Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-04-20 / 11.szám

108 A vadmacska (Felis catus ferus), a holtak aljában tölgyesekben s egyéb odvas fákkal biró oldalakban igen gyakori s évenként nem kevés példány kerül cső végére. Hogy holláink körül a hiúz (Felis lign. L.) valaha láttatott volna, alig hiszem. Tavaly a Garam völgyében — nem tudhattam meg pontosabban a tájékot — lövetett egy igen erős csikós prémü vadmacskafaj, melyet hiúznak mondtak be. Bőre kitömve, mint ballom, Dobay Vilmos, hg Coburg dobsinai bányaigazgatójánál volna. Az orvmadarak közül a szirti sas (Aquila fúlva Brisson) a királyhegy körül fészkel, hol asaskefelyüis — gypaetos mint mondják — előfordul, továbbá az arany sas (Aquila chiysaetos) és a lármás sas (A. naevia B.) A fekete-lehotai batárnak néhány vad kinézésű bérczén, magas fényükön rendesen minden évben fészkel egy, de az egész nagy határban mindig "csakis egyetlen pár sas. Hegyi népünk a kikémlett fészket gyakran elrontja, s a két tojást megsemmisíti, ba pedig már kiköltött fiókot talál, ezeket eladásra elhordja s ezek felnevelése néha sikerül. Innen került az utolsó években a pesti állatkertbe egy eleven, a rosnyói ev. főiskola museumába egy kitömött példány. A holló (Corvus corax L.), a nagy suholy (Strix bubo L.) szintén nem ritkák, valamint az orvmadarak egyéb sólyom s bagolyfajai is elég számos példányokban leibetők bolláinkon. Elénkitik az erdőségeket a hasznos szárnyasokból, a sok apró zenérfajokon kivül, a h ar k á 1 y o k s ezek közt a fenyves fekete harkály (Picus martuis L.) tarka harkály, zöld barkái y, továbbá a búbos banka, acsöntör, a mátyás, a hegyi rigó (Turdus torquatus,) a parlagi pacsirta (Alauda a r b o r e a-n emorosa) sat. sat. Vadászati tekintetből még a közönséges szürke hegyi nyulat (Lepus timidus) kell megemlítenem, mely elég gyakran fordul elő, valamint a változó vagy havasi nyulat (Lepus variabilis P.) mely ritkább, végre még az örvös nagy ésakisebb erdei vadgalambot (Coluraba Palumbus L. és Columba oenas L.) Azonban legnagyobb disze a hollák erdeinek az őz (Corvus capreolus) — s a faj d o k (Tetraones), mely utóbbiból a siketfajd (T. urogallus), a nyirfajd (T. tetrix) és erdeink gyöngye, a császármadár, mogyorótyuk (T. bonasia) elég számos példányokban találhatók. S mind e nemes vadak, bála az égnek s némely főbb vadászterek gondos és szakértő ápoltatásának, a hollák minden részében s néhol nagy számban is fordulnak elő. Rendszeres erdőkezelés s gondos vadászolás tekintetéből legyen szabad itt a többek közül csak berezeg Coburg murány-urodalmi s gr. Andrássy György krasznahorkai urodalmi erdőszeti tisztségeit felemlítenem. Ezen urodalmakban a helységek commassálva lévén, az erdők okszerűen kezeltetnek s miután az illetők szent Hubertnek igaz tisztelői, szép vadállománynyal is birnak. Oz és fajd tehát legtöbb ezen emiitett urodalmak hollái körül vau, de sok