A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 29. (Budapest-Veszprém, 2012)
Tóth Eszter Zsófia: A Kossuth-díjas sztahanovista vájár unokájának szamizdatterjesztési ügye állambiztonsági források alapján
A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története ban a gyári munkások száma hasonló arányban növekedett (42,3 és 43,9%),15 1949-től kezdve azonban a mezőgazdaságból az iparba áramló népesség elsősorban nehézipari ágazatokban illetve az építőiparban helyezkedett el. 1950 és 54 között az ipari beruházások keretében a nehéziparba tizenkétszer akkora összeg áramlott, mint a könnyűiparba és az élelmiszeriparba együttesen. A vállalati teljes termelési mutatók azonban nem követték hasonló mértékben a beruházások irányát. 1949 és 1955 között ennél jóval kisebb arányban növekedett, a nehéziparban 3,1, a könnyűiparban 2,5, az élelmiszeriparban pedig 2,7 szeresére.16 A Kossuth-díj albizottsága az egyes minisztériumok területéről eltérő számban javasolt kitüntetetteket. A Kohó- és Gépipari Minisztérium terjesztett föl munkásokat a legnagyobb számban, utána a Bánya- és Energiaügyi Minisztérium következett.17 Hasonló volt a helyzet az 1948. augusztusi első élmunkás- kongresszus, majd 1950 februárjában a Sztachanovisták Első Országos Tanácskozásának meghívottjai között is. Ők elsősorban szintén a preferált ágazatok dolgozói közül kerültek ki.18 Kossuth-díjat a legjobban kereső szakmák dolgozói kapták a legnagyobb számban.19 A százöt Kossuth-díjas között mindössze 18 volt a nő, 1951 és 1956 között azonban már egyáltalán nem találkozunk a kitüntettek között munkásnőkkel. A csúcssztahanovisták többsége budapesti volt,20 21 22 általában a legnagyobb, és legrégibb budapesti gyárakban, illetőleg a vidékiek a nagyobb ipari központokban dolgoztak.“' L. Árpád unokája, L. Tünde 20 éves, első éves bölcsész volt, amikor az állambiztonság emberei 1982-ben elkezdték megfigyelni. Az ok szamizdatgépelés gyanúja volt. A vele kapcsolatos forrásokra Dialógusos kutatásaim során,““ véletlenül találtam rá. A III/III-4/a osztály által 1981. július 21-én nyitott dossziéban az „ún. repülő egyetem keretében, az ifjúság körében ellenséges, fellazító tevékenységet kifejtő személyekről és kapcsolataikról” szóló nyomozás iratait 15 Lackó 1961: 123. 16 Statisztikai évkönyv 1949-55. 46., 72.; Horváth - Majtényi - Tóth 1997: 56-57. 17 PIL SZOT BT 1951.23/157. 18 PIL SZT 1948. 20/144. Az Élmunkáskongresszuson nagy többségben a vasasok voltak (32%), őket a textilesek (21%), majd a bányászok (13%) követték. PIL SZOT Termelés. 1950. 10/65. A sztahanovisták tanácskozásának résztvevői szintén nagy többségükben vasasok voltak, őket a bányászok, majd a textilipariak követték 19 Sorrendben: vájárok, kőművesek, esztergályosok, lakatosok, mozdonyfütők, géplakatosok, vasesztergályosok, építőipari munkások, illetőleg hengerészek voltak. Számítások a Kossuth-díjasok almanachjának 1948 és 56 közötti adatai alapján. 20 Az élmunkáskongresszus küldötteinek 77%-a budapesti volt. PIL SZT 1948. 20/144. 21 Csepel Vas- és Fémművek: 7, Komlói Építőipari Vállalat : 5, Állami Építőipari Vállalat, a Dorogi Szénbányászati Tröszt, a Ganz Hajógyár és a Győri Vagon és Gépgyár: 4. 22 Tóth 2009: 1. 240
