Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863
1863-11-20 / 32. szám
504 Két órai keresés után még nem bukkantunk nyúlra; végre elértünk egy kopasz, marhajárta kukoricza tarlót, mellynek egyik felét gyep, másik felét vetés képezte. Itt azután szolgált a szerencse. Az első nyúl a vetésnek tartott s azontúl a kókai erdőnek ; e hajtást a Legény, Kisasszony és Lepke tették meg current modorban: a Legény érvén a nyulat s azt az első néhány vágás után átadván Kisasszonynak, mig a vég munkát Lepke tette meg. Szép hajtás volt, mert e három agár közül ketteje kölyök, Legény pedig tavaly sántaság miatt nem mehetvén, először ismerkedett meg homoki positiós nyúllal s beszámolt nem csak szép hajtással, de nyúlhalállal is. Következett két hajtás s fogás Hágrá és Komámasszony által, mellyek rendszeresen voltak végrehajtva, — tapasztaltam azonban : a forgatásnál a homokos talaj, mint agaraim által eddigelé nem ismert, mennyire csökkenté a fordulások s végmunka körüli rohamok sebességét. Hágrá először ment homokon, miután tavaly hosszas betegsége megmenté őt a kipróbáltatástól, Komámasszony pedig kölyök, a Kisasszony s Lepke egy álombeli testvére. Ezután Finta tiszttartó úr három agara tett két hajtást, — olly ügyes, könnyű modorban, melly mig az agarak jóságáról tanúskodik, más részről jelezi azon otthonosságot, mellyel azúgarak önterületükön birnak. Tiszta idő, lanyha szellő kedvezett e szép eredménnyel végbement agarászatnak, — egyike volt ez azon napoknak, mellyekröl a vadász azt szokta mondani: mi sem hiányzott. October 26-án Tápió-Sághra rándultunk gr. Keglevich Bélához. Itt megjelentek Podmaniczky Géza, Frigyes s a házi úr agarain kivül Blaskovich Miklós és Ernő az öreg Csárdástól származó kölykeik. Az agarásztér a szecsöi határban lön kiszemelve, — mint positió a kóka-szecsöi erdő s az azt környező, általunk még a régi korszakban Arábiának czimzett homok buczkás terület szerepeltek. Ha leakarnám írni e nap minden egyes éleményeit, aligha nagyon is hosszúra nem terjedne levelem; kénytelen leszek csak a legszebbeket kiböngészui a nyolcz hajtás közül, mellyek alatt öt fogás történt. E napon különösen három hajtás volt érdekes. Az első ugyanis midőn Hágrá ment egy Csárdás kölyökkel. A nyúl buezkaoldalból kelt, — Hágrá nyíl sebességgel ment reá s hatalmas két vágással a positió vonaláról leakarta terelni a veres úrfit ; ez azonban nem tágított, a Csárdás kölyök pedig nem segítvén, egészen Hágrára háramlott a munka, mellyet elegendő erővel 's kitartással vitt végig, mig a szecsei nádas ingoványba nem menekült a nyúl; de Hágrá itt sem tágított, hanem a körülállók „hajrá" kiáltásai közben megölte ellenét. E jelenet annyira fellelkesíté Blaskovich Miklóst, hogy megfeledkezvén a veszélyes talajról a rétnek irányzá lovát, mire szügyig elsiippedt; nagy bajjal vonczolhattuk ki az ingoványból a szép deres kanczát, mellynek szerencsére legkisebb baja sem lett. Szép momentum volt még, midőn az erdő közelében kelő nyulat Kisasszony nyílsebességgel épen az erdő szélén beéri s visszavágja, —• melly mindnyájunk bá"
