Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)
Miskei Antal: A ráckevei Szent Kereszt-templom a 18. században
Miskei Antal háborúban, I. Lípót király (1657-1705) 1695. október 4-én áldását adta a birtokátruházásra. A földesúrváltás következményeit az alattvalók hamarosan megérezték. A Pesten két házzal rendelkező tábornok Ráckevén például az adók drasztikus megemelésével (1694) és a sörház felépíttetésével (1695) avatkozott be erőteljesen a település mindennapi életébe.11 1696-ban a generális váratlanul meghalt. Özvegye, Maria Barbara grófnő 1698. augusztus 4-én uralkodói engedéllyel 85 000 forintért eladta az erdőkben és vadakban gazdag, vadászatra kitűnően alkalmas szigetet a századforduló legtehetségesebb hadvezérének, Francois-Eugéne de Savoie-Carignannak, közismertebb nevén Savoyai Eugénnek (1663-1736). Ebből az összegből a herceg mindössze 15 000 aranyat fizetett ki, 20 000 forintot a király vállalt magára, a maradék 50 000 forintot pedig a megadományozott félnek egy éven belül kellett törlesztenie.12 Az uralkodó hozzájárult ahhoz is, hogy Eugén herceg halála után - amennyiben törvényes örökösei nem lesznek - testvéreit, Thomas herceget és Emmanuel Filibert carignanói herceget, valamint a Savoyai-ház királyi ágát illesse meg a birtokállomány. Savoyai azonban 1713. október 22-én fivérének, Emmanuelnek Theresia von Liechtenstein hercegnővel kötött esküvőjére a kincstártól felvett 100 000 forint kölcsönt, ezért amikor 1736. április 21-én hetvenhárom éves korában gyermektelenül elhunyt, magyarországi javai az államtól kapott pénzösszeg fejében visszaszálltak a koronára. Régi gyakorlatnak megfelelően a 18. században előbb IIL Károly király (1711-1740) hitvese, Erzsébet királyné, majd Mária Terézia királynő (1740-1780), végül pedig az uralkodó leánya, Mária Krisztina főhercegnő (1742-1798) és annak férje, Albert Kázmér herceg (1742-1822) rendelkezett a Csepel-sziget felett. Albert herceg halálát követően a Magyar Kamara - teljes nevén: Magyar Királyi Udvari Kamara - intézte az uradalom ügyeit, egészen az 1945. évi földreformig.13 A Csepel-sziget birtokviszonyait azért kellett röviden felvázolni, hogy választ kapjunk arra a kérdésre, ki gyakorolta Ráckevén a szabad papválasztás jogát. Ez a középkori kiváltságlevelek értelmében a mezővárosi tanácsot (magistratus) illette meg.14 A privilégiumok azonban a 17. század végére érvényüket veszítet11 MNL OL P 1291 III. H. 1. föl. 33-34. és III. H. 2. föl. 142-148.; MNL PML V. 180/A-a. 13/a. kötet, Ráckevei krónika (1600-1836) 18.; Magdics (1888) 101.; Schönherr (1887) 729.; Ybl (1925) 51.; Veszprémi Fejes (1927) 8.; Pásztor (1936) 64.; Milhoffer (1940) 6.; Löchli(1968) 12.; Borosy (1985) 156. (no 2749.) 12 MNL PML V. 180/A-a. 13/a. kötet, Ráckevei krónika (1600-1836) 19.; Schönherr (1877) 729.; Magdics (1888) 102.; Milhoffer (1940) 6-7.; Löchli (1968) 12.; Borosy (1986) 47. (no 3297.) 13 Löchli (1968) 12. Újabb tanulmányok a Csepel-sziget 18. századi birtokviszonyáról; Miskei (2011b) 176-186.; Miskei (2011c). 14 Miskei (2010). A források csekély száma miatt nem tudjuk megmondani, hogy a középkori Ráckevén érvényesült-e a kegyúri jog (ius patronatus) gyakorlása, vagy csupán a király részéről 262
