Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-04-20 / 11.szám

167 kor (Juniperus), a királyhegyen ellenben a gyalogfenyü (Mughus) található. Hol sok a kaszálható hegyi rét vagy legelő, ott számosak a faragatlan szálfákból össze­rótt pajták, miket Dobsinán, Redován s a csetneki hollákon csűröknek, Klenóczom Tiszolczen, Kokován s a Garamon szállásoknak neveznek, s széna-gyüjtéskor, mely a hollák közt junius végétől september közepéig vagy néhol végéig tart —vala­mint vadászati kirándulások alkalmával, kivált zivataros vagy esős időben, e tanyák igen fontos szerepet játszanak. A hollák rengetegei kedvencz tartózkodási helye mindenféle erdei vadnak. A medve (ursus arctos L.) állandó lakos itt, s vannak vadászterek, főképen a számos üregekkel biró mészhegységekben, mint a berezeg Coburg murányi urodal­miak, hol minden időben rá akadhatni, s alig múlik év, hogy 1—2 medve le ne lö­vetnék, vagy a gróf Andrássy György krasznahorkai urodalma hollái s téréi, hol az erdőmester Tomori, megyénk első rangú medvevadásza, majd minden évben ejt maczkót. Megyénkben két fajta medvét külömböztetnek meg, a hegyesebb fejű s ki­se b b ban gyász medvét, és a gömbölyű fejű fekete vagy barnás vagy vörhenyes szinü nagyobb medvét. Hogy valóban két vagy több faita medve volna hazánkban, vagy hogy vala­mennyien csak egy fajt képeznek, rzt én megmondani nem vagyok illetékes. — E kérdést a „Thiere des Waldes" czimii remek munkában oly szaktudósok mint Brehm és Rossmaesler is eldöntetlenül hagyák.*) Legtöbb medve terittetik le az éji lesvadászatokon, ha a maczkó az érett zab­földeket látogatja. Tomori a sajátkezüleg lelőtt busz s egynehány medvét nagyob­bára igy ejtette hatalmába s a murányi erdészektől is nem egy esetet hallottam, hol császármadár vagy nyúlles alkalmával kapták őt cső elejbe. Hajtóvadászatok, ha még oly jól rendezvék is, kevesebb eredményt mutatnak. A farkas (Canis lupus L.) bár jobban kedveli a dúsabb prédát nyújtó, la­kottabb alsóbb vidékeket, a hollák körül mégis gyakorta ténfereg. Némely télen át a künjáró juhnyájakból busásan veszi ki részét, gyakran pe­dig a vadászó ebeket fogja el, mint az 1866—67. télen magunk kópéiból hatot — fájdalom, a legjavát ragadta el. Néha azonban egész télen át alig találhatni nyomára. Ennek vadászata szintén lesből, csaldögön legsikeresebb; hajtásban hogy far­kas elesett volna, azt alig hallani, a kullogó fráter ritkán tartózkodik egy helyen 24 óránál tovább. A róka (Canis vulpes L.) leginkább a faluk közelébeni sűrűségekben ; a ma­gában morfondi rozó borz (Meles taxus P.) holláinkon is gyakran találtatnak. Néhány év előtt a fekete-lebotai kerülő véletlenül reá bukkant egy nyilt szik­lás vaczokra, hol hófúvás és földomlás által megrekedt négy borzt pillantott meg. Szimpla puskájával egymásután mind a négyet lepuffantotta. *) Igen helyesen, mivel csakugyan különböző a két faj, némely pedáns zoolog ellenállitása da­czára No de erről külön czikkbeu fogok szólani az általam és Maximilian neuwiedi berezeg által tett s egymással közlött ós megegyező észleleteink nyomán. Lázár K. 11*

Next

/
Oldalképek
Tartalom