Petrik Iván: Helytörténeti tanulmányok (Válogatás a Pápai Levéltári Napok előadásaiból) - A Pápai Levéltár kiadványai 2. (Pápa, 2011)
II. Helytörténeti források - Nagy Szabolcs: Veszprém 1919. évi megszállása (A Tanácsköztársaság korának helyi forrásai)
Veszprém megyei eseményeit illetően. A források értékeléséhez, az azokban fellelhető információk mélységének, illetve a korral foglalkozó kutatókat ért veszteség érzékeltetéséhez kiválasztottam egy esemény- sorozatot, Veszprém városának román megszállását. A románok - mintegy tíz héten keresztül tartó - veszprémi jelenlétére vonatkozó források (illetve azok hiánya) véleményem szerint jól szemléltetik a korszakban keletkezett iratokban, egyéb dokumentumokban rejlő információtartalmat, valamint az iratok pusztulása által elszenvedett kárt6. A Tanácsköztársaság elkerülhetetlen katonai vereségét előrevetítő esemény, a Székely Hadosztály által a románok ellenében védett erdélyi front 1919 áprilisában bekövetkezett összeomlása után, a román előrenyomulás (különböző okok miatt)7 egészen július végéig csak a Tiszáig hatolt. A kommunista diktatúra bukását közvetlenül az 1919. augusztus elsején lezajlott szolnoki csata8, illetve az abban elszenvedett súlyos, teljes katonai összeomlást eredményező vereség volt. A kommün tagjai ennek következtében elmenekültek, a hatalom a Peidl Gyula vezette szakszervezeti kormány kezébe került.9 A románok döntő győzelmük után két nappal, augusztus 3-án érték el Budapest külvárosait, másnap augusztus 4-én Hóiban tábornok, a főváros újonnan kinevezett városparancsnoka már be is rendezte főhadiszállását a Hungária szállóban. A magyar ellenállás gyakorlatilag összeomlott. Bár a románoknak semmilyen konkrét felhatalmazásuk nem volt erre - azzal az indokkal, hogy a Vörös Hadseregnek még a Dunántúlon megtalálható maradványait is le kell fegyverezniük - rövidesen továbbindultak a csapatok a Dunántúlra. Bő két héttel a szolnoki összeomlás után, augusztus 16-án a Neagu ezredes vezette (a 8. 6 Mindemellett azért is esett választásom a feldolgozható témák közül a román megszállásra, mert sok személyes beszélgetés során tapasztaltam: a köztudatban az 1919. évi román benyomulás végpontjaként Budapest él, nagyon kevesen hallottak róla, hogy a román csapatok még a fővárostól nyugatabbra is eljutottak. 7 Jelen munkámnak nem tárgya a kérdés bővebb elemzése. A románok hezitálásának főleg az volt az oka, hogy a Délvidék egyes területeinek hovatartozása miatt nagyon feszült volt a viszonyuk a délszláv állammal is. 8 A csatáról és következményeiről lásd bővebben pl.: LlPTÁK 1979. 292-293. 9 Bővebben.: ROMSICS 1999.130. 173
