Reszegi Zsolt: Légi huszárok. Az ejtőernyős csapatnem kialakulása és harcai 1938 és 1945 között - A Pápai Levéltár kiadványai 3. (Budapest-Pápa, 2013)
IV. Harcok - Harci bevetések 1941 és 1945 között
Harcok a Kárpátokban A keleti fronton a német Wehrmacht a sztálingrádi (1942. augusztus 23. - 1943. február 2.), majd a kurszki (1943. július 5-13.) csata után elvesztette a hadászati kezdeményezést és fokozatosan szorult ki az elfoglalt területekről. 1944 januárja és márciusa között a német Dél- és Észak-Ukrajna Hadseregcsoport súlyos vereségeket szenvedett. A Vörös Hadsereg február közepén Korszun-Sevcsenkovszkij térségében 10 német hadosztályt, egy hónappal később a „megerődített helynek" kinevezett Köveit, és Kamenyec- Podolszkij térségében a német 1. páncéloshadsereget kerítette be. A német 1. páncéloshadsereg csak nagy nehezen, „vándorló katlanként" tudta felvenni a saját csapataival az összeköttetést. A Dnyesztertől délre márciusban már nem létezett összefüggő frontvonal. Ebben a stratégiai helyzetben a magyar 1. hadsereg bevetése elengedhetetlen volt. Még az OKW hadinaplója is leszögezte, hogy a magyarok részvétele nélkül a helyzetet nem lehetett volna megmenteni.52 A magyar 1. honvéd hadsereg (16., 20., 24., 25. gyalog-, 27. könnyű-hadosztályok, 1., 2. hegyidandár, 2. páncéloshadosztály, 18., 19. tartalékhadosztály) egységei közül több csak április 13-tól kezdte meg felvonulását. Feladata volt a német erőkkel közösen a Tarnopol-Kolomea vonal visszanyerése és tartása. Miután Kolomeát nem sikerült elfoglalni, a hadsereg arcvonalán május-júniusban viszonylagos nyugalom uralkodott.53 A magyar 1. honvéd hadsereghez (parancsnok: vitéz csíkszemtsimoni Lakatos Géza vezérezredes, majd Beregfy Károly vezérezredes) a nyár folyamán újabb erősítések érkeztek.54 Ekkor került kiszállításra az ejtőernyős zászlóaljból kialakított, ún. „ejtőernyős csoport" is. Alkalmazásukat a német az ejtőernyőket és az ejtőernyősöket irányítsák vissza Magyarországra. 1456-1457. M.kir.gyors- hadtest Kárpát-csoport. I./3 A Kárpát-csoport hadműveletei 1941. júl. 1-8., 119. Azonban az itt megadott ejtőernyős létszám (1 ti., és 5 fő legénység) nem egyezik a HL VKF 5958/1. oszt. ein - 1941. számú jelentéssel A10 fős ejtőernyős létszámot erősíti meg vitéz Trembeczky István, volt ejtőernyős őrmester visszaemlékezése is. 1941. július 6-án a Kárpátokban harcoló 1. Hegyivadász Dandár (sic!) anyagi utánpótlása érdekében, az ejtőernyős-zászlóalj állományából kijelölt harccsoport hajtotta végre az alakulat második ejtőernyős bevetését. A vállalkozást Godó Ferenc hadnagy vezette, kilenc ejtőernyős katona részvételével. Simon 1999.55. Az 1. hegyidandár (parancsnok: Felki Jenő tábornok) utánpótlására mozgósították az ejtőernyős-zászlóaljból létrehozott harccsoportját. SIMON 1999. 253. 52 UNGVÁRY 2005. 253. 53 UNGVÁRY 2005. 254., 258., 264. 54 Az 1. magyar hadsereg 136 ezer főt kitevő állománya 1944. áprilisára kibővült a 2. páncélos-, a 25. gyalog- és a 108., 19., 27. (székely) és 201. könnyűhadosztályokkal. Magyarország a XX. Században. Babits Kiadó Szekszárd 1996-2000. I. Kötet, http://mek.niif.hu/02100/02185/ html/65.html 2011. november 27. 1944. augusztus 10.: „Az 1. eje. csop-ot az l.hds-nek alárendeltük. l4414.IM.hdm.l.vkf-44l" HL VKF 4414/ M. 1. vkf. -1944. 184
