Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)

Miskei Antal: A ráckevei Szent Kereszt-templom a 18. században

A ráckevei Szent Kereszt-templom a 18. században

február 24-én megpihent Ráckevén, és naplójába a következőket jegyezte be: „Amint megérkeztünk, ajanicsárok közvetítésével bementünk két templomba, amelyeket az orosz és görög templomokhoz hasonlóan szentek, különösen Szent Miklós képeivel festettek tele. Három görög könyvet is találtunk bennük, amelyek többsége görög vallást terjesztett."6

Pillanatnyilag nehéz eldönteni, hogy a Szent Kereszt-templomot a 16. században melyik népcsoport használta. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha feltételezzük, hogy a katolikus délszlávok (horvátok, raguzai dalmátok) és a magyarok jártak ide szentmisét hallgatni. Az 1487-ben felszentelt, s az 1510-es években oldalkápolnákkal bővített Istenanya Elszenderedése-templom az ortodox népesség (szerbek, görögök, vlachok stb.) plébániatemplomaként funkcionált.7

Birtoklás és kegyúri jog

A középkorban királyi magánuradalomnak számító,8 s 1546-ra szultáni hász- birtokká nyilvánított Csepel-sziget9 1622-ben az Esterházy család grófi ágához került.10 A Budától és Pesttől délre fekvő birtoktestet 1695-ben a híres császári tábornok, Donat Johann Heissler von Heitersheim gróf (1648-1696) vásárolta meg. Az 1695. június 13-án Bécsben megkötött adásvételi szerződés értelmében az új tulajdonos messze áron alul, 24 565 forint 32 dénárért - más vélemény szerint 42 500 forintért - jutott hozzá a körülbelül 44 000 kataszter holdnyi területű birtoktesthez. Érdekes módon ez a 24 565 forint 32 dénárnyi vételár pontosan megegyezett azzal az összeggel, amelyet Esterházy Miklós és Esterházy Sándor fizetett ki a királynak 1657. június 17-én, hogy javaikban megerősítse őket. Mivel Heissler Donát igen komoly érdemeket szerzett a törökellenes felszabadító

6 Sahm (1912) 87.

7 A ráckevei ortodox templomra legújabban: Miskei (2011a).

8 Mindezek ellenére magánszemélyek és egyházi intézmények is rendelkeztek birtokokkal a Csepel-szigeten. A térség középkori birtokviszonyaira: Makkai (1958) 67., 75-76. és 89.; Kubinyi (1965) 8-10.; Horváth (1995a) 57.; Horváth (1995b); Zsoldos (2001) 42.; Tringli (2001) 81-83. A Csepel-sziget uralkodói magánbirtok jellegét jól mutatja, hogy a rajta fekvő települések bevételei - nyilván csak a királyi tulajdonban lévőké - 1458 és 1541 között a budai vár udvarbírói hivatalához (provisor curice castri regii Budensis) folytak be. Erről Kubinyi (1964) 67.

9 I. Szulejmán szultán (1520-1566) a Csepel-szigetet a rajta fekvő összes településsel (Csepel, Háros, Lak, Szőllős, [Sziget]Szentmiklós, Tököl, Szentmihály, [Sziget]Csép, [Sziget]Újfalu, [Sziget]Szentmárton, Ráckeve, [Sziget]Becse, Lórév, Simonfalva, Makád, Gyála) és pusztával együtt szultáni hászbirtokká nyilvánította. Káldy-Nagy (1985) 111., 181., 183., 276., 293., 399., 405., 419., 507., 528., 583., 588., 594., 614., 658. és 665.

10 MNL OL P 1291 67. csomó. III. H. 2. föl. 53-54.; Eszterházy (1901) 246.; Darkó (1986) 364.

261