Vörös és fehér. A vörös és a fehér uralom hátországa 1919 vidéken - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 30. (Veszprém, 2013)
Gottfried Barna: A székely hadosztály „következményei" a Tiszántúl északi felén
Gottfried Barna feladatokat láttak el. A románok csúcsai áttörése után ebben a minőségükben kerültek összetűzésbe a menekülve fosztogató, inkább talán fosztogatva menekülő vörösökkel, akiket lefegyvereztek, így akadályozva meg további kártételeiket. Ez történt Berettyóújfaluban is. Onnan Püspökladányba mentek, akkor már velük volt Verbőczy Kálmán százados, a kolozsvári nemzetőr, más néven a Verbőczy-zászlóalj parancsnoka is. Püspökladányban már várta őket a forradalmi törvényszék, amelynek elnöke dr. Gábor Mózes, tagjai Kohn Árpád és Stern Mózes voltak, akiknek nyugalmát, testi épségét a Gerlei Géza-féle terroristák vigyázták. Verbőczyt formális tárgyaláson ítélték halálra, az ítéletet végrehajtani nem tudták azonban, hiszen a százados parancsnoksága alá tartozók megmentették őt.20 Miközben a Verbőczy elleni eljárás folyt, Pongrácz századost és a már említett három csendőr tiszthelyettest a vörösök a lefegyverzett csendőr alakulatból kiemelték és a püspökladányi temetőben kivégezték, illetve annak árkába lőtték. Először Tóth Ferencet, aztán Ferencz Andrást és Jakabos Pált együtt, végül a parancsnokukat, Pongrácz századost. Valamennyiük ellen az ellenforradalmiság volt a vád. A mi vértanúink című írásban így írja le a szerző a Pongrácz kivégzése után történteket: „A martalócok a hullát aranyórájától, gyűrűitől megfosztva az árokba dobták és meghagyták Karajos János temetőcsősznek, hogy temesse el. Karajos, mivel nem segédkeztek neki [a hóhérok - a szerző] - a püspökladányi jegyző tanúsága szerint - Pongrácz százados holttestét a földön vonszolva vitte a sírig. A sírnál a holttestet ruháitól megfosztották. Ekkor az egyik zsebéből kis zsoltáros könyv esett a földre. Az egyik terrorista felkapta, s a holttest fejéhez vágta azzal a kijelentéssel, hogy 'Most már imádkozhatsz!' Azután leköpdösték, rátapostak, s nevetve távoztak a sírjától."21 A négy csendőrt a közös sírból a Debreceni Ügyészség 1919. október 25-én exhumáltatta, díszsírhelyre temették őket. Sírfeliratuk helyett álljon itt a Koréh Endre által idézett Verbőczy napló részlete: „A Székely Hadosztály és a csúcsai csapat küzdelmeiben, mártíromságában Erdély örök eszméje diadalmaskodott. Erős akarattal mind szembenéztünk az oláh és vörös halállal. Székely csendőreink hősiessége megteremtette a rendíthetetlen magyar csendőrséget. A kakastollas kalap hervadhatatlan babérokat szerzett a nemzeti hősökben."22 1929. április 10-én „A Nemzet Vértanúinak 1918-1919" Országos Emlékmű Bizottságának23 elnöke, Pékár Gyula országgyűlési képviselő levéllel fordul 20 Koréh 2000. 279-280. 21MNL SzSzBML XXXV.163.11. őe. 22 Koréh 2000. 281. 23 A nemzetgyűlési határozattal létrehozott bizottság, amelynek feladata a nemzeti újjáéledés tízéves évfordulójára az 1919-es vértanúk emlékművének felállítása, neveik összegyűjtése volt. József királyi herceg, tábornagy fővédnöksége alatt, a már említett Pékár Gyula elnökletével működött. A vértanúk névsorának összeállító bizottság elnöke dr. Váry Albert koronaügyész volt. 76
