Márkusné Vörös Hajnalka: Vásárállás - Veszprémi Kaleidoszkóp 2. (Veszprém, 2015)

Történeti áttekintés

A századforduló körül és azt követően hatalmas léptekkel fejlődött a városrész. Elkészült a városi vízvezeték- (1896) és csatornahálózat (1902). Megépült a város első „nagyvárosi” bérháza az utca elején (1906), a vásártér kórház felőli oldalán a Károly templom (1907), valamint a Kossuth utcai evangélikus templom vasbetonból készült tornya (1910). Ismét rendezték a Kossuth Lajos utcát (1910) és a Búzapiac teret, továbbá építési szabályrendeletet alkottak az utca új vonaláról (1923). Ez utóbbinak köszönhető, hogy amikor 1926-29 között megkezdték az utca északi oldalán álló házak átépítését (Kossuth

3., 5., 11., 25., 27., 29., 31., 42.) és kötelezték az építkezőket az utcavonalának betartására, az egész terület új arculatot nyert. Amíg az 1930-as, 40-es évek fordulóján jelentős, tömegeket megmozgató események zajlottak a Kossuth Lajos utcán és a vásártéren - a Szent István emlékév (1938), a Szent Jobb látogatása (1939), Országzászló-állítás (1944) -, 1938-tól következetesen végrehajtották a zsidótörvényeket. Magyar- ország német megszállása után ezen a területen (zsinagóga, Pillitz- és Somorjay-féle ház) jelölték ki a gettót, ahonnan a külvilágtól elszigetelt mintegy 600 embert 1944. június 19-én szállították el az auschwitzi megsemmisítő táborba. Innen csak néhányan tértek vissza a háború végén. Az elhagyott Kossuth utcai és Szent Imre téri ingatlanok az államra szálltak.

13. A Kossuth utca északi részének 19. század első felében épült emeletes házsora (7-15.) zsidó kereskedők otthonául szolgált.