Vörös és fehér. A vörös és a fehér uralom hátországa 1919 vidéken - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 30. (Veszprém, 2013)
Gottfried Barna: A székely hadosztály „következményei" a Tiszántúl északi felén
Gottfried Barna Mi1 * * és miért történt a Himnusz szülőhelyén 1919-ben? Ahhoz, hogy rekonstruálni tudjuk a történetet a megye székhelyére, Szatmárnémetire kell vetnünk egy pillantást. Az 1919. április 16-án, a Székely Hadosztály állásai ellen megindított eredményes román támadást követő napokban vagyunk, amikor a fronthoz közel eső településekről a Tanácsköztársaság helyi szervei, a direktóriumok megkezdték a menekülést. Tették ezt - ha tehették - a bankok, egyházak, vállalatok és a lakosság értékeivel. Szatmárnémetiben nem volt szerencséjük, ahogy azt legutóbb Nagy Szabolcs veszprémi főlevéltáros a Levéltári Szemlében megidézte,4 a hadosztály tisztjei, esetleg a helyi nemzetőrség tagjai (a források némileg ellentmondóak), a legvalószínűbb azonban az, hogy együttműködve megakadályozták a direktóriumot abban, hogy a város vagyonával együtt távozzon, de nem csak ennyi történt.5 A Fehérgyarmati járás (ehhez tartozott Cseke) főszolgabírájának 1921 végén kelt levelében, a Tanácsköztársasággal kapcsolatos adatgyűjtés kapcsán a következőket írta: „Annyi adattal azonban szolgálhatok, hogy Szatmárcseke nagyközségben, a proletár-diktatúra itteni megbukásának napjain, amikor Szatmáron [Szatmárnémetiben - a szerző] a Székely Hadosztály és Szatmár közönsége által a főispáni jogok gyakorlásával megbízott Dr. Streicher Andor, jelenlegi vármegyei főjegyző úr távirati rendeletével a hatalmat átvette, mely körülmény az összes községekkel közöltetett."6 A megbízott főispán tehát az összes, a megye nyugati felén fekvő települést értesítette a diktatúra megszűntéről, a közigazgatás helyre- állításáról, köztük a szatmárcsekei jegyzőt is. A csekei események az emlékirat mellett leginkább az egyik főszereplő, Talpas Ferenc ellen 1920-ban lefolytatott bírósági eljárás iratanyagából rekonstruálhatók.7 A megbízott főispán távirati rendeletének napján érkezett a településre Zsédely Ferenc kommunista agitátor, aki a szocialista tanok Erdélyből menekült csendőr tiszthelyettes. Gáva: Oláh János csendőr tiszthelyettes, Gyermán János és Szanyi Károly próbacsendőrök. Herincse: Uzsvai László csendőr őrmester. Kapuvár: Pintér Pál csendőr tiszthelyettes. Kecel: Szabó József csendőr tiszthelyettes. Kecskemét: Vén András Erdélyből menekült csendőr tiszthelyettes. Kisvárda: Kamuty Lajos csendőr főhadnagy. Paks: Bakonyi András csendőr tiszthelyettes, Csala Bálint csendőr őrmester. Rudolftelep (Miskolc): Göllény József csendőr őrmester. Szolnok: Sztankovics Sándor csendőr tiszthelyettes, Tornai Lajos csendőr őrmester, Ozsvát Péter csendőr. Tápióbicske: Trupulai János csendőr tiszthelyettes, Domonkos Imre csendőr őrmester. Tiszavárkony: Megyeri Antal csendőr tiszthelyettes. 4 Nagy 2011. 42. 5 HL 1.31.8112/1920. Przibislawsky Ferenc őrnagy, aki a Székely Hadosztály 12. ezrede II. zászló- aljának volt a parancsnoka, és a szatmári események idején a helyi direktórium fogságában várt a forradalmi törvényszék ítéletére, 1920-ban így emlékezett: „Ezen perctől kezdve szabad voltam, mikor is rövidesen megtudtam az ismerős tisztektől, hogy 2-3 órával azelőtt tartóztatta le a Székely Hadosztály néhány tisztje a szatmári direktóriumi tagokat, és Kratochvil ezredes, hadosztályparancsnok küldte a forradalmi törvényszék tárgyalásán megjelent embert a bírákhoz azon paranccsal, hogy azonnal hozzanak felmentő ítéletet és rögtön bocsássanak szabadon." Az őrnagy tehát nem vett részt a direktórium elfogásában, de szabadulását annak az eseménynek köszönhette, így hiteles forrásnak tekinthetjük. 6MNL SzSzBML IV.757. 115/1921. 7MNL BAZML SFL VII.2/b. B. 1799/1920. 70
