Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-11-20 / 32. szám

507 Komámasszony, Kisasszony s Lepke, e három testvér futását mondhatjuk legszebbnek az e nap látottak között. Komámasszony a kellő távolságra kelt nyulat fokozatos irammal behúzta, s tiszta két vágással kezdé meg a harczot; ekkor átvette tőle Lepke, mire Komámasszony ujúlt erővel ismét kitör társai közül s mind végig majd Lepke, majd Kisasszony ellenében megtartja az első helyet. E szép három kölyök futása a lehető legcorrectebb működések egyikének mondható; nem volt a jelenlévők között senki, ki bár mi kifogást vagy levonni valót tudott volna felhozni. A Legény s Crinoline közötti külön fogadást, Legény nyerte meg, — a nyúlhoz sokkal közelebb eső Crinoline mellett nem csak elmenvén, de meg is vágván s törvén a nyulat. A Kövér Károly Lion és gr. Szápáry Iván Csárdása közötti külön fogadást, Csárdás nyerte el, — Lion érvén ugyan be első a nyulat, de megállván, Csárdás vitte végig a hajtást s fogta el nyulját. A Hágrá és Paplan — az én öreg Csárdásom első kölyke, rendkívül szépen alkotott erős kan agár, de fiatalkori túlhajtás következtében elrontva, jelenleg gr. Szápáry Gyula birtokában — közötti külön fogadást Hágrá nyerte. A nyúl messze kelt; Hágrá hatalommal ment rá, két vágás után azonban lankadni kezdett s a Blaskovich Miklós házigazdánk angol kertjébe menekülő nyulat csak érni birta azontúl, vágni többé nem. Paplan czélszerünek vélte e futást csendesen ballagva nézni, nem gondolva unoka testvére működésével, minden képzelhető segélyt kerekdeden megtagadván töle. Este háziasszonyunk gyönyörű zongora játéka fokozá a kedélyes s élénk társalgást, — mi közben a jövőt tekintve több külön fogadás s újabb gyülekezési határnapok keletkezének ; az agarászat egyik fő fűszere, az egymást érő viták s lelkes felköszöntések sem hiányoztak. November 2-án reggel oszlani kezde a társaság, szíves házi-gazdánk s asszonyunktól bocsánatot kérve azon Razziaért, mellyet elkövettünk, midőn vagy negyven lóval voltunk bátrak, e takarmányszük időben őt meglátogatni. Kilencz nap alatt ugyanazon lovon —• egy gróf Telekiék méneséből származó öt éves szögsárga kancza — tettem 37 hajtást s láttam 26 nyúl fogást; ezenkivül lovam, társával szekér elé fogva ugyan ez idő alatt 36 mértföldet tett meg, agaraimat nyergeimet s magamat is szállítván egy állomásról a másikra, hazaérvén pedig, egy napi pihenés után ismét legjobb kedvben ment alattam három napot egymás után. Ismét egyik bizonyítéka annak, hogy a kevesebb vérű, de jól nevelt, gondosan ápolt s lehetőleg kiméivé használt ló, mi rendkívülit képes véghez vinni. November 2-án hat órára, — köszönet ezért Blaskovich Ernő és Albert kitűnő négyes fogatjaiknak—ismét honn valék, miután a társaság többi része, vagy Pestre vagy Uj szászra száguldott, Hubertet ünnepelni. A hideg esö ós szélvész daczára, három otthon maradt agaramtól kisérve, ki ballagtam egy reserve lovon november 3-án s Hubert napját két hajtás s fogás által ünneplém meg, — mellyek alatt emlékemben mint egyes csoportozatok s ködfátyolképek, úgy vonúltak végig a multaknak e naphoz kötött egyes szép éleményei s kedélyes jelenetei.