Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)
Kovács Kálmán Árpád: Padányi Bíró Márton és a bécsi valláspolitika erővonalai az 1750 és 1760-as években
Kovács Kálmán Árpád lásgyakorlatának engedélyezése a király tetszésétől függjön. Adják vissza a katolikusoknak az általuk alapított templomokat, iskolákat és javadalmaikat. A kolozsvári jezsuita akadémia egyetemmé fejlesztendő, a protestánsokat viszont el kell tiltani a külföldi egyetemek látogatásától. Nyomda felállítását királyi engedélyhez kell kötni, csak cenzúrázott művet lehessen kinyomtatni. A vegyes házasságok ügyei a katolikus szentszék elé tartozzanak.46 III. Károly már korábban eltiltotta Erdélyben is a templomoknak és iskoláknak királyi beleegyezés nélküli alapítását.47 A protestánsokat 1731 és 1734 között büntetőperrel, büntetőperes feljelentésekkel és karhatalmi erővel szorították rá ennek betartására.48 Bár az 1731-i javaslatok nem kerültek végrehajtásra, mégis meghatározóan befolyásolták a későbbiekben folytatott központi valláspolitikai irányvonalat. Templomelvételek Erdélyben a 18. század első felében leginkább azon városokra voltak jellemzőek, ahol jelentősebb császári katonaság állomásozott. Közülük is kiemelkedtek a szász városok. Régi, romos állapotba került középkori templomokról és rendházakról volt szó, amelyek el/visszavételét a közösség zsarolásnak érezte, és az esetek nem nélkülözték a katonai erő demonstratív alkalmazását sem, ami a sérelmeket tovább fokozta. Az így szerzett templomok hívekkel való megtöltése a kevés áttérő mellett elsősorban az itt letelepedő kiszolgált katonákból, valamint cseh- és morvaországi betelepülőkből történt.49 A meg/visszaszerzett templomokat szerzetes papságnak adták át, akik ellátták a plébánia adminisztrálásának feladatait is. A legtöbb visszaszerzés a ferencesekhez kötődik 1710 és 1728 között.50 A fejedelmi időkben elhagyott besztercei minorita templomot a rend 1724-ben kapta vissza, a romos állapotba került brassói és a világi célokat szolgáló besztercei valamikori dominikánus templomokat 1718-ban a jezsuiták, illetve 1717-ben a piaristák kapták meg. 1728-ban Tiege főhadparancsnok parancsára a volt nagyszebeni domonkos templomot visszaadták a katolikus egyháznak, amelybe 1730-ban az Orsolya apácák vonultak be. Ennek fejében az evangélikusok használatba vehették az Erzsébet utcai kis templomot. Addig az egykori ferences apácák templomát raktárnak és iskolának használták. Feltűnő tény, hogy - a főleg nőnevelési feladatot ellátó szebeni orsolyiták kivételével - éppen ezeket a visszaszerzés alapján újra/megalapított kolostorokat illetve rendházakat nevezték 1773-ban „rezidenciádnak (latinul Residentia, németül Residenz). Fináczy Ernő a kifejezést a „székház” magyar 46 Trócsányi (1988a) 422. Erdély története három kötetben 1007. 47 Hőman-Szekfű (1935-1936) V. 132. 48 Trócsányi (1988a) 420. 49 Endes (1935) 358. 50 Lásd Léstyán (2000) megfelelő szócikkeinek adatai alapján: Vajdahunyad (1710), Nagyszeben (1716), Medgyes (1721), Brassó (1724), Kolozsvár (1725), Szászváros (1728). 70
