Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-08-30 / 24. szám

J386 rögtön észre vennék; estenkint a vadász a bőrök kikészítésével foglalatoskodik, a mennyiben t. i. hajlékony faágakra feszíti ki azokat; tűznél vagy a napon könnyön megszáradnak. Egy font hódbőr ára 6 shilling : jó bőrök többnyire két fontot nyomnak. A hódonyt és'olaj zsacskókat gondosan elteszik. Igazi vadászok ritkán bontják el a házakat vagy gátakat, hacsak ketten nincsenek hozzá, vagy pedig a folyó nem igen széles, mert nagy tavakban, lápokban és széles folyókban ez nem lenne kivihető. Ha gátjai vagy háza megtámadtatnak, a hód többnyire a partba vájt lyukakba szokott menekülni, mellyeket elővigyázatból e czélra készít; mig a gát elbontatik, a kijárásokat el kell állni, vagy pedig mindenhova csapdákat rakni. Azt tapasztaltam, hogy a hód az első fejszevágás után vagy megszökik, vagy lyukaiba menekül, honnan csak este felé bújik elő. Egy alkalommal a szétbontott házban semmit sem találtunk, de a következő éjjel csapdákban az egész családot megfogtuk, hasznos szolgálatokat tehet illyenkor a jó kutya is. Az indiánok télen, ha a gátak elbontattak, füleiket a földre tartván, meghallják a fázó és didergő hódak sziszegését és könnyen reájuk akadnak. Legelőnyösebb a hódvadászat május és april hónapokban; ekkor bőrük igen nehéz; házaikat elhagyván és a szomszéd tavakban vagy folyókban kalandozván, könnyen kézre kerülnek. Télen kétféleképen fogják a hódat: vagy lyukakat vájnak a jégbe — melly soha sem szokott erősen befagyni — és csapdákat raknak a bejárás elé, vagy pedig a lakháztól az éléskamrába vezető utat két sor száraz karókkal bekerítvén, a közcpén egy kis nyílást hagynak; ez elé valami leveles ág tűzetik, melly a hód közeledtekor inogni kezd, mire aztán éjjel a nyilás fölött álló vadász az arra elsiető hódat éles lándzsájával átdöfi. J. J. R.-nek a „Field"-ben megjelent elbeszélése után. A medrének téli tanyáján (ganrában) fölkeresése. A galicziai Kárpátok ruthen lakossága, melly e hegyvidéket számos vaddal, különösen pedig medvékkel kénytelen megosztani, g a urának nevezi azon odút, vagy barlangot, mellyben a medve télen át tartózkodik. Ez elnevezés az ottani más ajkú lakosságnál is már annyira honossávált, hogy ugyanaz mindenki által széltében használtatik mint ollyan, melly a talpas téli tanyáját egy szóval kifejezi. A medvének illy gaurában fölkeresésével tehát a medvevadászat egy sajátlagos nemével kívánjuk az olvasót ez alkalommal megismertetni, s követjük egy szemtanú leirását, ki az egész vadászatot rendezte. Ez évi márcz. 9-én Károly Günther és Lipót Schwarzburg-Sondorshauseni herczegek megjelentek Rybniken, hogy itteni vadasaikban tartandó medvevadászatnál részt vegyenek. Az erre következő vasárnap pihenésre és előkészületek megtételére volt^szánva s az első gaurának látogatása márczius 11-ére volt kitűzve. E napon, a legcsipősebb hidegben, kora reggel elindultak a vadászok, s a hófuvatos szánúton a két mértföldnyi távolságra eső Zubrzicza nevü faluba értek. Innét