Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-11-10 / 31. szám

.502 Leérkezvén, vadászt, hajtót, már összecsoportosúlva találtam, két süldő kani körül, a mellyeket Nóvák János erdész a két első lövésre terített le. Más két lövést szomszédja, Z. J. főszolgabiránk tett az egyik már meglőtt, de a kopóval szembeszállt kis vadkanra; végre az ötödiketB. R.barátunk tette egy harmadikra, a melly azonban elment. Most egy közellevö gyepes helyen tüzet rakatván, vadászebédhez ültünk, s a hajtók azon jelentésére, liogy hat disznót láttak a hajtásba visszamenni, C. A. barátunk kimondá, hogy ebéd után még egyszer hajtjuk azt meg. Csodálkoztunk, de beleegyeztünk. Ezután meghallottuk a Zahraj hangját, már jó távol a sárosmegyei batár felől, mire nevezett barátunk két puskás embert küldött, liogy siessenek a hang után, mert a disznó, a mellyet hajt, alkalmasint meg van sebesítve, és ez esetben el nem hagyja a Zahraj, ha szinte oda is kellene vesznie, kivált ha a sárosi oldalra áthajt. Ebédünk alatt, a mellyhez az imént ejtett két fiatal vadkan máját is vadászosan hamuban sütve megettük — két lövést liallánk, mellyre az eb csaholása megszűnvén, azonnal tudtuk, hogy a harmadik darab is a mienk — a mellyet azután a délutáni hajtás alatt csakugyan el is hoztak. Miután ebédünket elköltöttük és kipihentünk — C. A. barátunk a vadászokat olöbbi helyeikre küldé vissza, csak B. R., H. Ü. barátunkat és engem állított fel egészen külön a láncz jobbszárnyával mintegy szemben, egy kis domb mögé. — A hajtásban ismét történt lövés, és nem sokára azután a száraz bikkfa leveleken zörögve közeledett a domb túlsó oldaláról egy hosszú sorban ügetve tizenhat süldő, egyenesen H. U szomszédomnak tartva, a ki is egyet czélba vévén, reá lőtt. Mindannyija nagyot szökött és vágtatva folytatá futását. Kalapján azonban, a mollyot lába mellett a földön hagyott a lövő, két csepp vért hagyott a meglövöldözött süldő, s ennek sebvérén sokáig mentünk, mig végre a ránk jött szapora esö elmosta a nyomot. Így hát ugyanazon hajtásból másodszorra még több jött ki, mint előszörre. A hajtásból hallott lövést a fönebb bemutatott Maszicz kerülő tevé, a mint maga beszélte, czélzás nélkül, mert a vad még lövés előtt a sürübe ugrott; de a vaktába tett lövés olly szerencsés volt, hogy a vad helyben maradt. Eként majd minden fáradtság nélkül, szép nyári napon, csak utoljára ogy kissé megázva, négy szép süldőt vittünk el. Oreg kant, koczát, vagy kis malaczot egyet sem láttunk. *) M. E. Bizodalmas közlemények. (I d s t o n e **) után.) Jó ebéd nélkül földieim mit sem tartanak jól bovégezottnek; de hát az ételekben nem igen válogatunk, ha egy idomárral, ki 6—8 héten át naponkint ugyanannyi *) A vadmalaczok júliusban, midőn e vadászat történt, még szopják anyjukat s a mennyiben ennek zülleni kezdő tejével be nem érik, vizenyős helyeket koresnek, hogy a puha talajban turkálhassanak. Eddig azonban már megnőttek, az öreg kanok is felhíztak, — az igért szivos tudósítást pedig előre köszöni a S z e r k. *) Idstone ur vizslaidoinitó tekintély Angliában, azt vallja hogy a kutya jelessége is, ép ugy mint a lóé, a vér tisztaságától függ -— s ezért most a méneskönyv módjára kitűnő kutyák ivadékágait készül összeállítani.