö fiaikkal tahókra járnak ki s nagyon meghíznak ;aBibiczeks ki­repült különféle Szalonkák pedig viz-szélekre s disznóturásos sárhelyekre húzódnak; a Gödé­nyek és K a 1 á n o s-g é m e k nagy seregekben lepik meg az apadó csekély vizeket, szorgalmatosan halásznak s levegőbe felkerekedve magosan keringe­nek. A Szárcsák Vöcskök, kisebb-nagyobb Búvárok, Vízityúkok, s más hasonlók szinte meganyányisodnak, s a sik vizeken mutatkoznak. Szárnyrakelt fiaikat különféle fiatal madarak fog­dosására tanítgatják a ragadozó madarak, s tor­helyekre tartanak hol egeret, gyikot s bogarakat bő­ven találhatni. A sokféle erdei-, mezei-, s vizi- kisebb-nagyobb madarak fiai, többnyire már kiröppenvén, élelmöket vagy magányosan vagy anyjok után sipogva keresik. Adatok Gömör megye felső részének tavaszi vadászatához 1869-ben. (Folyt, és vége.) A fajd vadászatot illetőleg nem sok jelenteni valóm van. A murányi, garami, rosnyó vidéki hollákról kerestem s kértem némi adatokat, de az illetőknek tetszett hallgatni, s csak a d o fa­sín a i s eset ne ki hollákról szolgálhatok kis tudósítással. Korán tavaszodván, a fajdok dörgése is korábban állott be. A nagy kakas — siketfajd — Martius végével jelentkezett s April 3-án lövetett az első ; a kis kakas — nyirfajd — April elején kezdett tán­czolni, de az első csak April 23-án esett el. Az időjárás Aprilban kellemes s a vadászatra alkalmas lévén, több fajd lövetett le a Csetneki holiákon mint más években. Elejtetett 3 nagy, 4 kis kakas, s elrezzentetett 3 kis kakas. Az egyes dürgterek közül legérdekesebb volt a H a r ó fensiknak egyik délre eső része, hol kora tavasztól kezdve 4 — 5 nyirfajdkakas dörgött foly­tonos verekedés közt, továbbá a dobsinai T r e s z­nik 4300 magas háta, mellyet 8—12 dörgő nyir­fajd élénkitett. Az első helyen 2 — 4 vadász legalább 12 izben ült lesben, de mindössze egy fajdot lőttek s egyet elhibáztak ; a másik nevezett dürgtért is látogatták a dobsinai vadászok, de még lövéshez sem jutottak. Körülményeim csak egyszer engedték a kirándu­lást és csak is 2 napra. Első reggel, Május 1-én, a dühöngő szélvész miatt a kakas hollán kikémlett siketfajdot nem találtam helyén ; másnap Május 2-án ott volt s általam szabályszerüleg lelövetett, de a nyirfajdok hóbortos tánezában — bár ezek a szélvész daczára pontosan compareáltak — én ez idén nem gyönyörködhettem. Sógorom, kivel e kirándulást tettem, ugyan az nap reggel a Jávor inán egy magányzó erős nyir­fajdot lőtt, mellynek négy pár görbe farktohát lát­ván, azonosnak gondolja azon bűvös fajddal, melly négy év óta bolon­dítja a vadászokat*), de mellyröl ez idén még semmi fairünk sem volt. Én kételkedem az azonosságon, mert bitem szerint e bűvös fajdnak öt pár görbe farktollal keh birnia ! ? Dobsinán a szép s erősen látogatott dürgterek daczára e tavaszszal fajdot a vadász urak nem lőt­tek külömböző okok miatt, de leginkább azért, mert a kopár terek s a nemes vad óvatossága miatt, e vadászat bir legkevesebb eséllyel s legtöbb fárad­sággal. Vadorok lőttek itt két nyirfajdot, mellyért néhány napi hűvösre kerültek. Ez tudtommal környékünkben első eset, bogy a vadorzás büntettetett volna, mert fájdalom, rendőri közegeink ugy lát­*) Lapunk mult évi folyamának 15-ik számában, jelen czikk t. irója állal bővebben ismertelve. — Szerk. szik a vad pusztítást s vadorzást véteknek sem te­kintik*) s legfellyebb a vadat confiscálják, ha, mint az tavaly tavaszszal történt, a rosnyói heti vásáron fajdtyukokat, foglyokat, nyulakat, öz-sutákat látnak. Vad pusztítást látunk völgyünkben is, s a mostani viszonyok közt nekünk, kik az egész m e. 50,000' holdnyi vadásztért bérben tartjuk — a vadorzást s p usztitást megakad ál yoz­n i nincs módunkban. Ez idén is tojáson ülő foglyot, császármadarat, siket s nyirfajdokat pusztí­tottak el, s ezérc senkinek hántása nem volt. Vadász uraink, ha ugyan vadászoknak lehet nevezni — ma­gok szeretik elsimítani a botrányt, mert magok is elég kifogás alá esnek, s ha siketfajdtyuk kerül asztalukra, azt a vendég előtt gyenge kakasnak mondják be, mellyet M arányból kaptak ! ? Ko­pókat tartanak fele3 számmal, de nyáron ált csak ruházzák őket, a kosztról a kopó maga gondoskodik, s reggeltől estig kóborolván erdőben, mezőben, meg is találja. Csudálkoznak azután, hogy kevés a vad! ? Oh vadász tőrvény ! mikor jön el a te országod ? Oli ország ! mikor jön el a te vadásztörvényed ? Tavaly illy felsohajtásomra a t. szerkesztő ur azzal felelt, liogy már ki van dolgozva. Igen félek tőle, bogy a több rendbeli kidolgozott javaslat daczára törvényünk még három év múlva sem lesz !*) A nagy közönség még sehogy sem akarja megér­teni, a rendezett vadász viszonyoknak nemzet­gazdasági nagy értékét. Birtokosaink na­gyobb része, még lia vadászok is — azt hiszi hogy a rendezett vadászati viszonyok ha milliókat is be­hoznak, de lia e milliókat a költségek megemésztek, hogy akkor senkinek sincs haszna, s meg nem gon­dolja azt, hogy, feltéve de meg nem engedve, misze­rint a netto jövedelem semmi, már a brutto jövedelem is milly nyereség az országra, ba belőle rendes va­dászati viszonyok közt ezer és ezer család kenyerét nyeri. Sok olly vállalat van bonunk­ban, — hogy többet ne említsek csak a bányamüve­lés nagy része, — melly semmit sem jövedelmez, s­még is milly fontos az által, bogy direct haszon nélkül is százezer ek élnek el belőle. A vadászat nemzetgazdasági, milliókban felszámít­ható nagy becsét Gróf Festetich Leo ur a Vadász s Versenylap tavalyi folyamában sokkal helyesebben kifejtette, mint én képes volnék s itt csak azt aka­rom mondani, hogy még annak fontosságán a közön­ség kételkedni fog, addig honatyáink is az ország­gyűlésén a vadászati törvénynél mindég sürgősebb s fontosabb elintézni s rendezni valókat fognak találni Nem volna e jó, ha illyen országos tekintélyek, s Sz. Hubertnek főúri tisztelői a politicai lapokban is egy kis mozgást tennének ? Bocsánat e kitérésért ? Császármadár ez évben kisebb menyiségben volt található, min nem esudálkozom, mert tavaly e nemes madarat majdnem kipusztultnak hittem. Fajd­vadászatkor tudtommal csak két darab lövetett. Vadgalambok a tavaszszal szép számmal je­lentek meg, mit csak azért említek, hogy e vadászat olly módjáról szólhassak röviden, melly eddig előttem ismeretlen volt. Az tudvalevő dolog hegy a rendkí­vül óvatos s rebbenös erdei galamb mind két faja valamint a gerle is, bugolás, dobolás, közben ke­vésbbé figyelőt szokott lenni, de bogy e körülményt r mint a siketfajdok vadászatánál felhasználni le­hessen, azt csak nem régen tudtam meg. Május havában többször hoztak hozzám örvös galambokat, s kérdésemre : mint kaphatják lövésre ez óvatos madarat, egy ven vadásztól azon felelelet kap­tam, hogy dobolása közben szökik hozzá .' ö vasár­nap korán reggel — (miután hétköznap fiirész mal­moskodik) a Hradek fenyvesébe szokott járni, hol az örvös galambok, bizonyos helyen, két egymástól 100 lépés távolban álló vén fenyüre, felgallyazni szeret­nek. Itt vagy az egyik vagy a másik fenyőn rende­sen talál galambot. Beszélte hogy ez idén egyszerre volt a két fényűn egy egy örvös galamb, s ö az elsőt akkor lővén mikor a másik dobolt, mind kettőt ha­talmába kerítette. *) Ezért volnának szükségesek a gr. Festetich Leo állal aján­lott külön vadász-törvényszékek Sserk. *) Kezdek benne magam is Tamás lenni, mióta egeik országos capacitásunk ugy nyilatkozott, hogy hisz a laval eléterie.ztett terv­javaslatok közül csak is a Vadászatról széliét s még valami inást nem végezhetlek el. Szerk. Folytatás a melléklapon

Next

/
Oldalképek
Tartalom