Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-11-20 / 32. szám

520 tenne", vagy valamellyikuek villaidomu farkát szeme elé kaphatná. — A pagonyok, mellyekben a fajd lakik, többnyire tágak, begyesvölgyesek, vagy ismét átláthat lan mocsarakkal és sivatagokkal ellepvék , mellyekben biztos menhelyet talál. Sokan több napig vadászván olly vidékeken, mellyek a fajdnak menhelyet nyújtanak, annak ottlétét tagadták ; míg mások ismét igen gyérnek mondták e szárnyasokat olly helyeken, hol a valóságban nagy számban tartózkodnak , mert nem ismerték sem a tájat, sem pedig a fajdnak sajátságait. E vadászatnál az ebnek megválasztása nem lehet közönyös. — Az országban találkozó fajok mindig a legjobbak. Az angol „epagneul" a „pointer" s a „setter", mellyek a sikon vadászást, nyúlnak, fogolynak minden lépten megállását megszokták, fajdvadászatra nem igen alkalmasak, mert a sürü erdőkben, a rekettyék összefonódott ágai között s a tövises bokrokban agyon fárasztandják magukat, ez utóbbiak pedig lábaikat is összevissza sértendik s így a nehéz és hosszadalmas keresést megunván, gazdáiknak több bajt miut mulatságot fognak okozni. E különös vadászatra az ebnek is különösnek kell lennie. Olly ebet, melly a fajdkakas szimatát s e madárnak ravaszságát ismeri s melly a tér nehézségeihez szokva van, kell e vadászatra választani. Meg leend ebben ép úgy a szükséges eszély, mint az erély, hogy győzhessen a harezban , meliyet a vaddal vínia keilend. Ezt nem fogja megzavarni hol egy a fűben megmozduló fürj ; a siirübe menekülő nyúl, hol valami eltévedt szalonka a mocsáros helyeken: az ö orra csupán a fajdnak kellemes szimatjára ügyelend s biztos léptekkel, egyenesen vezetend a csenderesbe, meliyet kiszemelt. Hlyen eb felér saját terhével aranyban. Bajosabb ezt feltalálni mint nöt, ki tökéletes; minisztert, ki nem saját érdekeit keresi, vagy vadászt hiúság nélkül. Elég ha enuyit mondunk annak erősítésére : hogy ez ebek nem mindennapiak. Belgiumban és Francziaországban jóformán egy időben kezdődik a vadászat s ez rendesen augusztus vége vagy September eleje. A sikokat ellepik a derék vadászok; lövés lövést ér; a szőrmés és szárnyas vad húll mint a jégeső. Alig egy hét múlva azonban meggyérül sz. Hubert fiainak száma , de meggyérült ezzel a nyúlaké és foglyoké is. A vadászok bele untak a könnyű diadalba s nemesebb tettekről álmadoznak. Ez azután a fajdvadászat ideje. Mindenki azon vidékek felé indul, hol e szárnyas lakik. A vadászat kezdetén a fajd az erdőkben, pocsolyák szélén tartózkodik. Ez a hely, hol őt keresni kell. A vén kakas többnyire sürü áfonya és nyirfa erdőkben lakik ; egészen magára van , távol a családi gondoktól, de igen óvatos a mi saját biztosságát illeti. Jó eb azonban kikémlelendi öt, megtalálandja a sok út közül, mellyeket a madár vesz, hogy őt tévútra csalja, az igazit s megállandja valamelly sürü csalitban. Ezután a vadásznak vigyáznia kell, mert a vén kakas borzasztó szárnycsattogással azonnal indul, menekülését a légben keresendő. A lövés fajdokra nem nehéz, csak kevélyes, mert daczára még a fogolyénál is keményebb tollának, lőtávolból 6-os göbecscsel könnyeu le lehet öt kapni. Azonban csalatkoznánk, ha ugyanazon bokrosban családját is remélnök fel-