Lechner László: Családtörténet két szólamban 1. Veszprémi vagyok? - Veszprémből Veszprémbe 3/1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

Válaszutak előtt, pályakezdés, családalapítás Veszprémben - Kibontakozás munkában, közéletben és gyarapodásban

Az 1965. évi katonai továbbképzésem annyiban volt szerencsés, hogy arra Veszprémben került sor, ezért otthon lakhattam. Úgy jártam be a Jókai utcai Sziklaközpontba, mintha a munkahelyre mennék, csupán a kötelező egyenruha viselése és a civil feladataim szüneteltetése jelentettek eltérést az akkori napjaimban. Még az énekpróbákra is eljárhattam, szabadok voltak a hétvégi napjaim is kivéve, ha éppen akkor ügyeleti szolgálatba osztottak be.

Gyarapodásnak vehettem, hogy ha késve is, de ekkorra már mi is motorizáltuk a közlekedésünket. Lépésről-lépésre, úgy, mint sokan mások, előbb egy Danuvia-Csepel kismotorkerékpárt vettünk, amit három év után egy Cezeta robogóra cseréltem, majd 1965-ben vásároltunk egy használt Skoda Spartak személyautót. Akkor úgy gondoltuk, hogy túl vagyunk a kezdeti nehézségeken, lakásunk bútorzata is kialakult, gyermekeink iskolás korba értek, nagy léptékű terveket már nem forgattunk a fejünkben. A bennünket megillető életszínvonal feltételei megteremt- hetőnek látszottak a tágabb otthonunknak érzett városban, ahol szüléink, testvéreink és barátaink közelsége is támaszt jelentett. Ekkor ért bennünket egy nagy kihívás, amelyre olyan választ kellett adnunk, ami további sorsunkat és életvitelünket alapjaiban megváltoztatta.

Pávics Luci és Lad, Lechner Gábor és Jutka ebédeltetését végzi Ágnes anyu az épülő ház teraszán

146