Lechner László: Családtörténet két szólamban 1. Veszprémi vagyok? - Veszprémből Veszprémbe 3/1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

Munkahelyi előrelépés Veszprém elhagyásának keserű érzésével - Második nagy lépés: a Budapestre szóló ajánlat elfogadása

hanem a Villamosenergia Szakosztály elnökségi tagjaként. A munkahelyváltás idején egy ciklusban az Országos Intéző Bizottságban is dolgoztam. Az Egyesületnek köszönhettem, hogy az akkor szokásos hosszú szolgálati időm során kijáró vállalati és miniszteri sablon-kitüntetéseken felül, kifejezetten szakmai elismerésként 1982-ben Kandó- díjat, 1990-ben Verebély-díjat is kaptam.

Budapestre történt költözésem után a veszprémi kapcsolataim érthetően korlátozottabbak lettek. Összekötő szálakat éltettem tovább, a rendszeres rokoni kapcsolatok ápolásában, de ezek közé sorolom az öt évenként rendezett veszprémi érettségi találkozókat is, amelyeknek kezdetektől fogva egyik szervezője voltam. Az énekkarral sem szakadtak meg a kapcsolatok, esetenként még fel is léptem velük, amikor egy-egy oratórium-előadáshoz hívtak közreműködőként. Eljártam a vidám műsoros farsangi estjeikre is, a régebbi legendás emlékek felidézései viszont Budapesten is Zámbó Pista személye köré fonódtak. Ő ugyanis szintén 1982-ben költözött a fővárosba, ahol a Honvéd Művészegyüttes Férfikarának karnagya lett. Társasági együttlétekben folytak le a találkozásaink, vagy nálunk, vagy Zámbóéknál, ahova az úgynevezett „kabinet" tagjai jöttek el feleségeikkel. így nevezte el Zámbó azt a nem hivatalos tanácsadói testületet, amely még az 1970-es években állott össze Veszprémben. Kezdetben heten voltunk, Zámbón és rajtam kívül Bélafi László titkár, Csaby Csaba szólamvezető, Gereben Zoltán művelődésiház igazgató, Dr. Papp Sándor elnök, és Dr. Péterfi Tibor vezetőségi tag.

Kabinet-tagok" a budapesti társasházunk szauna-medencéjében: dr. Papp Sándor, Csaby Csaba, Zámbó István, Bélafi László, dr. Péterfi Tibor (1987)

165