Vörös és fehér. A vörös és a fehér uralom hátországa 1919 vidéken - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 30. (Veszprém, 2013)
Gottfried Barna: A székely hadosztály „következményei" a Tiszántúl északi felén
A Székely Hadosztály „következményei" a Tiszántúl északi felén ségé van megemlítve, ahol a csendőr 'mártíroknak' emlékművet, emléktáblát emeltek. Ellenőrizni kell, hogy ezek a közönséges gyilkosok jelenleg is emlékként állnak-e a lakosság előtt [...] Az emlékiratban helység és név szerint meg vannak említve azok az 1919-es vöröskatonák, akiket az ellenforradalmár csendőrök gyilkoltak meg. Értesíteni kell az illetékes pártszervezeteket, hogy amennyiben nincs tudomásuk azon elvtársak tevékenységéről, a továbbiakban kellő emléket állítsanak nekik. Az emlékiratból kitűnik, hogy Szatmárcseke községben milyen tevékenységet folytattak 1919 áprilisában az ellenforradalmár csendőrök. A proletár-diktatúra keze két csendőrt utolért, őket kivégezték, Márton János és Rákosi Simon csendőr azonban túlélte az eseményeket. Az emlékirat szerint mindketten részt vettek a proletár-diktatúráért harcoló vörös katonák üldözésében, megsemmisítésében. Meg kell kísérelni a személyek felkutatását!"18 Felkutatni, még akkor is, ötven évvel az esemény után. Azt a Rákosi Simont, aki egy olyan tűzharcban vett részt, amelyet a vörösök kezdeményeztek, és amelyben közülük egy ember sérült meg. Márton János esete pedig már-már komikus. Ő a támadás idején a menyasszonyánál volt, aki a laktanya közelében lakott, a tűzharc hangjaira kilépett az udvarra a fegyvertelen csendőr, és megadta magát a vörösöknek. Kis idő múlva megszökött, a falu határába menekült, ahol egy istállóban bújt el. Menekülés közben a vörösök folyamatosan lőttek rá. A felkutatásukat alátámasztó érveket nem nagyon találhatunk. Talán az indokolhatta - de ez csak az én feltételezésem -, hogy Rákosi halálos ítéletét az akasztófa alatt fegyházra változtatták, nem végezték ki. A menekülő Mártont pedig a szellemi elődöknek nem sikerült lelőniük. Pongrácz Aladár csendőr százados, valamint Ferenc András, Tóth Ferenc, Jakabos Pál tiszthelyettesek püspökladányi kivégzése közvetlenül az április 16-án megindult román támadáshoz köthető.19 A hadműveletek megindulása előtti napokban érkezett meg egy nemzetközi vörös ezred a Király-hágóhoz, Csúcsára, ahol a 21. kolozsvári gyalogezredet váltották fel, amely a Székely Hadosztály kötelékéhez tartozott. A jól felszerelt internacionalisták csúcsai ténykedésüket rablással kezdték, majd eszement, céltalan lövöldözéssel folytatták, aztán az első román puskalövésre fosztogatással színezett, bősz meneküléssel fejezték be. Erdély kapuja ezzel elveszett, a 39. dandár sem tudta feltartóztatni a románokat. Pongrácz százados korábban mintaszerű rendben, fegyvertelenül vezette ki legénységét szolgálati helyéről, a megszállt Erdélyből. Miután a románokkal szembeni ellenállás értelmetlen lett volna, és a fegyverzetüket sem hozhatták magukkal, a puskáikat összetörette és úgy adta át a megszállóknak. A demarkációs vonal mögött a Székely Hadosztályba nyert beosztást, az erdélyi és a hozzájuk csatlakozott pesti és jászberényi csendőrökkel rendfenntartó 18MNL SzSzBML XXXV.163.11. őe. 19MNL SzSzBML XXXV.163.11. őe. 75
