Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-05-10 / 13.szám

207 völgyét szemléltük, e gerjnczre érve azonban, mely az egész batárt két bason nagyságú részre osztja, átlátunk a másik felére is, aczigányvölgyre, s annak túlsó oldalán meredező Hlavina, Staritrg, Ivlecsova, Szkalnicza s Haró lánczolat bolláira. A határ e másik felének hegyoldalai tán még meredekebbek az elsőéinél, s 30—35° fokban emelkednek a völgyaljból 2000—2700 láb magasságig. A Szkalka gerincze, hol most állunk, valóságos taréj, s oly keskeny, hogy erős '/

4 óra járásra alig 6—8 öl széles, néhol 2 ölre keskenyedik, s azon tul jobbra balra meredeken esik le. A kilátás innen egészen szabad, mert az erdő itt 15 —16 év előtt ledöntetett, s csak imitt amott a gerinczen, daezol egy-egy megtépett vén fenyü a szelekkel, látszik terjedelmes gallyairól, de melyek éjszaki oldalán teljesen hiányzanak, hogy szomszédja nem volt s magányosan növekedett a szikla alapon, melynek hasadékaiba erősen belekapaszkodik gyökereivel. Valóságos viharfenyü (Wettertanne). A Szkalka gerinczén végig baladva a magas Grún régi vágásába éritnk. Igen régen vágták ezt ki, s mégis látjuk s érezzük, hogy itt tán soha többé erdő nem lesz. A kipusztult talajról a záporok régen elmostak mindet földet, csupasz, s csak a legprimitivebb mohával bevont roppant gránit görgetegeken akad meg szemünk, köztük a letarolt fenyvesnek még el nem korhadt tuskói szürkellenek, mind megannyi fejfái az oktalanul lefejszézett szép erdőnek ! Valahányszor látok ily terméketlen kopárságot vagy nehezen felserdülő elcsenyevészett fiatal erdőt, mindannyiszor elszomorodom s elgondolom, mi könnyen s kis idö alatt teheti az ember semmivé a természet egyik legszebb diszét, az óriás fát? holott előteremtéséhez emberéletnél hosszabb idők kívántatnak! Ha rajtam állana, nem bánnám, ha élő fához soha fejsze nem érne. S fájdalom, itt e határban, mennyi alkalmam van az erdőpusztitás felett szomorkodni! Úgyszólván minden lépten nyomon rongálást láthatni! Oktalan erdővágás századokra pusztává teheti s teszen egész oldalakat, gondatlan tüzelés nagy téreket gyújt fel, honnan a zápor azután a megmaradóit földet s hamut elmossa, s marad puszta sikság ! Hát egyenesen a gonoszság s rosz szándék mennyire károsítja az erdőt? példa reá Fekete-Lehota. Találjon a paraszt a fenyvesben csak egy-két lépésnyi tért, hol fü nö, reá fogja bogy ez az ő rétje, körülte meghántja a fákat, hogy elszáradnak, akkor levágja s igy nagyobbitja úgynevezett rétjét. S ez történt száz és száz helyett e határban. Vagy pedig gyakran a legszebb erdőrészre azt mondja, hogy ez az ő rétjén nőtt s pusztítja róla a fát. Ez olly nagyban practizáltatott az 50-es években, bogy csakugyan birói zár alá kerültek ily kérdéses helyek s volt példa reá, bogy a famennyiség holdanként 50, mond: ötven — ölre becsültetett oly téreken, mellyeket hegyi réteknek mertek nevezni. Hát a szénatakaritás mellett mennyit pusztítnak! Miután szénáját csak nagy havakon fuvarozhatja le, tehát nyáron át boglyákba rakja. Elbámúlna az alföldi ember e mesés nagyságú, helyesebben kicsiségü boglyákon. A legnagyobb 15—20